Elevenszülő fogaspontyfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Elevenszülő fogaspontyfélék
Poecilia latipinna
Poecilia latipinna
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Rend: Fogaspontyalakúak
(Cyprinodontiformes)
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
(Poeciliidae)
Garman, 1895
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú kategóriát.

Az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába és a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe tartozó család.

Genetikai változékonyságuk folytán, a vadon élő populációknál is sokféle helyi törzsalak alakult ki. Eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek, különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés céljából. Édesvízi és brackvízi (édesvízzel keveredő tengeri) fajaik is vannak, néhol tömegesen fordulnak elő. Pontyfélékre emlékeztetnek, de garatfoguk és oldalvonaluk nincs. Csak lágy úszósugaraik vannak. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. Belső megtermékenyítésűek, a hím farokalatti úszójának 3., 4. és 5. úszósugara gonopódiummá módosult. Az 1-3 másodpercig tartó villanásszerű párzást jellegzetes nászjáték előzi meg. Elevenszülők, egy megtermékenyítés után a nőstény többször is szülhet. Egyszerre 10-100 közötti kishal születhet, a nőstény korának és fiziológiai állapotának függvényében. Könnyű tarthatóságuk és szaporaságuk miatt kedvelt akváriumi halak, de az etológiai, genetikai, élettani, toxikológiai vizsgálatoknak is gyakori alanyai.

Rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak.

Aplocheilichthyinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aplocheilichthyinae (Myers, 1928) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Poeciliinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Poeciliinae (Bonaparte, 1831) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Procatopodinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Procatopodinae (Fowler, 1916) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

Szaporodásbiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jóllehet a halcsalád szaporodásmódjának élettani folyamatát a szakzsargon eleventojóknak nevezi, viszont ez a szóhasználat a köznapi szóhasználatban nem hangzik jól. Így maradt a szakszerűtlen, de a jobban hangzó elevenszülő elnevezés. Bizonyított tény, hogy az eleventojó fajok az ikrázó halfajoktól leszármazó, azoktól fejlődéstörténetileg elkülönült és fiatalabb létformák. Az eleventojó fajoknál a hím által megtermékenyített peték, a nőstény petefészek vezetékének üregében fejlődnek ki. A peteburok által védett embrió az anya testében ugyanazokon az egyedfejlődési fokozatokon halad át, mint az ikrázó halfajok (ovipar) esetében, azzal a különbséggel, hogy a halembriókat semmilyen veszély nem fenyegeti a külvilág részéről. Ha eljön a szülés ideje, az anya kitolja az érett petéket (ikrákat). A belső nyomástól feszülő ikraburok a szülés pillanatában szétreped, és a kis halivadék a szülőcsatornából a szó szoros értelmében, általában farokkal előre, kilökődik az anya testéből. Ez hívják ál-elevenszülésnek (ovovivipar).

Az egyedfejlődés egészen másképpen történik a négyszemű halfélék Anablepidae (Fogaspontyalakúak) családjához tartozó, és ugyancsak elevenszülő Jenynsiinae alcsaládba tartozó fajok esetében. Náluk az embriók szintén egy burokban fekszenek, de a tápanyagokat a petefészek vezeték szövetnyúlványain keresztül kapják, melyek az embrió kezdetleges kopoltyúnyúlványaival vannak összeköttetésben. A szüléskor már teljesen kifejlett és peteburok nélküli ivadékok hagyják el az anya testét. A "placentát" később az anya feléli. Ez az igazi elevenszülés, mely a halak között a legfejlettebb szaporodási forma (vivipar).

Az ikrákkal szaporodó halcsaládokhoz képest az elevenszülők ivadékai nagyok és jól fejlettek, számuk a születéskor az ikrázókkal ellentétben viszonylag kicsi. A születés után önállóan élnek, először mikroszkopikus planktonikus szervezetekkel, férgekkel, algákkal táplálkoznak. Az utódok 3-6 hetesen már ivaréretté válnak, a hímek kifejlesztik párzószervüket és kialakul végleges színezetük is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]