Elbirtoklás
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az elbirtoklás a tulajdonjog megszerzésének egyik módja.[1]
A magyar jogrendben [szerkesztés]
A magyar jogrendben az elbirtoklást a 2009. évi CXX. törvény A Polgári Törvénykönyvrõl 3. cím, I. fejezete szabályozza.[1]
Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.[1]
Az elbirtoklás megszakad ha:
- a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul
- a tulajdonos a birtokkal rendelkezik (112.§)
- a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.[1]
Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig letelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.[1]
