Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ENSZ Gyámsági Tanácsa
UN Trusteeship Council.jpg
A Gyámsági Tanács ülésterme

Alapítva 1945
Típus ENSZ főszerv
Tevékenység Gyámsági rendszer felügyelete (szünetel)
Tagság ENSZ BT állandó tagok
Vezető francia Michel Duclos
brit Adam Thomson

Az ENSZ Gyámsági Tanácsa weboldala

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa az ENSZ egyik főszerve, amelyet az alapokmány hozott létre 1945-ben a gyámsági rendszer ellenőrzésére. A gyámság alatt álló területek mindegyike független állammá vagy más állam szerves részévé vált. 1994. november 1-jén az utolsó ilyen terület, Palau függetlenné válása után befejezte működését, de hivatalosan még mindig létezik.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyámsági Tanácsot 1945-ben hozták létre, a Nemzetek Szövetségének mandátumrendszere helyébe lépő gyámsági rendszer felügyeletére. A gyámsági területek a korábbi mandátumrendszer területeiből és a második világháborúban vesztes országok elcsatolt területeiből tevődtek össze,[2] összesen 11 terület 7 tagállam gyámsága alatt.[1] Ebből 7 Afrikában, 4 Óceániában volt, a korábbi mandátumterületekből Namíbia és Palesztina nem került be ezek közé.[3] Az ezeket igazgató államok gyámsági szerződést kötöttek az ENSZ-szel, az ebben vállalt kötelezettségek teljesítését felügyelte a Gyámsági Tanács. Tagsága az ENSZ BT öt állandó tagjából, a gyámsági területeket igazgató minden államból és a Közgyűlés által három évre választott ugyanennyi igazgatást el nem látó államból állt.[2]

A Gyámsági Tanács fő céljai voltak a gyámsági területek fejlődésének elősegítése és az önkormányzás vagy függetlenség fokozatos biztosítása, így fontos szerepet töltött be a dekolonizációban.[4] Az alapokmány alapján feladata megvizsgálni és megvitatni az Igazgatási Hatóságtól érkező jelentéseket a gyámsági területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális és oktatási előrehaladásáról; megvizsgálni a területekről érkező petíciókat; és speciális missziókat küldeni ezekre a területekre.[1] A szervezet évente egyszer ült össze, minden tagnak egy szavazata volt és döntéseit egyszerű többséggel hozta meg.[3]

Utolsóként a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület részét képező Palau vált függetlenné 1994. október 1-jén, így már csak az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alatt maradt néhány korábbi csendes-óceáni mandátumterület, így a Marianna- és Marshall-szigetek, amelyek azonban hadászati fontosságúnak minősítettek, így róluk a Biztonsági Tanácsnak kell beszámolni.[2] A szervezet május 25-én elfogadta, hogy rendszeres ülések helyett csak üljön össze, ha a helyzet úgy kívánja a tagok többsége, a Közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács kérésére, a testület vagy az elnök döntése alapján. 1994. november 1-jén felfüggesztette működését.[4] 2005 márciusában Kofi Annan ENSZ főtitkár javaslatot tett az intézményrendszer reformjára, amelynek részeként javasolta a Gyámsági Tanács megszüntetését is.[5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Gyámsági Tanács. Magyar ENSZ Társaság. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  2. ^ a b c Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104; 228-231. o.
  3. ^ a b Trusteeship Council. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  4. ^ a b Trusteeship Council. ENSZ. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  5. Secretary-General’s reflorm recommendations ‘did not go far enough’, general assembly told, as debate begins on ‘In larger freedom’ UN Press Release GA/10337 April 6, 2005