Emil Racoviță

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Racoviță (1868–1947)
Mellszobra Kolozsvárott

Emil Racoviță (Jászvásár, 1868. november 15.Kolozsvár, 1947. november 17.) román barlangkutató és biológus.

Tartalomjegyzék

Pályafutásának kezdete [szerkesztés]

Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.

Biológusként 1897-99 között részt vett a belga Antarktisz-expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló biológiai és zoológiai gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer óceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.

Barlangkutató tevékenysége [szerkesztés]

A Mallorcai Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.

1907-ben jelent meg a „Essai sur les problemes biospeologiques” című műve, a világon az első bioszpeleológiai munka. Ezt követően „Biospeologica” néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920. április 26-án megalapította Kolozsvárott a világ első Barlangtani Intézetét.

1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviță az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Tisztségei [szerkesztés]

Művei [szerkesztés]

  • Essai sur les problemes biospeologiques (Esszé a bioszpeleológia problémáiról; 1907)
  • Speologia (Szpeleológia; 1927)
  • Evoluția și problemele ei (Az evolúció és problémái; 1929)

Emlékezete [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Racoviță témájú médiaállományokat.