Emil Nolde

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Nolde
WP Emil Nolde.jpg
Született
1867. augusztus 7.[1]
Elhunyt
1956. április 13. (88 évesen)[1]
Foglalkozása festő
Iskolái Julian Akadémia

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Nolde témájú médiaállományokat.

Emile Nolde (Nolde, Észak-Schleswig, 1867. augusztus 7.Seebüll, Észak-Frízföld, 1956. április 15.) német festő és grafikus, az északi expresszionizmus képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve Emil Hansen. Noldéban született és ennek a falunak a nevét vette fel. Nolde volt az egyik legjelentősebb az északnémet festők között. Művészetének középpontjában a tájfestés állt. Paraszti sorból származott. Magányos, állandó viharok és tenger fenyegette tájon nőtt fel. A természetben látható formák életre keltek képzeletében és gyakran változtak fantomokká, groteszk démonokká. Szabadon használta az eszközöket. Minden nyáron fél évet magányosan töltött egy szigeten. Ekkor festette tenger-témájú képeit, mely egy 21 darabból álló sorozat. (1910-1911). A tenger és az ég kapcsolatára fókuszál rá. A motívumai állandó változásban vannak. Az anyag a lényeg. Absztrahál, hogy a természeti erőket meg tudja ragadni. Erőszakos és tragikus festészete megidézi Mark Rothko monokróm festészetét. Hagyta, hogy ösztönei irányítsák, színekkel próbálta kifejezni látomásait. A természet láttán érzett emóció extázissá nőtt benne. Expresszív fénylő színeit, hol ujjal, hol ecsettel, hol kartondarabbal hordta fel a vászonra. Ez a Brücke festőire oly jellemző színkavalkád „drámai” expresszionizmus néven ismert. 1906-ban csatlakozott a Die Brücke-hez, de másfél év múlva már ott is hagyta őket.

1910-ben őt is magával ragadta a berlini nagyváros varázsa, vázlatokat készít a kikötőkről, és a nyüzsgő éttermekben, kávéházakban, kabarékban. De leglényegesebb munkáinak ekkor is a vallásos műveket tartotta.

Nolde másik oldala: bibliai jeleneteket ábrázolt paraszti öltözetbe bujtatva. Fundamentalista pietizmus. Az alakjai karikatúraszerűek. 1909-ben készíti el első ilyen sorozatát, mely az Ótestamentumot foglalja magába. Hogy formába önthesse elemi erővel feltörő érzéseit, megkeményítette színeit, nagy sík felületre hordta fel őket, s lemondott a külső valóság ábrázolásáról.

Második sorozata az Ótestamentumot foglalja magába. Profán elemeket alkalmaz. Tonikus energiák szabadulnak fel.

Nolde Önéletrajza 1931-ben Berlinben jelent meg. Seebülli háza 1957 óta múzeum.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krisztus a gyerekekkel (1909)
  • Az utolsó vacsora (1909)
  • Tánc az aranyborjú körül (1910)
  • Bibliai jelenet
  • Triptichon: Egyiptomi Mária
  • Egyiptomi Mária halála
  • Egyiptomi Mária egy Mária szobor előtt
  • Remete a fán(1931)
  • Tibeti tárgyak
  • Fiatal fekete lovak (1916)
  • Elragadtatás (1919)
  • A citromkertben (1920)
  • Találkozás a tengerparton (1925)
  • Alakok a tájban
  • Anya gyermekkel I.
  • Anya gyermekkel II.
  • Liliom
  • Macskák

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 26.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]