Eleginus gracilis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Eleginus gracilis
Eleginus gracilis ivadékok
Eleginus gracilis ivadékok
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Nem: Eleginus
(Fischer de Waldheim, 1813)
Faj: E. gracilis
Tudományos név
Eleginus gracilis
(Tilesius, 1810)
Szinonimák
  • Eleginus navaga gracilis (Tilesius, 1810)
  • Gadus gracilis Tilesius, 1810
  • Gadus wachna Pallas, 1814
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Eleginus gracilis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Eleginus gracilis témájú kategóriát.

Az Eleginus gracilis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eleginus gracilis elterjedési területe a Csendes-óceán északi része; az Észak-Korea-i Sárga-tengertől, a Bering-tengeren keresztül egészen az alaszkai Sitkáig. Az előfordulásának a pontosabb megadása, további kutatásokat igényel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a tőkehal legfeljebb 55 centiméter hosszú és 1300 gramm súlyú. 39-47 csigolyája van. Az Eleginus gracilisnak három hátúszója és a két farok alatti úszója van. Az alsó állkapcsa rövidebb, mint a felső állcsont. Az egyetlen tapogatószála körülbelül olyan hosszú, mint a szem átmérőjének a fele. Az oldalvonal a test elülső részénél meggörbült, és a második hátúszó alatt végződik. A fejen nincsenek oldalvonal pórusok. Háti része szürkés, de néha világosabb, ezüstös-lila, gyakran sötét foltokkal. Hasi része sárgás, néha ezüstös-fehér. Úszói szürkések; a hát- és farokúszót fehér sáv szegélyezi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csendes-óceáni tőkehalak közül, ez a faj egyaránt megél a sós, édes- és brakkvízben is. 300 méteres mélységben is megtalálható. A folyókba jól behatol, de csak addig, ameddig az árapály térség érzékelhető. A kifejlett példányok évszakonkénti vándorlást tanúsítanak; nyáron az íváshoz a partok közelébe úsznak, míg télen, táplálkozási célból eltávolodnak a partoktól. Az ivadékok és felnőtt halak, egyéb halakkal és fenéklakó rákokkal táplálkoznak.

Legfeljebb 15 évig él.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eleginus gracilis jelentős gazdasági értékkel bír.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]