Emil Nolde

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Nolde
WP Emil Nolde.jpg
Született
1867. augusztus 7.
Elhunyt
1956. április 13. (88 évesen)
Foglalkozása festő

Nolde autograph.png
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Nolde témájú médiaállományokat.
aláírása

Emile Nolde (Nolde, Észak-Schleswig, 1867. augusztus 7.Seebüll, Észak-Frízföld, 1956. április 15.) német festő és grafikus, az északi expresszionizmus képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve Emil Hansen. Noldéban született és ennek a falunak a nevét vette fel. Nolde volt az egyik legjelentősebb az északnémet festők között. Művészetének középpontjában a tájfestés állt. Paraszti sorból származott. Magányos, állandó viharok és tenger fenyegette tájon nőtt fel. A természetben látható formák életre keltek képzeletében és gyakran változtak fantomokká, groteszk démonokká. Szabadon használta az eszközöket. Minden nyáron fél évet magányosan töltött egy szigeten. Ekkor festette tenger-témájú képeit, mely egy 21 darabból álló sorozat. (1910-1911). A tenger és az ég kapcsolatára fókuszál rá. A motívumai állandó változásban vannak. Az anyag a lényeg. Absztrahál, hogy a természeti erőket meg tudja ragadni. Erőszakos és tragikus festészete megidézi Mark Rothko monokróm festészetét. Hagyta, hogy ösztönei irányítsák, színekkel próbálta kifejezni látomásait. A természet láttán érzett emóció extázissá nőtt benne. Expresszív fénylő színeit, hol ujjal, hol ecsettel, hol kartondarabbal hordta fel a vászonra. Ez a Brücke festőire oly jellemző színkavalkád „drámai” expresszionizmus néven ismert. 1906-ban csatlakozott a Die Brücke-hez, de másfél év múlva már ott is hagyta őket.

1910-ben őt is magával ragadta a berlini nagyváros varázsa, vázlatokat készít a kikötőkről, és a nyüzsgő éttermekben, kávéházakban, kabarékban. De leglényegesebb munkáinak ekkor is a vallásos műveket tartotta.

Nolde másik oldala: bibliai jeleneteket ábrázolt paraszti öltözetbe bujtatva. Fundamentalista pietizmus. Az alakjai karikatúraszerűek. 1909-ben készíti el első ilyen sorozatát, mely az Ótestamentumot foglalja magába. Hogy formába önthesse elemi erővel feltörő érzéseit, megkeményítette színeit, nagy sík felületre hordta fel őket, s lemondott a külső valóság ábrázolásáról.

Második sorozata az Ótestamentumot foglalja magába. Profán elemeket alkalmaz. Tonikus energiák szabadulnak fel.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Őszi tenger I.: (1910)
  • Őszi tenger XI.: (1910)
  • Őszi tenger: (1910)
  • Borongós tájkép: (1910)
  • Tájkép I.:
  • Tájkép II.:
  • Naplemente:
  • Trópusi Nap: (1914)
  • Piazza San Dominico II.: (1905)
  • Virágos kert: (1908)
  • Kabaré közönség: (1911)
  • Kávézóban: (1911)
  • Pierrot és meztelen nők:
  • Gyertya-táncosok: (1912)
  • Csendélet táncosokkal: (1914)
  • Táncosok: (1920)
  • Krisztus kigúnyolása: (1909)
  • Pünkösd: (1909)
  • Krisztus a gyerekekkel: (1909)
  • Az utolsó vacsora: (1909)
  • Tánc az aranyborjú körül: (1910)
  • Bibliai jelenet:
  • Triptichon: Egyiptomi Mária:
  • Egyiptomi Mária halála:
  • Egyiptomi Mária egy Mária szobor előtt:
  • Remete a fán: (1931)
  • Tibeti tárgyak:
  • Fiatal fekete lovak: (1916)
  • Elragadtatás: (1919)
  • A citromkertben: (1920)
  • Találkozás a tengerparton: (1925)
  • Alakok a tájban:
  • Anya gyermekkel I.:
  • Anya gyermekkel II.:
  • Liliom:
  • Macskák:

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]