Ehető kékkagyló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ehető kékkagyló
Miesmuscheln Mytilus 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Kagylók (Bivalvia)
Alosztály: Pteriomorphia
Rend: Kékkagylók (Mytiloida)
Család: Kékkagylófélék (Mytilidae)
Alcsalád: Mytilinae
Nem: Mytilus
Faj: M. edulis
Tudományos név
Mytilus edulis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ehető kékkagyló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ehető kékkagyló témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ehető kékkagyló témájú kategóriát.

Az ehető kékkagyló (Mytilus edulis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a kékkagylók (Mytiloida) rendjébe, ezen belül a kékkagylófélék (Mytilidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ehető kékkagyló az Atlanti-óceán északi részének nyugati és keleti partvidékén, valamint a japán partokon él. A faj közvetlenül nem veszélyeztetett. Még a viszonylag erősen szennyezett vízben is képes megélni, és miután az ember „leszedi”, gyorsan újra szaporodik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ehető kékkagyló a környezettől függően 5 - 10 centiméter. A héj belsejét borító érzékeny köpenylebeny egy héjszerű anyagból sima réteget választ ki 1 - 1 milliméter vastagságban, amíg a kagyló növekedik. Belül ez a réteg gyöngyházként jelenik meg. A bisszuszfonal a lábon termelődő sűrű váladék, amely erős „horgonnyá” szilárdul. A kagyló két, szifónak nevezett légcsöve egyikén vizet szippant be, amely a kopoltyúkon halad keresztül, hogy ott az oxigén és a táplálékrészecskék kiszűrődjenek belőle. A víz a kagyló testéből a csillók, vagyis szőrszerű szervek csapásainak segítségével egy szifón keresztül távozik, amikor a kagyló kiszűrte belőle a táplálékrészecskéket. Az ehető kékkagyló napi 45 liter vizet képes átpumpálni testén.

Miesmuscheln-2.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ehető kékkagyló a tengerparton (Anglia)

A kifejlett állatok bisszuszfonalaik segítségével sűrű csoportokban megtelepednek a sziklákon és a hullámtörőkön, és általában egész életükben egy helyben maradnak. Tápláléka a vízből kiszűrt apró szerves részecskék, például fitoplanktonok.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaporodási időszak kora tavasszal és kora nyáron van. Az ehető kékkagylók egyszerre eresztik a vízbe ivarsejtjeiket (pete és hímivarsejt), amelyek ott keverednek össze. Egy kagyló egy évben akár 25 millió petét is rakhat. A lárva kifejlődési ideje egy hónapig tart.

Fogyasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ehető kékkagyló vitaminokat és fehérjét tartalmazó húsa miatt egyes tengerparti helyeken megbecsült eledel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]