Egyiptomi ugróegér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Egyiptomi ugróegér
Friedrich Wilhelm Kuhnert festménye
Friedrich Wilhelm Kuhnert festménye
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Dipodoidea
Család: Ugróegérfélék (Dipodidae)
Alcsalád: Ugróegérformák (Dipodinae)
Nemzetség: Dipodini
Nem: Jaculus
Erxleben, 1777
Faj: J. jaculus
Tudományos név
Jaculus jaculus
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Jaculus aegyptius (Lichtenstein, 1827)
  • Jaculus airensis Thomas & Hinton, 1921
  • Jaculus arenaceous Ranck, 1968
  • Jaculus butleri Thomas, 1922
  • Jaculus centralis Thomas & Hinton, 1921
  • Jaculus collinsi Ranck, 1968
  • Jaculus cufrensis Ranck, 1968
  • Jaculus darricarrerei Lataste, 1883
  • Jaculus deserti Loche, 1867
  • Jaculus elbaensis Setzer, 1955
  • Jaculus favillus Setzer, 1955
  • Jaculus favonicus Thomas, 1913
  • Jaculus florentiae Cheesman & Hinton, 1924
  • Jaculus fuscipes Ranck, 1968
  • Jaculus gordoni Thomas, 1903
  • Jaculus hirtipes (Lichtenstein, 1823)
  • Jaculus loftusi Blanford, 1875
  • Jaculus macromystax (Lichtenstein, 1828)
  • Jaculus macrotarsus (Wagner, 1840)
  • Jaculus microtis Reichenow, 1887
  • Jaculus oralis Cheesman & Hinton, 1924
  • Jaculus rarus Ranck, 1968
  • Jaculus schlueteri Nehring, 1901
  • Jaculus sefrius Thomas & Hinton, 1921
  • Jaculus syrius Thomas, 1922
  • Jaculus tripolitanicus Ranck, 1968
  • Jaculus vastus Ranck, 1968
  • Jaculus vocator Thomas, 1921
  • Jaculus vulturnus Thomas, 1913
  • Jaculus whitchurchi Ranck, 1968
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Egyiptomi ugróegér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyiptomi ugróegér témájú kategóriát.

Az egyiptomi ugróegér (Jaculus jaculus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó faj.

A Jaculus nem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-afrikai és arábiai sivatagok éjjel aktív, rendkívül gyors mozgású lakója. Lakóhelyei a nyílt, száraz síkságok, homokos sztyeppék és sivatagok. A talajban sokszorosan elágazó, mély folyosókat ás, ahova a legkisebb veszély esetén menekül.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitömött egyiptomi ugróegér a londoni Természettudományi Múzeumban

Színe alkalmazkodott a sivatag homokjához. Háta szürkés zsemleszínű, hasa fehér. Farka felül halványsárga, alul fehér; végén fekete-fehér bojt van. Szőre finom tapintású, selymes.

A kifejlett állatok hossza 10-12 centiméter, míg farkuk akár 20-25 centiméteres is lehet. A hímek kisebbek a nőstényeknél. Az ugróegerek mellső lábai igen rövidek, szinte csökevényesek. Hátsó végtagjaik viszont annál erőteljesebbek: ezek segítségével veszély esetén akár 40–50 km/h sebességgel menekülhet, miközben kétmétereseket ugrik. Ha egyenesen ül, mellső lábait mellére szorítva farkára támaszkodik. Ilyenkor úgy tűnik, mintha nem is lennének karjai.

Érzékszervei az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak. Szemei a fejéhez képest óriásiak. Szája mellett 8–10 cm hosszú bajuszszőrök vannak, melyekkel remekül tud tájékozódni a sötétben.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különféle füveket, magvakat, némi gyümölcsöt, rovarokat eszik. Vizet egész életében egy cseppet sem iszik, mert teste nem ad le nedvességet. Így elegendő a magokban található csekély mennyiségű víz a túléléséhez. A nappalt föld alatti üregekben tölti. Csak alkonyatkor jelenik meg és indul táplálékot keresni. Veszély esetén járataiba menekül.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utódait a föld alatti kotorékban hozza világra. A hímet a szülés előtt a nőstény elkergeti. Fészkét száraz fűvel és tevegyapjúval béleli ki. Egy hónapos vemhesség után 1-6 kölyköt ellik. A kicsik már csaknem kifejletten, 5-6 hetesen jönnek elő a járatból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]