Egemen Bağış

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egemen Bağış
Egemen bagis photo.jpg
Törökország
Az Európai Uniós csatlakozásért
felelős államminiszter
és főtárgyaló
Hivatali idő
2009. január 8.2013. december 25.
Előd korábban nem létezett ez a hivatal
Törökország
Török Nagy Nemzetgyűlés
képviselője
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2002. november 18.

Született 1970. április 23. (43 éves)
Törökország Bingöl, Törökország
Párt Igazság és Fejlődés Pártja

Házastárs Beyhan N. Bağış
Foglalkozás politikus
Vallás szunnita iszlám

Egemen Bağış[1] egy ellentmondásos személyiséggel rendelkező török politikus, miniszter (Bingöl, 1970. április 23. –). Recep Tayyip Erdoğan kormányában, akit az Európai Uniós csatlakozásért felelős államminiszterré és főtárgyalóvá nevezték ki 2009. január 8-án, egyben Isztambul város parlamenti képviselője is (AKP).

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja a közeli Siirt tartományból származik, apja 1974-1979 között polgármester volt korábbi lakóhelyükön.

Humán erőforrás menedzsment (Bsc) és közigazgatási (Ma) tanulmányokat folytatott, mindkét végzettségét a City University of New York-on szerezte.

2006-ban megkapta az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozatát, majd 2011-ben a parancsnoki fokozatot is.

Hivatalos tisztségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Török Nagy Nemzetgyűlés tagja (Isztambul képviseletében),
  • a Török-Amerikai Interparlamentáris Választmány elnöke (ez kb. megfelel az amerikai kongresszusnak),
  • az Isztambul 2010 Európa Kulturális Főváros projekt Tanácsadó Testület elnöke volt,
  • a művészetek elkötelezett pártfogójaként két múzeum alapítója: egyik az isztambuli Modern Múzeum[2] és másik a Santral Iparművészeti Múzeum[3], illetve a Siirt Szolidaritás Alapítvány tiszteletbeli igazgatósági tagja.

Személye körüli ellentmondások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2013-as törökországi tiltakozások kapcsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E. Bağış a 2013. évi tüntetések résztvevőit kemény kritikával illette: "...mindenki, aki belép a Taksim térre, úgy kezelnek, mint egy terroristát."[4]

A hivatalosan közzétett adatok, valamint az Amnesty International jelentéseinek ellenére E. Bağış azt állította, hogy "nincs állami erőszak Törökországban".[5]

Ugyanebben a nyilatkozatban azt állította, hogy "Törökország a legnagyobb reformista és legerősebb európai kormányzat, és a legkarizmatikusabb és legerősebb vezető szerepet tölti be a világon. Ha valakinek problémája van ezzel, akkor én ezt igazán sajnálom. Kizárólag azok számára, akik úgy érzik, hogy túlterhelt a vezetés, Erdoğan miniszterelnök a probléma. "[5]

A német külügyminisztérium behívatta a török ​​nagykövetet és tiltakozott E. Bağış vádjai kapcsán, miszerint Angela Merkel szövetségi kancellár belpolitikai előnyszerzés céljából bírálta Törökország fellépését az EU tagsággal járó tárgyalások során, de a német választások előtt; mondván "túl erős" Törökország, és aki személyesen ellenzi Törökország csatlakozását az Európai Unióhoz.[6][7][8][9]

Kijelentései miatti botrányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájci ügyészek vizsgálták E. Bağış kijelentését, melyet Davosban, a 2012-es Világgazdasági Fórum után tett, miszerint: 1915-ben az örmény népirtás nem történt meg.

2013 januárjában E. Bağış újabb kiszólásáról híresült el: Svédországban az első világháborús asszír népirtást elismerte a svéd parlament és ezt hasonlította össze a maszturbációval.[10][11]

Később bocsánatot kért a korábbi megjegyzései miatt.

A 2013-as korrupciós botrány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. december 17-én kitört korrupciós botrány következtében december 25-én este lemondott hivataláról.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, 2 gyermeke van.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Életrajz (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  2. A múzeum honlapja (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  3. A múzeum honlapja (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  4. Cikk a Hürriyet lapban (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  5. ^ a b Nyilatkozat (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  6. A The Guardian cikke (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  7. Globalpost cikke (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  8. Cikk a konfliktusról (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  9. Cikk a Huffington Post oldalán (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  10. Cikk (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)
  11. Cikk (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. december 28.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Egemen Bağış című török Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Egemen Bağış című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.