Ektokarpén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ektokarpén
Ectocarpene.png
Ectocarpene-small.png
IUPAC-név (5S)-5-[(1E)-but-1-én-1-il]ciklohepta-1,3-dién
Más nevek (6-[cisz-butenil]-1,4-cikloheptadién, 1-(1-butenil)-2,5-cikloheptadién, (+)-(6S)-6-(1-cisz-butenil)ciklohepta-1,4-dién
Kémiai azonosítók
CAS-szám 33156-93-3
PubChem 6440990
ChemSpider 21106437
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C11H16
Moláris tömeg 148,24 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ektokarpén a barnamoszatok több fajtájának feromonja (szexuális csalogatóanyaga). Gyümölcsös illatát az ember is érzi, amikor a tengervízben hemzsegnek a barnamoszatok, és a nőstény gaméták elkezdik kibocsátani az ektokarpént, hogy odavonzzák a hím gamétákat.

1971-ben Jaenicke Müler izolálta kollégáival a Ectocarpus siliculosus tengeri barnaalgából. Ez volt az először izolált alga-feromon. Később kimutatták édesvízi barnamoszatokban, és magasabbrendű növények gyökerében, levelében, virágában és termésében is.

A barnamoszatnak mind a hím, mind a nőstény gamétái mozgásképesek. A nőstény gaméták párosodáskor a tenger felszínén telepszenek meg, és a feromonnal vonzzák magukhoz a hím sejteket.


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ectocarpene című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


External links[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]