El Kazovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
El Kazovszkij
SzületettJelena Kazovszkaja
1948. július 13.
Leningrád
Elhunyt2008. július 21. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségeorosz
Foglalkozásafestőművész,
grafikus,
díszlet- és jelmeztervező
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (1970–1977)
KitüntetéseiSmohay-díj (1982)
Munkácsy Mihály-díj (1989)
Kossuth-díj (2002)
SírhelyeFarkasréti temető (5-1-413)
A Wikimédia Commons tartalmaz El Kazovszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

El Kazovszkij, eredeti nevén Jelena Kazovszkaja[1] (Leningrád, 1948.[2] július 13. – Budapest, 2008. július 21.[3]) orosz származású Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező.

Életpályája[szerkesztés]

1948. július 13-án született Leningrádban, édesanyja Putolova Irina művészettörténész, édesapja Jefim Kazovszkij fizikus volt. Szülei válását követően 1951 és 1964 között nagyszüleinél élt az Urálban, Nyizsnyij Tagilban. Édesanyja 1955-ben férjhez ment Skoda Lajos magyar építészmérnökhöz, ezután 1964 nyarán Magyarországra költözött.

Középiskolai tanulmányait a Radnóti Miklós Gimnáziumban végezte 1964 és 1968 között. 1968-ban már kapcsolatba került a No.1 csoporttal és többször ki is állított velük. 1970 és 1977 között végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. 1976-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Művészeti Alapnak, 1978-ban a Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja lett.

Festészettel, installációval, performance-szal, díszlettervezéssel foglalkozott, könyvekben, szaklapokban jelentek meg grafikái. Képein titokzatos, jellegzetesen önálló mitológiát teremtett. Állandó jelentéssel bíró motívumokkal dolgozott, motívumait a görög mitológiából, a Távol-Kelet világából és magából az emberi létből merítette.[4]

Transzneműségét (születésekor nőként bejegyzett, a nemi identitása azonban férfi) a nyilvánosság előtt is vállalta.[5]

El Kazovszkij sírja. Farkasréti temető (5-1-413). Alkotó: Toronya Laura, 2010

Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Magyarországon és külföldön is (a legfontosabbak: Amszterdamban, New Yorkban, Párizsban, Berlinben, Rómában és Szentpéterváron). 2008. július 21-én hunyt el Budapesten, 2008. augusztus 6-án helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben.

Ars poeticája[szerkesztés]

Azt vallotta, hogy a művészeti alkotásoknak semmi köze a művész életéhez a közönség olvasatában. A szerző életének ismerete nélkül is meg kell, hogy állja helyét bármely képzőművészeti alkotás. Rendkívüli módon emberközpontú volt az ő művészete, a Dzsan Panoptikum című performansz-sorozatában mintegy tértől és időtől függetlenítve mutatja be az embert. Minden ember önmaga és más(ok) műemléke, tehát minden emberre vonatkozik a műemlékvédelem. A filozófia, az irodalom, a zene, a tánc, a film, az építészet, a szobrászat, a festészet valamennyi eszközét igénybe veszi Dzsan Panoptikumának megteremtésében, egy erősen színes, dekoratív és stilizált világban találjuk magunkat első pillantásra, de ha elgondoljuk, hogy valamennyien egy stilizált világban élünk, szokásokat, hagyományokat követünk, sőt hagyományokat teremtünk magunk is, akkor már közelebb is kerültünk a Dzsan Panoptikum és El Kazovszkij üzenetéhez.

Művészete[szerkesztés]

El Kazovszkij Kazimir Szeverinovics Malevics Fehér alapon fekete négyzet c. alkotásából a fekete négyzetet saját terepasztalának tekintette, amelyen festészeti és szobrászati hatású alkotásokat egyaránt megjelenített, amelyekkel sohasem a pillanatot, hanem létünk örökkévalóságát hangsúlyozta.[6] „Formáinak expresszivitását a merész vertikális tértagolás, a kompozíció erőteljes szerkezete, a határozott kontúrok, az egyértelmű és felfokozott színek intenzív kontrasztjai adják. Kazovszkij kevésbé él a drámai tömörítés eszközével az installációk kötetlenebb szerkesztésében, ezáltal a megjelenítés módja is közvetlenebbé válik.”[7]

Tizenkét képét a székesfehérvári Deák Gyűjteményben őrzik, képeit a kortárs műgyűjtő, Nagy Miklós is gyűjtötte. Jeles közgyűjteményekben őrzik műveit, a budapesti Magyar Nemzeti Galériában, a Kiscelli Múzeumban, képtárakban Szombathelyen, Kecskeméten, Pakson, továbbá a Damjanich János Múzeumban Szolnokon, a Hatvani Galériában, a Szent István Király Múzeumban Székesfehérvárott, a győri Xántus János Múzeumban, a Gelerie Gadens Depeditben Ausztriában, a Muzeum Sztukiban Lengyelországban.

Dzsan-panoptikumok[szerkesztés]

  • Dzsan–panoptikum I. – 1977. június 1., 21.00, Dózsa György Művelődési Ház, Budapest
  • Dzsan–panoptikum II. – 1977. november 25., 19.00, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
  • Dzsan–panoptikum III. – 1978. március 5., 19.00, Kertészeti Egyetem, Budapest
  • Dzsan–panoptikum IV. – 1978., Bercsényi Klub, Budapest
  • Dzsan–panoptikum IV.(/b) – 1978. április 5., 19.00, MOM Művelődési Központ, Budapest
  • Dzsan–panoptikum V. – 1978. május 16., 18.00, Fészek Művészklub, Budapest
  • Dzsan–panoptikum VI–VII. – 1979. május 13., 16.00 és 19.00, Kertészeti Egyetem arborétum és aula, Budapest
  • Dzsan–panoptikum VIII. – 1979. augusztus 13., 20.00, ELTE Hordó Klub, Budapest
  • Dzsan–panoptikum IX. – 1979. október 26., 19.00, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
  • Dzsan–panoptikum X. – 1979. november 22., József Attila Tudományegyetem Klubja, Szeged
  • Dzsan–panoptikum XI. – 1980. március 19., 20.00, Volán Klub, Szeged
  • Dzsan–panoptikum XII. – 1980. május 11. vagy 18., 17.00, Kertészeti Egyetem, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XV. – 1980. augusztus 24., 18.00, Adonis utca 5. kertje, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XIX. avagy Arkheszilaosz álma I. – 1983. december 2., 20.00, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XX. avagy Arkheszilaosz álma II. – 1984. július 7., 15.00, Breiterunn, Eisenstadt, Ausztria
  • Dzsan–panoptikum XXI. avagy Arkheszilaosz álma III. – 1984. május 7., 20.00, Kossuth Klub, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXIV. avagy Arkheszilaosz álma VI. – 1986. március 10., 19.00, Radnóti Színház, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXV. avagy Arkheszilaosz álma VI. – 1986. április 25., Fiatal Művészek Klubja, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXVII. avagy Arkheszilaosz álma VII. – 1986. december 19., 20.00, Kassák Klub, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXIX. avagy Arkheszilaosz álma IX. – 1988. február 5., 22.00, Műcsarnok, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXX. avagy Arkheszilaosz álma X. – 1990. február 13., 20.00, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXXI. avagy Arkheszilaosz álma XI. – 1991. február 26., Fészek Klub Színházterme, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXXII. avagy Arkheszilaosz álma XII. – 1992. október 10., 17.00, Merlin Színház, Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXXV. avagy Arkheszilaosz álma XV. – 1995. március 14., Műcsarnok. Budapest
  • Dzsan–panoptikum XXXVI. avagy Arkheszilaosz álma XVI. – 2001. február 12., 19.30, Merlin Színház, Budapest

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • 1977-1995 Dzsan-panoptikum c. performansz sorozat : I-XXXV.
  • 1977 Dzsan-háromszög (tus, papír, 19 x 14 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • 1979 Címerek (akvarell, papír, 29 x 19 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • 1984 Négyes fogat (vegyes technika, 128 x 171 cm; Kieselbach Galéria, Budapest)
  • 1982-1985 Emeletes csendélet III. Installáció (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)
  • 1988 Sivatagi homokozó III. (olaj, vászon, 100 × 130 cm)
  • 1989 Iker Vénusz (festmény)
  • 1989 Vándorállat a sivatagi homokozóban (festmény)
  • 1993 Táj szirénnel (Olaj, karton; 90x90 cm; Kieselbach Galéria, Budapest)
  • 1994 Tojástartó Grál III. (akvarell, papír, 48 x 68 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • 1993 Janus fej őrangyallal I. (tempera, papír, 70 x 50 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • 1997 Két domb között (Kék Vénusz) (festmény)
  • 2004 Libikókák I. (akvarell, papír, 50 x 70 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • 2004 Libikókák II. (akvarell, papír, 50 x 70 cm; Nagy Miklós magángyűjteményében)
  • Domokos József Késhegyen c. verskötetét grafikákkal illusztrálta El Kazovszkij.[8]
  • (Év nélkül) Három grácia (festmény)

Jelmeztervei (válogatás)[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Kötetei[szerkesztés]

  • Knyiga Dzsana; Tri kvadrata, Moszkva, 2011
  • Homokszökőkút. Versek; vál., utószó Margócsy István; Magvető, Bp., 2011
  • Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal; szerk. Cserjés Katalin, Uhl Gabriella, jegyz. Siklós Péter; Magvető, Bp., 2012
  • Obman zrenyija. Razgovori sz Elom Kazovszkim (Látáscsapda. Beszélgetések El Kazovszkijjal); oroszra ford. Okszana Jakimenko; Izd. Ivana Limbaha, Szentpétervár, 2017

Díjai (válogatás)[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Forgács Éva: El Kazovszkij : (monográfia). Budapest : Új Művészet Alapítvány, 1996. 42 p. 32 t. ill. ISBN 9637792171
  • El Kazovszkij: Katalógus. (Hungarian and English. Az Emeletes kiállítások című 2003. december 21. és 2004. február 8. között rendezett kiállítás katalógusa.) Budapest : Műcsarnok, 2003. 106 o. ill. ISBN 9639115894
  • El Kazovszkij. Várfok Galéria – X0 Terem, 2003. május 31-től június 28-ig; Várfok Galéria, Bp., 2003 (Várfok füzetek)
  • El Kazovszkij kegyetlen testszínháza. Szerkesztette: Uhl Gabriella. Budapest : Jaffa Kiadó, 2008. 220 o. ill. ISBN 9789639604520
  • "Elszáll a lélek?" El Kazovszkij és barátai. Pécs, Vasarely Múzeum, 2008. szeptember 13–november 9.; kurátor Sárkány József, Uhl Gabriella; BMMI, Pécs, 2008 (A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai)
  • A túlélő árnyéka. Az El Kazovszkij-élet/mű. Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, 2015. november 6–2016. február 14.; kurátor Rényi András; MNG, Bp., 2015 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
  • The survivor's shadow. The life and works of El Kazovsky. Museum of Fine Arts – Hungarian National Gallery, Budapest, 6 November 2015–14 February 2016; curator András Rényi; MNG, Bp., 2015 (Publications by the Hungarian National Gallery)
  • El Kazovszkij művek a székesfehérvári gyűjteményekben. Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2015. május 17–augusztus 9.; Vár. Képtár–Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár, 2015 (Modern magyar művészet a székesfehérvári gyűjteményekben)
  • Merőleges viszonyok. Tanulmányok El Kazovszkijról; szerk. Cserjés Katalin, Szauter Dóra; JATEPress, Szeged, 2015
  • Szilágyi Ákos: Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve; Kalligram, Pozsony, 2015
  • A túlélő árnyéka. Az El Kazovszkij-élet/mű; szerk. Rényi András; El Kazovszkij Alapítvány, Bp., 2017 (kiállítási katalógus)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Eredeti neve: Jelena Kazovszkaja, minden más név (pld. Elena Kozlovszkaja) téves. Információ: Nagy Miklós műgyűjtő szíves közlése.
  2. ↑ Születési éve 1948, minden más nyomtatott és internetes információ téves. Nagy Miklós műgyűjtő szíves közlése.
    Születési éve 1950 helyett 1948
  3. ↑ MTI: Elhunyt El Kazovszkij - hvg.hu (2008. július 21.)
  4. ↑ Élet és Irodalom i.m.
  5. ↑ Váradi Júlia. „Csillapíthatatlan kíváncsiság”, Magyar Narancs, 2005. február 3.. [2020. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. március 3.)  „…egy számomra furcsa »női« testben élő férfi vagyok, s hogy a dolog még bonyolultabb legyen, olyan homoszexuális férfiember vagyok, aki számára a vonzerőt a nagyon lányos, fiatal fiúk jelentik, akiket én tulajdonképpen nőknek látok, és mint nőket szeretem.”
  6. ↑ Lásd Szeifert Judit: El Kazovszkij Négyes fogat c. alkotásáról
  7. ↑ Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 318. o. ISBN 963-8477-45-8
  8. ↑ Budapest : Háttér Kiadó, 2007. ISBN 9789639365681
  9. ↑ Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 14.)
  10. ↑ A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA - AZ EL KAZOVSZKIJ ÉLET/MŰ

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 318–320. o. ISBN 963-8477-45-8
  • Hanzl Péter, Nagy Sándor - Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=El_Kazovszkij&oldid=26620438”