Elbląg

	Elbląg
; Elbląg címere	; Elbląg zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	Varmia-mazúriai
Rang	járási jogú város
Polgármester	Grzegorz Nowaczyk
Irányítószám	82-300 és 82-315 között
Körzethívószám	+(48) 55
Rendszám	NE
Testvérvárosok	Lista Compiègne; Kalinyingrád; Baltyijszk; Barßel; Leer; Druskininkai; Navahrudak; Ternopil; Coquimbo; Paocsi; Tajnan; Újszandec; Trowbridge; Liepāja; Hîncești;
	Népesség
Teljes népesség	115 220 fő (2021. márc. 31.)
Népsűrűség	1,588 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	80 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 54° 10′, k. h. 19° 24′Koordináták: é. sz. 54° 10′, k. h. 19° 24′
	Elbląg weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Elbląg témájú médiaállományokat.

Elbląg (németül Elbing, oroszul Eлблoнг) – a Varmia-mazúriai vajdaság legnagyobb kikötője, járási jogú város, az elblągi járás székhelye. Az egyik legnagyobb város Észak-Lengyelországban, az Elbląg folyó torkolatánál, ahol a Visztula-öbölbe ömlik. Elblągban van az Alstom gyár egyik legnagyobb európai gyára. Fontos gazdasági és kulturális központ, valamint vasúti és közúti csomópont.

Fekvés[szerkesztés]

Elbląg Gdańsktól 50 km-re délkeletre fekszik.

Történelem[szerkesztés]

A várost először 1237-ben említik Elbing néven. 1241-ben városi jogot kapott. Ez idő tájt épült fel a Szent Miklós-katedrális. 1314-ben elkészült a városi torony is. Az elbingi flotta a Hanza-városok segítségére volt 1350-es években a norvégokkal és dánokkal vívott háborúban. 1360-ban 13 000 ember halt meg a nagy pestis idején. 1367-ben a kölni konföderáció tagja lett.

1414-ben a lengyel hadsereg megostromolta a várost, de sikertelenül. 1440-ben Poroszország része lett. 1453-ban a lengyeleknek sikerült bevenni a várat és lerombolták. 1454-ben behódolt a város IV. Kázmérnak. 1478-ban a város a régi előjogai megtartása mellett új lengyel önkormányzati jogokat is kapott.

1531-ben megalapították az első evangélikus gimnáziumot. 1550. körül II. Zsigmond Ágost király vallásszabadságot hirdetett. Ekkor épült a Szent Anna-templom. 1577-ben evangélikus templommá szentelték a Miklós-templomot. 1580-ban Báthory István uralkodása alatt jelentős kereskedelmi várossá fejlődött. 1594-ben a város fénykorát élte.

1625-ben ismét felütötte a fejét a pestis, 3608 fő volt a veszteség. 1626-ban a svéd csapatok II. Gusztáv Adolf svéd király vezetésével megtámadták és elfoglalták a várost. 1655 és 1660 között a svédek másodszor is elfoglalták a várost, de a lengyel király kiűzte X. Károly Gusztáv svéd királyt. 1657-ben II. János Kázmér lengyel király elzálogosította várost 400 000 tallérért cserébe.

1700-ban III. Frigyes herceg visszaadta a területet Lengyelországnak. 1710 és 1712 között az oroszok elfoglalták a várost. 1713-ban visszakerült a lengyel koronához, azonban a szász csapatok 1734-ig itt maradtak. 1758-ban, a hétéves háború végén oroszok szállták meg a várost egészen 1762-ig. 1772-ben Poroszország része lett.

1807-ben Napóleon csapatai megszállták a várost, és csak 1813-ban távoztak. 1828-ban a városban építették meg az első kelet-poroszországi gőzhajót. 1837-ben megalapították a Schichau Társaságot. 1840–1858 között építették meg az Északi-csatornát Iława és Elbing között, Georg Steenke tervei alapján. 1844. október 23-án a baptisták megalapították a városban első közösségüket. 1853-ban megépült a vasút.

1905-ben rendezett népszámláláson a város lakossága 94 065 fő volt, német anyanyelvűek főleg. 280 fő lengyel és kasub anyanyelvű volt. 1945. január 23-án a Vörös Hadsereg elfoglalta a várost. A háború súlyosan lerombolta a várost. 1945 márciusában Lengyelország része lett Elbląg néven a város. 1946-ban a Schichau-Werke gyárát kárpótlás gyanánt a szovjetek hazájukba szállították. 1948-ban a város lakossága 40 000 fő volt, 1962-ben már 81 000 fő.