Elektromos fluxus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tekercsben, az átfolyó áram által létrehozott mágneses erővonalak. Az X jelek a befolyó áramot, míg a a kifolyó áramot jelképezik. A Jobbkéz-szabály szerint az erővonalak iránya a rajznak megfelelő

Az elektromos fluxus az elektromos tér fluxusa. Az elektromos fluxus arányos egy adott felületen áthaladó erővonalak számával. Az elektromos fluxus (d\Phi_E\,) egy kis d\mathbf{A}

területre


d\Phi_E = \mathbf{E} \cdot d\mathbf{A}

(vagyis az E elektromos tér, szorozva a felületnek a térre merőleges komponensével). Az elektromos fluxus egy S felületre:


\Phi_E = \int_S \mathbf{E} \cdot d\mathbf{A}

ahol

E az elektromos tér

dA az S felület egy differenciális része, és melynek irányát egy kifelé mutató felületi normális írja le.

Egy zárt gaussi felületre a fluxus:


\Phi_E = \oint_S \mathbf{E} \cdot d\mathbf{A} = \frac{Q_S}{\epsilon_0}

ahol QS a felület által körülvett töltés (beleértve a szabad és kötött töltéseket is),

ε0 a vákuum permittivitása.

Ez az összefüggés az elektromos mezőre érvényes Gauss-törvény integrális alakja (a négy Maxwell egyenlet egyike).

Az elektromos fluxus egysége SI mértékegységben: volt méter (V m), vagy a vele ekvivalens, newton négyzetméter per coulomb, (N m2 C−1), azaz: kg•m3•s−3•A−1.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Electric flux című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.