Ember a felvevőgéppel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ember a felvevőgéppel
(Человек с киноаппаратом)
Man with a movie camera.jpg
Rendező Dziga Vertov
Forgatókönyvíró Dziga Vertov
Operatőr Mihail Kaufman
(a rendező fivére)
Vágó Jelizaveta Szvilova
Gyártás
Ország  Szovjetunió
Nyelv némafilm
Időtartam 80 perc/68 perc
Forgalmazás
Bemutató Szovjetunió 1929. január 8.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az Ember a felvevőgéppel (oroszul Человек с киноаппаратом / Cselovek sz kinoapparatom) 1929-ben készült szovjet némafilm-dokumentumfilm. Rendezője Dziga Vertov.[1]

A filmnyelv megújítója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dziga Vertov minden filmiskolában tanított, avantgárd dokumentumfilmjében Kijev, Moszkva és Odessza egy napját ábrázolja a hajnali ébredéstől késő éjig. A film hőse azonban maga a felvevőgép. Az ifjú filmművészet minden akkoriban új eszközével tobzódik a rendező. A néző ott ül az operatőr mellett, vagy vágtat, repül, autójával suhan át a városon, felkapaszkodik vele a kéményekre, és lóg a robogó vonat lépcsőjén.

A filmben a mindenféle hétköznapi szereplő mellett ugyanis láthatóan ott van az örök filmes, a rendező-operatőr-laboráns-vágó, sőt, az akkor még nem is létező hangosfilmet is érzékelteti Vertov. A nézők átélhetik magának a filmnek a születését. A filmet a rendező mozgóképi szimfóniaként komponálta, a szovjet avantgárd film montázselméletének és -gyakorlatának (amelynek egyik kidolgozója volt) összes eredményét kiaknázva.

A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatóköny nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kisérleti munka az abszolut nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével. – részlet a főcímfeliratból.

Ez egy keretes, többszörösen önreflektív alkotás, melyben elemi erővel jelenik meg a filmkészítés öröme, a modernitásba, a tudományba és a jövőbe vetett hit. Enciklopédikus igényű leltár, mely egy napba sűríti a város lefilmezhető aspektusait. A főcímben definiálják az alkotók, hogy a film távol áll a színháztól, az irodalomtól, és még felirat sincs benne. Mivel nincs hagyományos történet, ezért a struktúrát a ritmus hordozza, aminek a nyelvi megjelenése a vágás és a rendkívül dinamikus kameramozgások. Itt nincsenek dramatikus csúcspontok, konfliktusok, csak a sorozatok változatos ismétlődése.[2]

A mai néző számára is lenyűgöző a film a tiszta filmszerűsége. Vertovnak a „filmszemről” (киноглаз) szóló elmélete szinte fogalmilag érhető tetten ebben a némafilmben.

A film zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1929-ben az eredetileg hang nélküli művet élő zenével kísérték. Később születtek rögzített kísérőzenék.
  • 1999-ben a Cinematic Orchestra egy portói fesztiválon játszott hozzá muzsikát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]