Elefánthal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Elefánthal
Elefantenrüsselfisch.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Rend: Csontosnyelvűhal-alakúak (Osteoglossiformes)
Család: Csőrösszájúhal-félék (Mormyridae)
Nem: Gnathonemus
Faj: G. petersii
Tudományos név
Gnathonemus petersii
(Günther, 1862)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Elefánthal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefánthal témájú kategóriát.

Az elefánthal (Gnathonemus petersii) a Csontosnyelvűhal-alakúak (Osteoglossiformes) rendjébe, a Csőrösszájúhal-félék (Mormyridae) családjába, a Gnathonemus nembe tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges kinézetű halfaj, megnyúlt mutatóujjszerű alsó állkapcsa van. Teste közepes méretű, átlagosan 20–23 centiméter hosszú. A hal feje testhosszának megközelítőleg a negyedét teszi ki. Színe barnás, a mellúszók „rojtjai” fehér színűek. A hát és a farokalatti úszó kezdete előtt egy fehér, zárójel alakú folt van, hasonló folt található a hát és a farokalatti úszó között is. A hátúszó szegélye fehér, a farokalatti úszó szegélye szintén fehér. A faroknyél hosszú és keskeny, a végén mélyen bemetszett villás farok van, ennek a szegélye is fehér. A hasúszó csökevényes.

Elektromosimpulzus-szerv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elefánthal éjjeli halfaj, ezért a teljes sötétségben kell tájékozódnia, vagy táplálkoznia, ekkor sok hasznát veszi elektromosimpulzus-keltő képességének. Ez a képesség nem olyan erős, mint más elektromos halfajoknál, de éppen elég ahhoz, hogy a teljes sötétségben is táplálékot találjon. Az elektromos ingereket az izmok mozgása kelti, amit a hal a megnyúlt alsó állkapcsán sugároz ki, vagy gömb alakban maga köré fókuszálja. Az előbbit táplálékkeresésre, az utóbbit tájékozódásra használja. Ez a szerv a kommunikálásban is szerepet játszik.

Életmódja, szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjjeli halfaj, ezért éjjel táplálkozik, nappal pedig elrejtőzik. Fő táplálékai a kagylók, a csigák, egyéb puhatestűek és a rákok. Az aljzaton szeret tartózkodni. A párzási időszakban egymással valósággal „telefonálnak” ami annyit tesz, hogy a hím egy „telefonhívást” kezdeményez a nősténynek, és ha a nőstény elfogadja az „üzenetet”, visszahívja a hímet. Ezek a beszélgetések néhány perctől akár egy óráig is tarthatnak, de átlagosan 10–15 perc alatt végük. Ezután a nőstény lehelyezi ikráit az aljzatra, a hím megtermékenyíti őket. Akváriumban békés természetű hal.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrikában él Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Kamerun folyóiban, de néha felkeresi a félsós vizeket is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határozó kézikönyvek: Akváriumi halak (Dick Mills)