Emilio de Bono
| Emilio de Bono | |
 | |
| Született | Emilio De Bono 1866. március 19.[1][2][3][4][5] Cassano d’Adda |
| Elhunyt | 1944. január 11. (77 évesen)[1][2][3][4][5] Verona |
| Állampolgársága | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései | Order of the Most Holy Annunciation |
| Halál oka | lőtt seb |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emilio de Bono témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emilio De Bono (Cassano d’Adda, 1866. március 19. – Verona, 1944. január 11.) olasz katonatiszt, első világháborús veterán, a fasiszta mozgalom egyik alapító tagja volt, aki 1943-ban támogatta Benito Mussolini lemondatását, ezért kivégeztették.[6]
Katonai pályafutása[szerkesztés]
Jóval a katonai akadémia elvégzése után, 1912-ben, az olasz–török háború során tűnt fel, amikor is érdemeiért a Bersaglieri nevet viselő elit lövészek őrnagyává nevezték ki. Az első világháborúban 1916-ban Görznél és 1918-ban Monte Grappa mellett tüntette ki magát, végül 1920-ban vezérőrnagyi rangban szerelt le.[6]
A fasiszta mozgalomban[szerkesztés]
A világháború után támogatta Benito Mussolini frissen megalakult fasiszta mozgalmát, és leszerelése után a fegyveres alakulatok, a squadrák meghatározó alakja lett. 1922-ben ő lett a Marcia su Roma megszervezésére kijelölt egyik quadrumvir. Később az olasz rendőrség, majd az MVSN néven egyesült milícia parancsnoka lett, 1925-ben pedig kinevezték az egyik líbiai tartomány, Tripolitánia kormányzójává. 1929-ben gyarmatügyi miniszter lett.[6]
1935-ben De Bonót nevezték ki az etiópiai háború főparancsnokává, azonban a hadműveletek elhúzódása miatt Pietro Badoglio váltotta fel. Cserében 1935. november 16-án De Bonót marsalli rangra emelték. 1942-ben újabb megtiszteltetés érte, amikor elfoglalhatta az államminiszteri széket.[6]
A vég[szerkesztés]
A felé irányuló kivételes jóindulat ellenére 1943. július 25-én De Bono is a Fasiszta Nagytanács azon tagjai közé tartozott, akik Mussolini leváltása mellett szavaztak. Miután a nácik kiszabadították a diktátort és megtették bábnak az Olasz Szociális Köztársaság élére, De Bonót elfogták. Nyilvános veronai perében (1944. január 8–január 9.) három „puccsista” társával (köztük a Duce vejével, Cianóval) együtt halálra ítélték. Az ítéletet január 11-én sortűz által hajtották végre.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b c d e Valleri Scaffei, Elvira. Vol. 33, Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven). Istituto dell'Enciclopedia italiana (1987). Hozzáférés ideje: 2012. március 17.