Ember a felvevőgéppel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ember a felvevőgéppel
(Человек с киноаппаратом)
1929-es szovjet film

Rendező Dziga Vertov
Műfaj
Forgatókönyvíró Dziga Vertov
Zene Michael Nyman
Operatőr Mihail Kaufman
(a rendező fivére)
Vágó Jelizaveta Szvilova
Gyártás
Gyártó Vszeukrajinszke fotokinoupravlinnya
Ország Szovjetunió
Nyelv némafilm
Játékidő 80 perc/68 perc
Képarány 4:3
Forgalmazás
Forgalmazó ismeretlen
BemutatóSzovjetunió 1929. január 8.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Ember a felvevőgéppel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Ember a felvevőgéppel (oroszul Человек с киноаппаратом / Cselovek sz kinoapparatom) 1929-ben készült szovjet némafilm-dokumentumfilm. Rendezője Dziga Vertov.[1]

„A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével.” – részlet a főcímfeliratból.

A filmnyelv megújítója[szerkesztés]

Dziga Vertov: Ember a felvevőgéppel (1929) A teljes film

Dziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén.

A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva.

Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése.[2]

A mai néző számára is lenyűgöző a film tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” (киноглаз) szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.

A film zenéje[szerkesztés]

  • 1929-ben az eredetileg hang nélküli művet élő zenével kísérték. Később születtek rögzített kísérőzenék.
  • 1999-ben a The Cinematic Orchestra egy portói fesztiválon játszott hozzá muzsikát.

Jegyzetek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]