Egykerekű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Torker-egykerekű
Gumireklám 1900 körül

Az egykerekű (unicikli vagy monocikli) egy pedálokkal, emberi erővel hajtott jármű. A kerékpárhoz hasonló, de annál egyszerűbb, nagyobb ügyességet kívánó eszköz.

Az egykerekű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a cirkuszi artisták kezdték használni, a kerékpárok elterjedésével egy időben. Ezek még egyedi készítésűek voltak, különféle bicikli alkatrészeket felhasználva. Napjainkban is kelléke a cirkuszi életnek, annyira hogy az artistaképzőben ebből a számból teljes értékű vizsgát lehet tenni.

Az egykerekűzés mint sport az 1990-es évek elején jelent meg. Egy konkrét személyhez fűződik a kialakulása, ez pedig „Kris Holm” aki saját tapasztalatait is felhasználva tervezett újabb és újabb egykerekűket. Kezdetben felkerült egy terepgumi, ami már alkalmas volt a hegyi tekerésre – jobb tapadása révén, majd az ülés első felén elhelyezett egy kapaszkodót, amivel a stabilabb egyensúlyozást segítette elő. Így már nehéz terepen is használható lett. Itt merült fel a kerékméret kérdése ill. a hajtókar mérete, ami meghatározza az egykerekű sebességét. Terepen általában 24"-es (24 hüvelykes), vagy 26"-es kerékméretet használnak, mivel ezzel már kellemes sebességet lehet elérni. Egyes modelleket fékkonzollal szerelnek fel, ami lehetővé teszi V- vagy hidraulikus fék használatát, a fékkart egy konzol segítségével lehet rögzíteni az ülés alatt.

Természetesen nem csak a hegyi kerékpározáshoz hasonló egykerekűzés alakult ki, megjelent emellett, a flatlandhez hasonló freestyle, street, ill. egyéb ügyességi válfajok is, amiből ma már „olimpiát” is rendeznek.

Egykerekűzés a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lassan a világ összes részén fellelhető az egykerekű. Talán egyik legnagyobb kultusza Japánban alakult ki, ahol a mai napig a diákok csak azzal a feltétellel kezdhetik meg az elemi iskola első osztályát, ha alapszinten elsajátítják az egykerekű használatát.

Kris Holm először a „New World Disorder” c. DVD-n biciklistákkal együtt, majd a „One Tired Guy” önálló DVD-n nagy hatással volt az egykerekű világban való elterjedésére – ahol olykor bicikliseket megszégyenítő módon használta egykerekűjét. Napjainkra évente világversenyeket rendeznek, 2005-ben Dániában, 2006-ban az UNICON Svájcban került megrendezésre, ahol világ minden tájáról érkező versenyzők mérték össze a tudásukat. A versenyszámok között megtalálható: Triál, Freestyle, Hoki, Kosárlabda, Gyorsasági verseny, és egyéb ügyességi versenyszámok. Pillanatnyilag az “UNICION”, a világ által legelismertebb rendezvény. Magyarországon az UNICIKLI.HU 2006 - ban rendezte meg az első nemzetközi verseny ahol a nagy világversenyekhez hasonló eredmények születtek.

Magyar egykerekűsök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 2003–2004-ben jelent meg az egykerekű, ekkor még mint zsonglőrkellék, de a nagy érdeklődés folytán hamar népszerűvé vált. Ez annak is köszönhető, hogy az egyik hazai forgalmazó a QU-AX nagy hangsúlyt fektetett a sport minél szélesebb körben való megismertetésére. Teszt tekerés, sport rendezvényeken való megjelenés, városi tekerések. Ennek következménye volt az egykerekűsök számának folyamatos bővülése. Ma az egykerekűsök száma Magyarországon 275–310 főre tehető.

Elnevezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint mindent ezt is nevezni kell valahogy: három megnevezéssel találkozhatunk:

  • Egykerekű – néhányan hibásan hozzáteszik a bicikli jelzőt
  • Monocikli – ez a „mono” 'egyes' ill. a „cikli” 'kerék' szóból ered
  • Unicikli – az angol név (unicycle) magyarosításából született

Kategóriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

User: vannak, akik megelégednek azzal, ha megtanulnak stabilan haladni, kanyarodni ill. az út nehézségeivel megbirkózni például egy padkára feljutni.

Street: van, aki itt nem áll meg, tovább gyakorol, vásárol egy strapabíróbb egykerekűt, amivel lehet lépcsőn le- és fel- közlekedni, esetleg kisebb akadályokról leugrani.

Triál: ahol már biciklizéshez hasonlóan szükség van strapabíróbb egykerekűre, ami bírja a terhelést (akár a 2 méterről való leugrást is).

Freestyle: ezt leginkább a flatlandhez hasonlóan sík terepen szokták gyakorolni, itt a trükkök száma és kivitelezése számít.

MUNI (Mountain UNIcycle): vagyis hegyi tekerés, ahol egy 24 vagy 26" (magura fékes) egykerekűvel lehet a mountenbike-osok után „szaggatni”, kb. 30–40 km/h sebességgel. Ehhez kell a legstrapabíróbb egykerekű.

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]