Előrengés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Egy földrengés előrengése egy erősebb földmozgást (a főrengést) időben megelőző, földrajzilag kapcsolódó kisebb rengés. Azt, hogy melyik a főrengés, az előrengés és az utórengés csak az esemény után dönthető el.[1] Ha tehát az eredeti földmozgásnál erősebb utórengés következne be, akkor azt fogják főrengésnek tekinteni, a korábbi főrengést pedig előrengéssé minősítik vissza.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ismert, közepestől nagy erejűig terjedő földrengések 40%-ánál észleltek előrengéseket,[2] a 7,0 erősséget elérők esetében mintegy 70%-nál.[3] Az előrengés tipikusan néhány perccel, órával vagy nappal előzi meg a főrengést; ez az időszak jóval hosszabb is lehet, például a 2002. novemberi szumátrai földrengést a 2004-es indiai-óceáni földrengés és szökőár előrengésének tekintik, ami több mint két évvel előzte meg a fő eseményt.[4]

Néhány nagy erejű földrengésnél (M>8,0) egyáltalán nem mutattak ki előrengéseket, ilyen volt az M=8,7 erősségű 1950-es asszámi földrengés.[3] Egy-egy konkrét földrengésnél nehéz igazolni, hogy az előrengések gyakorisága növekedik a rengés előtt, de sok esemény közös vizsgálata nyilvánvalóvá teszi azt. Kimutatták, hogy a főrengés előtti növekedés inverz hatványfüggvénnyel írható le. Ez vagy arra utalhat, hogy az előrengések olyan feszültségeket váltanak ki, ami végül a főrengéshez vezet, vagy arra, hogy az előrengések gyakorisága a környéken a feszültség általános növekedését követi.[5]

Mechanikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos földrengés előrengéseinek elemzése után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az előrengések a nukleációt előkészítő folyamat részei.[2]

A földrengés kialakulásának egyik modellje szerint a kőzetfeszültség halmozódása először egy nagyon pici eseményt vált ki, ami egy nagyobbat indít meg, amíg a főrengés meg nem indul. Egyes előrengések elemzésénél azonban azt mutatták ki, hogy inkább levezetik a feszültséget a törés környékén. Ezt figyelembe véve az előrengések és az utórengések ugyanannak a folyamatnak a részei lehetnek, amit az egyes eseményekhez tartozó elő- és utórengések száma közötti összefüggés is alátámaszt.[6]

Földrengés-előrejelzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha egy régióban megnövekszik a szeizmikus aktivitás, azt elvileg fel lehet használni földrengések időpontjának előrejelzésére. Ennek legismertebb példája az 1975-ös liaoningi földrengés, ahol az előrengések miatt evakuálták a várost. A földrengések túlnyomó többségét azonban nem előzik meg jól értelmezhető előrengések, a kisebb földrengések nagy része pedig nem előrengés, így ez a módszer a hamis riasztások miatt a gyakorlatban használhatatlan.[7]

Egyes óceáni transzform vetők azonban jól meghatározott előrengéses aktivitást mutatnak a fő szeizmikus eseményt megelőzően. A korábbi események és előrengések adatai azt mutatják, hogy ezeknél kevés utórengés és sok előrengés jelentkezik a kontinentális csapásirányú vetőkhöz képest, így a földrengések helye és ideje is jól előre jelezhető.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Encyclopedia of Earthquakes and Volcanoes. Infobase Publishing (2006). ISBN 9780816063024. Hozzáférés ideje: 2010. november 29. 
  2. ^ a b National Research Council (U.S.). Committee on the Science of Earthquakes. 5. Earthquake Physics and Fault-System Science, Living on an Active Earth: Perspectives on Earthquake Science. Washington D.C.: National Academies Press (2003). ISBN 9780309065627. Hozzáférés ideje: 2010. november 29. 
  3. ^ a b Kayal, J.R.. Microearthquake seismology and seismotectonics of South Asia. Springer (2008). ISBN 9781402081798. Hozzáférés ideje: 2010. november 29. 
  4. Vallée, M. (2007.). „Rupture Properties of the Giant Sumatra Earthquake Imaged by Empirical Green’s Function Analysis”. Bulletin of the Seismological Society of America 97 (1A), S103–S114. o. DOI:10.1785/0120050616. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.  
  5. Maeda, K..szerk.: Wyss M., Shimazaki K. & Ito A.: Time distribution of immediate foreshocks obtained by a stacking method, Seismicity patterns, their statistical significance and physical meaning, Reprint from Pageoph Topical Volumes. Birkhäuser, 381–394. o (1999). ISBN 9783764362096. Hozzáférés ideje: 2010. november 29. 
  6. Felzer, K.R., Abercrombie R.E. & Ekström G. (2004.). „A Common Origin for Aftershocks, Foreshocks, and Multiplets”. Bulletin of the Seismological Society of America 94 (1). DOI:10.1785/0120030069. Hozzáférés ideje: 2010. november 29.  
  7. Ludwin, R.: Earthquake Prediction. The Pacific Northwest Seismic Network, 2004. szeptember 16. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  8. McGuire JJ, Boettcher MS, Jordan TH (2005.). „Foreshock sequences and short-term earthquake predictability on East Pacific Rise transform faults”. Nature 434 (7032), 445–7. o. DOI:10.1038/nature03377. PMID 15791246.  
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Foreshock című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.