Elektrofil addíció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az etilénre történő elektrofil addíció teljes reakciósémája

Az elektrofil addíció olyan szerves kémiai addíciós reakció, melynek során egy vegyületben egy pi-kötés felszakad, és két új szigma-kötés alakul ki. Az elektrofil addíciós reakció szubsztrátjában kettős vagy hármas kötésnek kell lennie.[1]

A reakció hajtóereje az X+ elektrofil keletkezése, mely kovalens kötést alakít ki egy elektronban gazdag telítetlen C=C centrummal. Az X pozitív töltése a szén–szén kötésre helyeződik át, így a C–X kötés kialakulásakor karbokation képződik.

Az elektrofil addíció mechanizmusa

Az elektrofil addíció második lépésében a pozitív töltésű köztitermék az elektronban gazdag (Y) – többnyire anionos – részecskével összekapcsolódva kialakítja a második kovalens kötést.

A második lépés ugyanolyan nukleofil támadás, mint amilyen az SN1-reakcióban is végbemegy. Az elektrofil pontos természete, valamint a pozitív töltésű köztitermék jellege nem mindig egyértelmű, függ a reaktánsoktól és a reakció körülményeitől is.

A szénatomra történő aszimmetrikus addíciós reakciók során fontos a regioszelektivitás, mely gyakran a Markovnyikov-szabályt követi. A bórorganikus vegyületek addíciója anti-Markovnyikov terméket ad. Az aromás rendszerek elektrofil támadásának eredménye nem addíciós, hanem aromás elektrofil szubsztitúciós reakció.

Jellemző reakciók[szerkesztés]

Jellegzetes elektrofil reakciók az alábbi reagensek alkénekre történő addíciója:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. March Jerry; (1985). Advanced Organic Chemistry reactions, mechanisms and structure (3rd ed.). New York: John Wiley & Sons, inc. ISBN 0-471-85472-7

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Electrophilic addition című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.