Emil Isac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Isac
Emil isac.jpg
Született 1886. május 17.
Kolozsvár
Elhunyt 1954. március 25. (68 évesen)
Kolozsvár román
Nemzetisége román
Foglalkozása nyelvész

Emil Isac (Kolozsvár, 1886. május 17. – Kolozsvár, 1954. március 25.) román költő, publicista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Aurel Isac ügyvéd a Memorandum-per védőjeként vált híressé, anyja, Eliza Roșescu tanítónő volt. Az evangélikus elemi iskola és a piarista gimnázium első öt osztályának elvégzése után középfokú tanulmányait a naszódi gimnáziumban fejezte be. A kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Az I. világháború előtt versei főként a Luceafărulban, publicisztikái részben romániai baloldali lapokban jelentek meg. Ekkoriban marxistaként jellemezte magát és kapcsolatban állt a román szociáldemokráciával.

1918-ban küldöttként vett részt a gyulafehérvári gyűlésen. 1919-ben rövid ideig Románia berni nagykövetségének sajtóattaséja, majd 1920 és 1940 között az erdélyi és bánáti színházak felügyelője volt. Közben 1925 és 1931 között esztétikát tanított a kolozsvári egyetemen. Lakása (a róla elnevezett utca 23. számú házában) ma emlékmúzeum.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A századelőn magányosan képviselte Erdélyben a szimbolista költészetet. A francia költők és Ady hatását mutató, gazdag zeneiségű líráját első kötetének megjelenésekor a kritika többsége elutasítással fogadta. Ilarie Chendi szerint ez a líra "pestises virág Erdély szép völgyeiből." Miként Ady és a romániai szimbolisták, ő is fogékonyságot mutatott a szociális kérdések, a falu és a városi munkásság szegénysége iránt. Költészete később formailag a szabad verssel, tematikailag az erdélyi táj élményével bővült. Kedvelt műfaja volt az impresszionista prózavers.

Publicisztikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-ben írt Ardealul demagog ('A demagóg Erdély') című vitacikkében éles hangon támadta a kor román közéletének legfőbb tekintélyeit: Iorgát "reakciós mivolta és intellektuális terrorja", a Tribunát "tiszaista" politikai iránya, a magyarországi román politikusok fiatalabb rétegét pedig amiatt, hogy a kisebbségi jogok védelmében szerinte bűnös, soviniszta irányzatokhoz csatlakoztak. Ugyancsak bírálólag szólt a közéletet átjáró klerikalizmusról. Demokratikus eszményei a magyar polgári radikálisokhoz kapcsolják. 1913-ban Gogának a magyar kultúra "elzsidósodásáról" írt cikke és Ady erre írt válasza nyomán kibontakozott vitába bekapcsolódva elítélte Gogát nacionalista kultúrafelfogása miatt. Itt és Adyhoz írott leveleiben is a modern szemléletű magyarok és románok összefogására szólított fel.

A két világháború között is gyakran jelentetett meg pamfleteket, szatirikus cikkeket a független kultúra és a demokratikus értékek védelmében.

Magyar irodalmi kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első cikke az Ellenzék, első verse – magyar fordításban – a Kolozsvári Friss Újság hasábjain jelent meg. Később magyarul is írt verseket. 1909-ben Budapesten ismerkedett meg Ady Endrével, akivel haláláig levelezést folytatott, többször találkoztak és utolsó fényképét is ő készítette. Gyermekkorától barátságot ápolt Kuncz Aladárral. Babits és Kosztolányi verseit fordította, modern magyar költők verseiből antológiát szerkesztett. A két világháború között gyakran közölt tanulmányokat a magyar irodalomról.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Poezii. Impresii și senzații moderne ('Költemények. Benyomások és modern érzetek'). Kolozsvár, 1908
  • Ardealule, Ardealule bătrân ('Erdély, öreg Erdély', prózaversek). Arad, 1916
  • Poeme în proză ('Prózaversek'). Nagyvárad, 1923
  • Cartea unui om ('Egy ember könyve', publicisztika). Arad, 1925
  • Notițele mele ('Jegyzeteim', publicisztika). Arad, 1925
  • Poeme ('Versek'). Bukarest, 1936
  • Poezii ('Költemények'). Bukarest, 1937
  • Opere ('Művei'). Bukarest, 1946
  • Őszi ének (válogatott versek, Majtényi Erik fordításában). Bukarest, 1962

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ion Brad: Emil Isac, un tribun al ideilor noi. Cluj, 1972

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]