Emma Hamilton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emma Hamilton
George Romney - Emma Hart in a Straw Hat.jpg
Született
1765. április 26.
Elhunyt
1815. január 15. (49 évesen)
Calais
Foglalkozása énekes
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emma Hamilton témájú médiaállományokat.
Emma, mint bacchánsnő (M.L.É. Vigée-Lebrun festménye, 1790–1791. Háttérben a Vezúv, Sir Charles vesszőparipája.

Amy Lyon (Ness, Cheshire, Anglia, 1761. – Calais, 1815. január 15.) angol prostituált, Emma Hart néven félvilági festőmodell és táncosnő, majd Lady Emma Hamilton néven Sir William Hamilton nápolyi brit nagykövet felesége, Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné bizalmas barátnője és Horatio Nelson brit altengernagy szeretője. Botrányos szerelmi ügyei, kifinomult erotikus előadóművészete a 1819. század fordulóján az előkelő társaságokban Európa-szerte ismert személyiséggé tették.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viharos ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amy Lyon 1761-ben egyszerű sorból született a Neston város közelében fekvő Ness faluban, az északnyugat-angliai Cheshire grófságban. Apja, Henry Lyons kovácsmester, Amy születése után két hónappal meghalt. A kislányt anyja, született Mary Kidd nevelte fel, az észak-walesi Flintshire grófsághoz tartozó Hawarden városban. Amy nem járt iskolába. Csak négyéves korában keresztelték meg, keresztlevelének dátuma 1765. április 26.. Egyes források ezt adják meg születésének időpontjaként.

1779-től anyjával élt Londonban, ahol szolgálólányként dolgozott, aztán egy bordélyházba került. Mivel feltűnően csinos volt, jól táncolt és énekelt, több férfitámogatója akadt a legjobb úri körökből is. 1780-ban, 19 éves korában, akkori „patrónusától”, Sir Harry Featherstonhaugh-tól egy leánygyermeke is született, aki az Emma Carew nevet kapta, és akit hazaküldtek walesi nagyanyjához. Nevét később Emma Hartra változtatta.

1782-re, 21 éves korára már nagyon is jól ismerték új nevét a szabados londoni társaságokban. Több férfi vendége kivette őt a bordélyházból, kitartottjukká és barátnőjükké (mistress) tették őt. A korabeli ismert skót csodadoktor, James Graham bemutatóin Emmát meztelenül szerepeltette, mint az „Egészség Istennőjét” („Goddess of Health”).

A legmagasabb körökben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emma egy fiatal brit arisztokratával, Charles Francis Greville-lel (1749–1809) élt együtt, aki Sir Francis Greville-nek, Warwick első grófjának (1st earl of Warwick) fia volt. A fiatalember halálosan szerelmes volt Emmába. Elküldte barátjához, George Romney festőhöz, hogy üljön neki modellt. Romney, aki szintén Emma szépségének hatása alá került, nagyszámú romantikus portrét és festményt készített róla.

1786-ban Charles Greville, aki hatalmas adósságokat halmozott fel, elhatározta, hogy mégis inkább egy hozzáillő családból keres magának gazdag feleséget. Emmát elküldte Nápolyba, és átengedte saját nagybátyjának, az idősödő Sir William Hamiltonnak (1730–1803), aki 1764 óta a brit kormány nápolyi nagykövete volt, emellett műkedvelő vulkanológusként a Vezúvot kutatta. A lányért cserébe Sir William kifizette Greville tetemes adósságait. A további pénztámogatásokra számító ifjú Greville így olcsón megszabadult Emmától, sőt azt is remélhette, hogy a szenvedélyes leányzóval való kapcsolat visszatarthatja megözvegyült nagybátyját egy lehetséges újabb házasságtól (Sir William első felesége, Catherine Barlow 1782-ben hunyt el).

Sir William Hamilton azonban beleszeretett a nála 35 évvel fiatalabb Emmába. Sőt – Greville és az egész arisztokrata társaság legnagyobb megdöbbenésére – 1791. szeptember 6-án a londoni Szent György templomban feleségül is vette. Sir William szeretőjéből Lady Hamilton nagykövetné excellenciás asszony lett. Társasági színpadi előadásait (mai szóval performanszait) továbbra is folytatta. „Attitűdjeim” cím alatt remek élőképeket rendezett és adott elő, a tánc, a pózolás és színművészeti műfaj egyfajta keverékét. Az európai társaságok megbotránkoztak, de mindenki róla beszélt, és igyekeztek látni őt. Emma mindössze néhány fátylat viselve különféle ógörög mondák és római történelmi események élőképeit adta elő, Médeától Kleopátráig. Illusztris művészek, írók, arisztokraták Európa minden országából igyekeztek a Hamilton-szalon fogadásaira, köztük az akkor már nagyhírű Johann Wolfgang von Goethe német költő. Uralkodók is megfordultak nála, szalonjából új társasági táncok és új, görögösen lenge ruhadivatok indultak hódító útjukra. Szépségével és művészetével olyan hírnévre tett szert, amit mai művészettörténészek[1] Marilyn Monroe-éhoz hasonlítanak. A korszak ünnepelt festői kérték fel a szép Emmát modellnek, mint Angelika Kauffmann (1741–1807) és Johann Heinrich Wilhelm Tischbein (1751–1829).

Angol gúnyrajz Lady Hamilton és Mária Karolina nápoly–szicíliai királyné leszbikus viszonyáról.

Lady Hamilton szoros baráti kapcsolatba került Mária Karolina nápoly–szicíliai királynéval, IV. Ferdinánd nápolyi király feleségével, aki bizalmába fogadta. Emma, kapcsolatai révén értékes társasági értesüléseket és diplomáciai információt gyűjtött a királyné számára. Mária Karolina ellenfelei, elsősorban apósa, III. Károly spanyol király rossz szemmel nézték Emma befolyását a határozott jellemű királynéra, aki férje helyett kormányozta a Nápolyi Királyságot, és Nagy-Britannia szövetségét kereste a spanyol dominancia és a francia forradalom ellen. A spanyol királyi udvar ügynökei számos pletykát terjesztettek Lady Emma és a királyné állítólagos leszbikus kapcsolatáról, ezeket a francia és az angol szennylapok is felkapták.

1793-ban, amikor a Nápolyi és a Szicíliai Királyság csatlakoztak a Franciaország elleni első koalícióhoz, a brit Admiralitás Horatio Nelson kapitányt küldte a nápolyi partok védelmére. Emma Hamilton akkor ismerkedett meg Nelsonnal, amikor a brit nagykövet feleségeként jelen volt a flotta tisztjeit üdvözlő fogadáson.

Kapcsolata Nelsonnal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nelson öt év múlva, 1798-ban tért vissza ismét Nápolyba, ekkor már mint altengernagy, élő legendaként, a nílusi csata és sok már ütközet győzteseként. A háború súlyos nyomait azonban magán viselte: elveszítette egyik szemét, legtöbb fogát és jobb karját. Gyakran köhécselt, idő előtt megöregedett. A kortársak beszámolói szerint Emma elájult, amikor meglátta, de aztán önfeláldozóan gondjaiba vette, férje házában ápolta. Az altengernagy 40. születésnapja alkalmából nagy ünnepséget rendezett 1800 meghívott vendéggel. Hamarosan egymásba szerettek és viszonyuk lett, amit az idős férj, Sir William eltűrt, sőt bátorított, annyira tisztelte és csodálta a nagy Nelsont. Emma visszatért Angliába, hogy nyíltan együtt élhessen Nelsonnal.

A botrányos kapcsolatból Emma 1801. január 31-én egy leányt szült, Horatia Nelsont, férjének londoni házában, a Clarges Street-en, a Piccadilly negyedben. A nyilvánosság előtt zajló, az újságokban is tárgyalt affér miatt az Admiralitás újra szolgálatba rendelte Nelsont. A La Manche védelmében vett részt, de az 1801. október 22-i fegyverszünet után, rossz egészségi állapotban ismét hazatérhetett Angliába, Emmához. 1802-ben Nelson megvásárolta a Merton Place udvarházat Surrey grófságban (ma Délnyugat-London), a mai Wimbledon peremén, ahol egy darabig együtt laktak Emma Hamiltonnal, sőt, néha Sir Williammal is. A hármas kapcsolat (ménage à trois) izgalomban tartotta a londoni közvéleményt. A pletykalapok minden lépésükről tudósítottak. Lady Hamilton öltözködését, lakberendezésének stílusát, a házban rendezett estélyek vacsorák menüjének fogásait sokan utánozták.

Sir William 1803-ban elhunyt. Nelson hamarosan visszatért a tengerre, magára hagyva Emmát, aki második gyermekükkel volt terhes. Magányosságát azzal igyekezett enyhíteni, hogy Merton Place-i otthonukat nagyszabású úri házzá fejlessze, ahogy Nelson kívánta. 1803 elején megszületett Emma Nelsontól való második gyermeke, egy kislány, aki néhány hetes korában meghalt. Az elkeseredett anya szerencsejátékokban keresett vigasztalást, hatalmas összegeket játszott el, féktelen költekezésbe kezdett.

Lecsúszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nelson altengernagy 1805-ben elesett a trafalgari csatában. Az úri társaság ezután gyorsan „leírta” Emmát. Nelson hiába volt Anglia nemzeti hőse, Emmát már csak erkölcstelen múltú özvegyasszonynak tekintették, aki egy másik nős férfivel élt, sőt törvénytelen leányt szült neki. Felerősödtek a pletykák, amelyeket főleg Mária Karolina királyné apósa, III. Károly spanyol király és Napóleon császár ügynökei terjesztették a királyné rovására, de angol röpiratok is felhánytorgatták kicsapongó ifjúságának ügyeit.

A nemzeti hősök hátrahagyott hozzátartozóinak támogatása a kormány kötelezettsége volt, de Emma Hamilton és Horatia Nelson esetében ezt figyelmen kívül hagyták, támogatást kérő beadványukra választ sem adtak. A hivatalos Anglia helyettük Nelson bátyját és „törvényes” családtagjait halmozta el címekkel, jutalmakkal és a tisztelet számos más jelével.

Emma rövid idő alatt nyakára hágott a Sir William Hamilton után kapott szerény nyugdíjának, és komoly adósságokba verte magát. Nelson birtokait, végrendelete értelmében saját bátyja örökölte. Csak a mertoni házat hagyta Emmára, aki ezt Nelson-emlékhellyé próbálta tenni, ez azonban felemésztette maradék pénzét is.

Egy évet töltött az adósok börtönében. Nelsontól született leánya, Horatia, ekkor még vele élt. Szabadulása után Emma Franciaországban keresett menedéket hitelezői elől. Ivásra adta a fejét, és teljesen elszegényedve halt meg 1815. január 15-én Calais-ban, májzsugor következtében.

Leányai és unokái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első leánya, az 1780-ban Sir Harry Featherstonhaugh-tól született Emma Carew, Wales-ben nevelkedett nagyanyjánál. Amíg Emma Sir William Hamilton felesége volt, rendszeresen látogatta leányát, de amikor anyja eladósodott, a leány külföldre kényszerült, társalkodónőként és szolgálóleányként dolgozott. Valószínűleg nem sokkal élte túl anyját.

Második leánya, Horatia Nelson (1801–1881) anyjával élt Mertonban. Emma halála után, 1815-ben Horatia feleségül ment Philip Ward kenti tiszteleteshez. Tíz gyermekük született, Lord Nelson unokái:

  • Horatio Nelson Ward (* 1822. december 8.)
  • Eleanor Philippa Ward (* 1824 áprilisában)
  • Marmaduke Philip Smyth Ward (* 1825. május 27.)
  • John James Stephen Ward (* 1827. február 13.)
  • Nelson Ward (* 1828. május 8.)
  • William George Ward (* 1830. április 8.)
  • Edmund Ward (* 1832. július 10.)
  • Horatia Ward (* 1833. november 24.)
  • Philip Ward (* 1834.)
  • Caroline Ward (* 1836. január)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az olasz konyha ismert desszertje, a Zuppa Inglese – az angoloknál ismert trifle (egyfajta pudding) alkoholos változata – Lady Hamilton nápolyi tartózkodásának idejéből származik.
  • A nápolyi tengerparton, a Palazzo Donn’Anna palotával szemben még láthatók a Villa Hamilton romjai, amelyet a 18. század végén Sir William Hamilton brit királyi nagykövet építtetett, és ahol feleségével, Lady Emmával együtt laktak.

Szépirodalom, játékfilm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lord Nelson, a népszerű háborús hős, és romantikussá eszményített szerelme, Emma Hamilton számos szépirodalmi műben és játékfilmben megjelenik. A legismertebbek:

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kate Williams: England's Mistress, 2006.
  • Flora Fraser: Beloved Emma, 1986.
  • Mollie Hardwick: Emma, Lady Hamilton, 1969.
  • Norah Lofts: Emma Hamilton, 1978.
  • Oliver Warner: Emma Hamilton and Sir William, 1960.
  • Gilbert Sinoué: Emma - Das Leben der Lady Hamilton. C. H. Beck, München 2003, ISBN 3-406-50204-0.
  • Ulrike Ittershagen: Lady Hamiltons Attitüden. Philipp von Zabern, Mainz 1998, ISBN 3-8053-2493-6.
  • Thomas Freller: Emma Hamilton - Nelsons dunkler Engel, Thorbecke Verlag 2006, Ostfildern, ISBN 978-3-7995-0169-9.
  • Angelika Jordan: Lady Hamilton, Bertelsmann, Gütersloh 1971.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ulrike Ittershagen hasonlata.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emma Hamilton témájú médiaállományokat.