Émile Zola
| Émile Zola | |
 |
|
| Született | Párizs 1840. április 2. |
| Elhunyt | Párizs 1902. szeptember 29. (62 évesen) |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása | regényíró, újságíró és művészeti kritikus |
| Fontosabb munkái | Nana (1880), Tisztes úriház (1882-83) |
Émile Zola (Párizs, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.) francia regényíró és művészeti kritikus. A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Apja olasz származású mérnök volt, akinek korai halála után a család rossz anyagi körülmények közé került. Zola az aixi gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, barátságuk sokáig meghatározta mindkettejük munkáját. Zola érettségije Párizsban nem sikerült, ezért munkát vállalt. Előbb kifutófiú- és csomagoló lett az Hachette könyvkiadónál, majd a reklámosztályra került, amelynek egy idő múlva vezetője lett. Ezen állásában írta meg első irodalmi kísérleteit, melyek a Petit Journal és az Évenement hasábjain jelentek meg. A kiadói munka révén megismerkedett a kor néhány jelentős írójával.
Mint elbeszélő, legelőször egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be Les mysteres de Marseille és Le voeu d'une morte című regényeivel. Első sikerét a Contes a Ninon megjelenésével aratta (1864), melyet nemsokára a La confession de Claude (1865) című regénye követte, melyben már határozott körvonalakban kezdett a nagy naturalista egyénisége kibontakozni. A Thérese Raquin (1867) és Madeleine Fératban (1868) már realisztikus nyíltsággal látjuk patológiai tüneteket elemezni.
Első regényei után elhagyta a kiadót. 1870-71-ben a versailles-i ideiglenes nemzetgyűlésről tudósított. Megismerkedett néhány impresszionista festővel, így Édouard Manet-val, és az új festői törekvésekről több cikket írt, melyeket kötetbe gyűjtött: ezeknek nagy visszhangjuk lett. Sikeres munkái után házat vásárolt a Párizs melletti Médanban.
1871-ben fogott hozzá a Rougon-Macquart ciklus elkészítéséhez, melyben egy család társadalmi és anyagi történetét igyekezett megírni, mely a második császárság korában élt. Hatalmas regényciklusának befejezése után újabb ciklust tervezett. Ellátogatott Lourdes-ba, Rómába – ahol regényeinek vatikáni "indexesítése" (tiltott könyvnek minősítése) ügyében hiába kért kihallgatást a pápától. Új ciklusának csak első darabjai jelentek meg (A három város: Lourdes – Róma – Párizs)
1898. január 13-án a Hajnal c. újság címlapján megjelent nyílt levélben (J'Accuse – Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt. A hadsereg és a bíróság rágalmazásának vádjával nagy pénzbüntetésre ítélték. A felfüggesztett egyéves börtönbüntetéstől is tartania kellett, ezért két évre Londonba költözött.
1902. szeptember 29-én a váratlan hideg miatt befűttetett párizsi házába. Éjjel szénmonoxid-mérgezésben meghalt – vizsgálat indult gyilkosság miatt, de semmit nem tudtak megállapítani. A temetésen Anatole France búcsúztatta, és az írót "az emberiség lelkiismeretének" nevezte. Zola holttestét később átszállították a párizsi Panthéonba.
Művei [szerkesztés]
Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes – Róma – Párizs befejezésére maradt ideje.
- Első művészileg jelentős regénye, a Thérèse Raquin második kiadásához (1868) írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá.
Rougon-Macquart család regényciklusa [szerkesztés]
- Rougonék szerencséje (1869-70)
- A hajsza (1871)
- Párizs gyomra (1873)
- Plassans meghódítása (1874)
- Mouret abbé vétke (1875)
- A kegyelmes úr (1876)
- A Patkányfogó (1877)
- Szerelem (1878)
- Nana (1880)
- Tisztes úriház (1882-83)
- A Hölgyek Öröme (1883)
- Életöröm (1884-85)
- Germinál (1885)
- A mestermű(1886)
- A föld (1887)
- Az álom (1889)
- Állat az emberben (1890)
- A pénz (1891)
- Az összeomlás (1892)
- Pascal doktor (1893)
A Három város regényciklusa [szerkesztés]
A Négy Evangélium regényciklusa [szerkesztés]
(A regényciklus negyedik része (Justice) befejezetlen maradt Zola váratlan és gyanús körülmények között történt halála miatt.)
Műveinek filmváltozatai [szerkesztés]
A világirodalom három leginkább filmre vitt szerzője közé tartozik.[forrás?] Időrendben:
- A Patkányfogó (1902)
- A sztrájk (1903) és Feketeországban (1905) - két Ferdinand Zecca-film, amely Zola-regényekből merítette témáját
- A Patkányfogó (1909; egyórás film, szerepel benne Zola neve is)
- Germinal (1912, rendező: Albert Capellani)
- Nana (1915)
- Állat az emberben (1936 - Jean Renoir filmje)
- Thérèse Raquin (1956)
- Patkányfogó (Gervaise – (1956)
- Tisztes úriház (Pot-Bouille) 1959
- Germinal (magyar–francia kopr., 1963)
- Germinal (fr., 1993)
- Nana (fr. televíziós sorozat, 1995)
- A föld (Zola barátja, a Theatre Libre rendezője, Antoine filmesíti meg A földet Albert Capellani kezdeményezése nyomán)
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
Szakirodalom [szerkesztés]
- G. Robert: Emile Zola – Principes et caractères généraux de son oeuvre (Párizs, 1952)
- Lukács György: Balzac – Stendhal – Zola
- Armand Lanoux: Jónapot, Monsieur Zola!
- Salyámosy Miklós: Zola (1962)
- Benedek Marcell: Emile Zola (1964)
- Henri Guillemin: Présentation des Rougon-Macquart (Párizs, 1964)
- Henri Mitterrand: Zola et le naturalisme (Párizs, 1984)
- Gorilovics Tivadar: Zola et le naturalisme en Hongrie (in: Revue de la littérature comparée, 1964)
- Lanoux, Armand, Jó napot Zola úr! (ford. Görög, L.), Gondolat, Budapest 1969, 474.
További információk [szerkesztés]
- Émile Zola művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
- Émile Zola a Gutenberg Project-ben
