Emil Hácha
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Emil Hácha | |
 | |
| Született | Emil Dominik Josef Hácha 1872. július 12.[1][2][3][4][5] Trhové Sviny[6][7][8] |
| Elhunyt | 1945. június 27. (72 évesen)[1][4][5][6][9] Prága[6][8] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Marie Háchová |
| Gyermekei | Milada Rádlová |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Faculty of Law, Charles University in Prague |
| Halál oka | nem ismert |
| Sírhelye | Vinohrady temető[10] |
 | |
| Emil Hácha aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Hácha témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Emil Hácha (Trhové Sviny 1872. július 12. – Prága, 1945. június 26.) cseh ügyvéd, Csehszlovákia és a Cseh–Morva Protektorátus elnöke.
Ifjúkor, tanulmányok[szerkesztés]
Csehországban, Trhové Sviny településen született. Középiskolai tanulmányait České Budějovicében végezte, majd a prágai egyetemen jogot hallgatott. 1896-ban, tanulmányai végeztével az Osztrák–Magyar Monarchia cseh városi bíróságain teljesített szolgálatot. Röviddel az I. világháború kitörése előtt a bécsi Legfelsőbb Bíróság tanácsadója lett. A háború idején a császárvárosban tartózkodott, és megismerkedett Ferdinand Pantůčekkel.
A csehszlovák politikai életben[szerkesztés]
Csehszlovákia létrejötte és a versailles-i békekötés után Pantůček az ország Szenátusának elnöke, Hácha pedig a testület tagja lett. Miután Pantůček 1925-ben elhunyt, Masaryk elnök Háchát nevezte ki utódjául, aki időközben Csehszlovákia egyik legtekintélyesebb jogtudósává vált (szakterülete a brit közjog és a nemzetközi jog volt). A Törvényhozási Tanács tagjává választották. Hácha egyúttal műfordítással is kísérletezett angolról csehre.
A hitleri Németország árnyékában[szerkesztés]
1938. november 30-án (a müncheni egyezmény és Edvard Beneš elmenekülése után) a katolikus, konzervatív Hácha lett a megcsonkított Csehszlovákia elnöke. 1939. március 14-15 éjszakáján Adolf Hitler magához hívatta, és Prága lebombázásával fenyegette meg, így a parlament tudta és jóváhagyása nélkül kénytelen volt beleegyezni Szlovákia elszakadásába Jozef Tiso vezetésével, és a Cseh-Morva Protektorátus létrejöttébe.
Kényszerpályán[szerkesztés]
1939. március 16-án a német csapatok megszállták a „független” Csehszlovákia maradékait is. A létrejövő protektorátus élén meghagyták az egyre romló egészségi állapotú Háchát, aki kénytelen volt felesküdni Hitlerre és a protektorátus élére kinevezett birodalmi biztosra, Konstantin von Neurathra. A világháború első éveiben tiltakozott a németesítési törekvések és egyéb német intézkedések ellen, de kevés eredménnyel. Egyúttal folyamatos kapcsolatban volt Beneš londoni emigráns kormányával.
1941-ben a helyzet még rosszabbra fordult a Neurathnál jóval keményebb kezű Reinhard Heydrich hivatalba lépésével. Hácha minden befolyását elvesztette az ország belügyeire nézve, és társainak jó részét elfogták, kivégezték vagy deportálták. Heydrich terrorja idején Hácha az együttműködés mellett döntött, mivel úgy látta, hogy így okozza a legkevesebb szenvedést a cseh népnek. Ennek ellenére Heydrich meggyilkolása (1942) után példátlan megtorlási hullám érte el Csehországot, ezután a csehek nem kísérleteztek további ellenállással.
1944-től a Cseh–Morva Protektorátust is átállították a totális háború követelményeinek kielégítésére. Hácha elnök egészsége eddigre már nagyon megrendült (1943 februárjától), így végleg elveszett minden beleszólása a németek által irányított ügyekbe. A cseh területek így is elkerülték a nagyobb háborús pusztításokat. Amikor 1945. május 13-án a szovjet Vörös Hadsereg bevonult Prágába, Háchát letartóztatták, majd azonnal börtönkórházba kellett szállítani, ahol hamarosan elhunyt. Jelöletlen sírba temették a Vinohrady temetőben.
Hácha és az utókor[szerkesztés]
Emil Hácha megítélése rendkívül ellentmondásos. Egyesek hazaáruló kollaboránsnak tartják, aki feltétlenül kiszolgálta a „Böhmen und Mähren” náci irányítóit. Más vélemények szerint viszont igen korlátozott lehetőségei ellenére igyekezett megvédeni Csehszlovákia függetlenségét, amennyire csak módja volt rá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Studenti pražských univerzit 1882–1945
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ BillionGraves (angol nyelven)
További információk[szerkesztés]
| Elődje: Edvard Beneš |
Csehszlovákia elnöke 1938–1945 |
Utódja: Edvard Beneš |
