Elemelnevezési vita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Elemelnevezési vita, angolul Element naming controversy a neve annak a vitának, amely az amerikai, német és szovjet tudományos kutató névadó bizottságok, valamint a nemzetközi kémiai névadó szervezet IUPAC között a hatvanas években kezdődött, és amely egyes újonnan felfedezett transzurán elemek elnevezését illette. A transzurán elemek annyiban különböznek a többitől, hogy természetes állapotban nem találhatók, mindegyiket mesterségesen, emberi közreműködéssel állították elő. A valóságban nem közvetlenül az uránt, vagyis a 92-es rendszám után következő elemek nevén volt a vita, hanem a fermiumnál, a 100-as rendszámúnál újabb elemeknél, ami miatt a vitát egyesek transzfermium háborúnak is becézik.[forrás?]

A vita eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megegyezés szerint újonnan felfedezett elemek elnevezési jogával azok felfedezője rendelkezik, de a névadók ellenzik újonnan felfedezett elemek életben levő személyek neve után való elnevezését.[forrás?] Az amerikai és szovjet kutatók között a hatvanas években kezdődött a vita a 104-es, 105-ös és 106-os rendszámú elemek elnevezésével kapcsolatban, mert mindkét csoport magának tulajdonította ezek felfedezését, és így azok elnevezési jogát. Mindkét csoport más nevet adott a 104-es és 105-ös elemnek, elvetve a másik csoport által adott nevet. Az amerikaiak a 107-es elemet seaborgiumnak nevezték el G. T. Seaborg amerikai kémikusról, de a szovjet kutatók ellenvetésére, azon megokolással, hogy ő a névadáskor még életben volt, a IUPAC a javaslatot elvetette.[1] Einstein is meg Fermi is életben volt még az einsteinium és a fermium nevek javaslata idején, de a javaslat titok volt a hidegháború körülményei között. Az SzSzKSz a 104-es elemet kurcsatóviumnak akarta nevezni Igor Kurcsatovról, aki a szovjet atombomba tervezője-kivitelezője volt, de emiatt az amerikaiak a nevet ellenezték.

A vita hivatalos résztvevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két fő ellenfél:

A bíráló hatóság: IUPAC.

A 107-es és a 109-es elem feltalálója vitathatatlanul német volt, de egy német csoportot is belevontak a vitákba, amikor a bizottság azt javasolta, hogy az amerikaiak által eredetileg a 105-ös elemre javasolt hahnium nevet a 108-as elem kapja meg.

Megjegyzés: Az elemek pontos magyar neve eltérhet az itteni cikk táblázataiban használt angol nevektől, de a vita eredményeként adott nevek magyar változata az utolsó, összefoglaló táblázatban meg van adva.

Ajánlott nevek
Csoport Rendszám Név Névadó
Amerikai 104 rutherfordium Ernest Rutherford
105 hahnium Otto Hahn
106 seaborgium Glenn T. Seaborg
Szovjet 104 kurchatovium Igor Kurcsatov
105 nielsbohrium Niels Bohr

Darmstadt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német csoport általi javaslatok a 107, 108, 109 rendszámú elemekre:[2]

Rendszám Név Névadó
107 nielsbohrium Niels Bohr
108 hassium Hessen, Németország
109 meitnerium Lise Meitner

IUPAC[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A IUPAC szervetlen kémia nevezéktani bizottsága 1994-ben a következő neveket javasolta:

Rendszám Név Névadó
104 dubnium Dubna, Oroszország
105 joliotium Frédéric Joliot-Curie
106 rutherfordium Ernest Rutherford
107 bohrium Niels Bohr
108 hahnium Otto Hahn
109 meitnerium Lise Meitner

Ez a javaslat az orosz–amerikai vitát próbálta megoldani a vita tárgyául szolgáló elemek nevének az orosz és az amerikai javaslatok közötti megosztásával, a 104-es rendszámú elemet a szovjet Egyesített Atomkutató Intézet székhelye, Dubna után nevezve el, a 106-os rendszámú elem elnevezésére pedig nem használva az amerikai Seaborg nevét.

A IUPAC javaslatra tett ellenvetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az American Chemical Society (röviden ACS) vagyis amerikai kémiai társaság tiltakozott a IUPAC javaslat ellen azon az alapon, hogy az amerikai csoportnak vitathatatlanul kizárólagos, tetszés szerinti joga volt a 106-os rendszámú elem megnevezéséhez. A IUPAC bizottság úgy határozott, hogy a 106-os elem elnevezését az amerikaiak az oroszokkal közösen döntsék el, de a dubnai csoportnak nem volt javaslata.

Hasonlóképpen a német csoportnak az amerikai csoport javaslata ellen volt kifogása: nem akarták, hogy a 108-as rendszámú elem „hahnium” legyen, mert azt nem Hahn fedezte fel.[3]

Ezenkivül az American Chemical Society ragaszkodott, hogy a 104-es és 105-ös elemeket rutherfordiumnak illetve hahniumnak nevezzék, azzal érvelve, hogy már számos amerikai könyv ezeket a neveket használta.

Megoldás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végül is 1997-ben a Genfben a IUPAC 39-ik Általános Közgyűlése a következő elnevezésekben állapodott meg:

104 - rutherfordium, vagyis radzerfordium
105 - dubnium
106 - seaborgium, vagyis sziborgium
107 - bohrium, vagyis borium
108 - hassium, vagyis hasszium
109 - meitnerium

Így a felfedezői nevezőjog a 106-os és 109-es rendszámok között sértetlen maradt, azzal a kivétellel, hogy a 107-es elem nem nielsbohrium, hanem egyszerűbben bohrium lett, mert a megegyezés a nevezőnek kizárólag a családnevére vonatkozik. A vita tárgyaként szolgáló két, 105-as és 106-os elemek elnevezése pedig megosztódott.

Összefoglalás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A periódusos rendszer 1997 óta érvényes magyar neveivel együtt

Rendsz Rendszeres Amerikai Orosz Német IUPAC 94 IUPAC 97 Magyar név
104 unnilkvadium rutherfordium kurchatovium dubnium rutherfordium radzerfordium
105 unnilpentium hahnium nielsbohrium joliotium dubnium dubnium
106 unnilhexium seaborgium rutherfordium seaborgium sziborgium
107 unnilszeptium nielsbohrium bohrium bohrium borium
108 unniloktium hassium hahnium hassium hasszium
109 unnilennium meitnerium meitnerium meitnerium meitnerium

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Element naming controversy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Seaborg keserűen jegyezte meg egy gyűlés alkalmával: „Az IUPAC elvetette a seaborgium nevet, mert még életben vagyok, és ezt be is tudják bizonyítani” Dr Glenn T. Seaborg: An early history of LBNL [1]
  2. [2] IUPAC verabschiedet Namen für schwere Elemente
  3. http://www.gsi.de/documents/DOC-2003-Jun-35-5.pdf (németül).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]