Elysia chlorotica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Elysia chlorotica
Fájl:Elysia chlorotica (1).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
iucn
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Puhatestűek
Osztály: Csigák
Főcsalád: Plakobranchoidea
Család: Plakobranchidae
Nemzetség: Elysia
Faj: E. chlorotica
Tudományos név
Elysia chlorotica
Gould, 1870
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elysia chlorotica témájú kategóriát.

Elysia chlorotica (keleti smaragd elízia) a puhatestűek (Mollusca) törzsébe, azon belül a csigák osztályába tartozó vízicsiga. Érdekessége, hogy lopott kloroplasztisza révén képes fotoszintetizálni. A plasziszát a megemésztett algákból, például a Vaucheria litorea sárgaalgából nyeri.

Kinézete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint a Sacoglossa klád (nedvszívogató tengeri csigák) tagjainak jelentős részé, az Elysia chlorotica is házatlan, azaz nincs "csigaháza". Védelméről zöld rejtőszíne gondoskodik. A megemésztett algák színteste (lásd lejjebb) a bélhámban halmozódik fel. A csiga emésztőrendszere többszörösen elágazik, s a külhám alatt helyezkedik el [1], s így a színtestek zöld színe átüt a csiga hámján. Erős fényben, ha nem zargatják, akkor oldalsó redőit (lábcsonk, parapodia) szárnyszerűen szétteríti és napoz. Legkisebb zavarásra azonban újra összehúzza azokat. A csiga 0,03 - 6 cm hosszú lehet.[2]

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Anglia sós mocsaraiban, Új-Skócia és Florida közt az Atlanti-óceán partján.[3]

Fotoszintézise[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Elysia chlorotica, mint a fotoszintetizáló vagy "napenergiával működő" csiga vonult a köztudatba. Ez a faj és alrendjének egyes más fajai is képesek a megemésztett algákból a plasztiszt kinyerni, s azt bélhámjuk sejtjeiben fenntartani[4]. Az így kinyert plasztiszt kleptoplasztisznak, azaz lopott plasztisznak, nevezzük. A fotoszintézisre képes sejtszervecske a csigában hónapokig működőképes és képesek az állat teljes energiaszükségletét biztosítani. A fotoszintézis ilyen hosszan tartó fenntartása meglepő. Igaz a plasztiszok képesek a transzkripcióra és transzlációra, azaz fehérjéik egy részét képesek újra előállítani. De a fotoszintézis nem minden génje található a plasztiszban, egy részük (sőt, akár igen nagy részük) az alga sejtmagjában van, amelyet viszont a csiga megemésztett. Ezeket a fehérjéket pótolni kell, mert viszonylag gyorsan degradálódnak. A csiga egyes géneket az algától átvett, s azokat maga állítja elő, hogy a lopott plasztiszai működőképesek maradjanak. Ez volt bizonyítva a II. fotorendszer manganás-stabilizáló fehérjéjével (PsbO)[5], klorofillkötő fehérjével (FPC), fénygyűjtő komplexekkel (antennakomplexek) (Lhcv 1 és Lhcv 2)[6] kapcsolatban . A csiga nem képes a plasztisz továbbadni[4]. A petéiben nem figyelhető meg plasztisz, illetve az életben tartott lopott plasztiszok nem képesek osztódni. Az új generációnak újból fel kell venniük a környezetből a plasztiszukat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mary E. Rumpho, Elizabeth J. Summer és James R. Manhart (2000.). „Solar-Powered Sea Slugs. Mollusc/Algal Chloroplast Symbiosis”. Plant Physiology 123 (1), 29-38. o. DOI:10.​1104/​pp.​123.​1.​29.  
  2. Rumpho, M. E., Dastoor, F. P., Manhart, J. R. és Lee, J. 2007. The Kleptoplast. - In: R. R. Wise és J. K. Hoober (szerk.), The Structure and Function of Plastids. Springer, old. 451–473
  3. Előfordulása
  4. ^ a b Mujer, C.V., Andrews, D.L., Manhart, J.R., Pierce, S.K., Rumpho, M.E. (1996.). „Chloroplast genes are expressed during intracellular symbiotic association of Vaucheria litorea plastids with the sea slug Elysia chlorotica”. PNAS 93 (22), 12333-12338. o.  
  5. Rumpho, Mary E. Worful, Jared M., Lee, Jungho, Kannan, Krishna, Tyler, Mary S., Bhattacharya, Debashish, Moustafa, Ahmed, Manhart, James R. (2008.). „Horizontal gene transfer of the algal nuclear gene psbO to the photosynthetic sea slug Elysia chlorotica”. PNAS 105 (46), 17867-17871. o. DOI:10.1073/pnas.0804968105.  
  6. Pierce, S. K.,Curtis, N. E., Hanten, J. J., Boerner, S. L., Schwartz, J. A. (2007.). „Transfer, integration and expression of functional nuclear genes between multicellular species”. Symbiosis 43 (2), 57-64. o.  

[1]}}

  1. „”.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]