Emilián–romanyol nyelv

	Emilián–romanyol; Emiliàn–rumagnòl
Beszélik	Olaszország, San Marino
Terület	Emilia-Romagna
Beszélők száma	~2 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád; itáliai ág; latin nyelv; újlatin nyelvek; nyugati csoport; galloromán nyelvek; galloitáliai; emilián–romanyol
Írásrendszer	Latin ábécé
	Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	roa
ISO 639-3	eml

Az emilián–romanyol (saját elnevezése: emiliàn–rumagnòl) az újlatin nyelvek nyugati ágába, azon belül a galloromán nyelvekhez tartozó északolasz nyelvjáráscsoport, amelyet az olaszországi Emilia-Romagna tartományban beszélnek mintegy 2 millióan, illetve ez az eredeti nyelve San Marinónak is. Ezek a nyelvjárások, a közeli rokonságban álló lombard, piemonti, ligur, illetve velencei nyelvekkel együtt a galloitáliai dialektuskontinuumot alkotják. Az emilián–romanyol dialektusok két fő csoportra oszlanak: a számos aldialektussal rendelkező emilián, valamint a két nyelvjárásból álló romanyol.

Jellemzői[szerkesztés]

Hangtanilag és nyelvtanilag általánosságban nem tér el a rokon észak-olasz nyelvváltozatoktól, ezek főbb közös jellemzőit lásd a galloitáliai nyelvek szócikkben.

Számos nyelvjárás jellegzetessége az ä [æ], valamint az ajakkerekítéssel ejtett å hang megléte, amely megközelítőleg a magyar a-nak felel meg.
A szóalakok nagymértékben leredukálódtak, sok esetben csak a hangsúlyos szótag magánhangzója maradt meg: pl. bolognai śpdèl (szemben az olasz ospedale alakkal), ’kórház’.
A többes szám képzése a lombardhoz hasonlóan nem dezinenciális, sokszor a tőbeli magánhangzó megváltoztatásával történik: pl. bolognai źnòć / źnûć, ’térd / térdek’.

Nyelvjárások[szerkesztés]

emilián
- piacentino
- carrarese
- linigiano
- massese
- közép-emilián (reggiano és modenese)
- közép-nyugat-emilián vagy parmigiano
- dél-emilián vagy bolognese
- északkelet-emilián vagy ferrarese
romanyol
- észak-romanyol
- dél-romanyol