Eleonore Denuelle de la Plaigne
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát. |
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Eleonore Denuelle de la Plaigne (1787. szeptember 13. – 1868.) I. Napóleon francia császár szeretője.
Középosztálybeli családba született, és 18 esztendősen nőül ment a francia hadsereg kapitányához, Jean-Francois Revel-Honoréhoz, ám egy év múlva elváltak, s nem sokkal ezután az asszony I. Napóleon francia császár szeretője lett.
Állítólag a császár azért keresett magának ágyast, hogy bebizonyítsa, nem az ő hibája az, hogy feleségétől, Jozefina francia császárnétól nem született gyermeke, mert ha Eleonore képes lesz fiút szülni neki, akkor már bizonyos lehet abban, hogy nem ő az, aki egészségügyileg nem alkalmas utódnemzésre, hanem a császárné.
A fiúgyermek meg is fogant, és a Károly nevet kapta, valamint apja, az uralkodó nemesi címet adományozott neki, azaz elismerte a gyermeket saját fiaként, s így ő lett León grófja, valamint Napóleon első fattyúgyermeke. A törvénytelen gyermek létezéséről a császárné is tudott, s ez igen nagy bánatot okozott az asszonynak, hiszen ő nem tudta gyermekkel megajándékozni férjét.
Napóleon 1808-ban elintézte, hogy Eleonore hozzámehessen egy fiatal hadnagyhoz, bizonyos Pierre-Philippe Augier of Sauzayhoz, s a nőnek ezzel meg is szakadt intim kapcsolata a császárral, azonban az uralkodó havi járadékot fizetett a lánynak, hogy közös gyermekük minél nagyobb kényelemben élhessen. Eleonore és újdonsült férje az esküvői ceremónia után Spanyolországba látogatott, ám boldogságuk nem tartott sokáig, mivel 1812-ben a hadnagy eltűnt egy csatában a francia császár által elindított oroszországi hadjárat során, tehát az asszony lényegében megözvegyült, miután hitvesét holttá nyilvánították.
Ezután Eleonore 1814-ben ismét férjhez ment, ezúttal egy gróf felesége lett, akit Luxbourgi Károly Emil Agusztusz Lajosnak hívtak. A gróf 35 évvel később halt meg, az asszony egykori szeretője, a császár 1821-ben, száműzetésben hunyt el, Eleonore pedig 19 év múlva, 1868-ban, 81 esztendősen.
