Elativus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elativus (a latin efferre „kihozni”-ból) egy nyelvtani eset. Egyes nyelvekben valamely zárt helyből kifelé mutató irányt, vagy egyéb hasonló jelentést jelöl meg; a magyarban a „-ból/-ből” toldalék.

Az egyes nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnugor nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn nyelvben az elativust a „-sta/-stä” toldalékkal képzik, a közeli rokonságban álló észtben pedig a „-st”-tel:

  • finn „talo.sta” – a házból;
  • észt „maja.st” – a házból.

A beszélt finn egyes nyelvjárásaiban közkeletű az utolsó magánhangzó elhagyása, így a toldalék ott is „-st”-ra rövidül: „talost' ”.