Egán Ede

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egán Ede
Egán Ede.jpg
Született 1851. július 3.
Csáktornya
Elhunyt 1901. szeptember 20.
Szerednye mellett
Nemzetisége magyar
Házastársa Krieger Erzsébet [1]
Gyermekei Jenő, Imre, László [2]
Szülei id. Egan Ede (Edward), Koch Júlia [3]

Borostyánkői Egán Ede (Csáktornya, 1851. július 3.Szerednye mellett, 1901. szeptember 20.) mezőgazdasági szakember, gazdálkodó, kultúrpolitikus[4].

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ír hercegi családból származott.[5] Édesapja, Edward Egan (1816-1880)[6], Írországból jött Magyarországra. Magyarországi uradalmakban betöltött jószágigazgatói tevékenysége után 1865-ben megvásárolta a Vas megyei borostyánkői uradalmat Batthyány Gusztáv (1803-1883) hercegtől.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egán Ede középiskoláinak elvégzése után két éven át egy szászországi birtokon gyakornokoskodott. A bécsi mezőgazdasági főiskolán és a hallei egyetemen tanult. Több német-, cseh- és magyarországi gazdaságban – köztük apja borostyánkői uradalmában – tevékenykedett. 1883-tól, mint a kezdeményezésére szervezett Országos Tejgazdasági Felügyelőség vezetője, elősegítette a magyarországi tejgazdaság és sajtipar fellendülését,

Az O'Egan család címere

1897-ben a földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác felkérte, hogy tanulmányozza a kárpátaljai helyzetet, és készítsen egy tervezetet, mely visszaszorítja a nyomort, az éhínséget, és az ennek következtében fellépő kivándorlást. Egán 1898 elején benyújtotta jelentését, melyben leírta, hogy a nyomorért a hegyvidéki klímán nem megfelelői gazdálkodási módok, a 250 ezer kataszteri holddal rendelkező Schönborn család, a rossz terméshozamú növényfajták, a nagybirtok okozta föld- és legelőínség, a leromlott igás- és haszonállat-állomány és a hivatalnokok korrupciója felelős. Ezen felül okolta még a helyi zsidóság azon részét, mely kapcsolatainak, pénzügyletekben való jártasságának köszönhetően hozzájárult ahhoz, hogy a hegyvidéken élők egyre rosszabb körülmények között éljenek.

A helyzet javítása érdekében kidolgozta az úgynevezett hegyvidéki akciót, melynek köszönhetően jó minőségű szerszámokhoz, élelmiszerekhez, vetőmagokhoz juthattak hozzá a helyi gazdálkodók. Szervezett továbbá hitelszövetkezeteket, melyek méltányos feltételekkel nyújtottak kölcsönt a gazdáknak. Állami pénzen bérelt a Schönborn-Buchheim-hitbizomány legelőiből földet, s ezeket reális áron adta ki a kisparaszti bérlőknek. Szétosztott alpesi tenyészállatokat, vetőmagokat a rászorulók számára. A hegyvidéken kifizetődőbb ágazatok, például havasi tejgazdaságok kifejlesztésével próbálkozott.

Az akció „kulturális” programjával a ruszinok részbeni elmagyarosítását kívánta elérni, görög katolikus vallásuk megtartásával. Sokat tett az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdálkodás fellendítéséért is. 1901. szeptember 20-án Ungvár és Munkács között, Szerednye község mellett valószínűleg – uzsorások által megbízott – bérgyilkos áldozata lett.

A korabeli sajtóban Egán öngyilkosságáról írtak. Ady Endre 1901. szeptember 21-én a Nagyváradi Naplóban a következőket írta: "Szomorú, gyászos végéről egy sokat emlegetett szereplő embernek hoz hírt a telegráfdrót. Egán Ede, a felvidéki ruténság helyzete javítására indított akció kormánybiztosa agyonlőtte magát. Megdöbbentő, váratlan vége ez a nagy energiát mutató, csupa akció-embernek. Nagyon sokat dolgozott. Szinte úgy tűnt föl nekünk néha, hogy a maga küldetését százszorosan nagyobbnak látja, mint amilyen valójában, s a nagy, becsületes fantaszták lelkesedésével, rajongásával vágott neki minden talált vagy képzelt akadálynak. Nem kímélt senkit, de legkevésbé kímélte önmagát... Dolgait, akciójának fanatikus voltát nemegyszer láttuk nagy veszedelműeknek. Sokszor bíráltuk nagyon erősen. De elismertük jóhiszeműségét. Elismertük s elismerjük, hogy fanatikus munkálkodása, energiája nagyon sok hasznosat mívelt. Mindenesetre ellenfelei voltunk. Ám most, mikor az előhívott halál kitiltja a tollból a kritikát, mi csak egy tudós, lelkes, rajongó ember megdöbbentő tragikumát látjuk. Ez a sötét tragikum könnyet érdemel."[7]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A családi sírboltban temették el, a Vas vármegyei Borostyánkő községben.
  • Egán Ede halála után, bár a hegyvidéki akció tovább folytatódott, csakhamar "egy szürke hivatal léleknélküli adminisztrációs munkásságáig süllyedt", így nem is érhette el célját, nem tudott gyökeres változást előidézni a ruszinság helyzetében.
  • Nem sokkal halála után emlékművet állítottak az őt ért tragédia helyszínén (Börvingesen). Az emlékmű a 20. század során elpusztult ugyan, ám a rendszerváltás után újat emeltek az Ungvárt Munkáccsal összekötő autóút mentén, nem messze az eredeti emlékjel helyétől. A ruszinok mai napig nagy tisztelettel emlékeznek rá.[8]
  • Munkásságát Bartha Miklós (Rugonfalva, 1848 – Budapest, 1905) magyar jogász, publicista, politikus, országgyűlési képviselő méltatta a Kazárföldön (Budapest, 1901) című könyvében.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos cikke és tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Szorgalmazta a tejszövetkezetek létrehozását Budapesten, és kidolgozta a budapesti központi tejcsarnok alapszabály-tervezetét.

  • Magyarország tejgazdasági termelésének és kereskedésének mai helyzete (Budapest, Pallas, 1885.)
  • Az Országos Tejgazdasági Felügyelőség feladata eddigi működése és czéljai a jövőre nézve (Budapest: Rudnyánszky A.,1885.)
  • Értekezés a Budapesten szövetkezeti alapon létesitendő központi tejcsarnok tárgyában /(Budapest, Károlyi, Morvay és Mérei, 1889.)
  • Magyarország tejgazdasági termelésének és kereskedésének mai helyzete (Budapest, Pallas, 1885.)
  • Román szomszédaink (Budapest, Kilián, 1886. online elérés)
  • A tejgazdaság terén az 1883 évben tett intézkedésekről : gróf Széchenyi Pál földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. minister ur ő Nagyméltóságához beterjesztett jelentése /(Budapest, Pesti kny.,1884.)
  • A tejgazdaság fontossága Erdély marhatenyésztési viszonyainak fejlesztésére. (Kolozsvár, 1887.)
  • Az országos tenyészkerületek kérdése a tejgazdaság szempontjából (Budapest, Pesti Kvny., 1887.)
  • Landwirtschaftliche Skizzen aus Ungarn (Berlin, 1898.)
  • Kárpátaink közgazdasági hivatása: intő szó a magyarországi "havasi gazdaság" fejlesztése érdekében (Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt., 1890)
  • Magyar állattenyésztő, föl a havasra! (Budapest : Budapesti Hírlap Ny., 1899.)
  • Az erdélyi szarvasmarhatenyésztés feladatai. (Kolozsvár, 1890.)
  • A hegyvidéki földművelő nép közgazdasági helyzetének javítását célzó állami akció ügyében (jelentés. Bp. 1900.)
  • A szeszadó-törvényjavaslat ügyében az országos gazdasági egyesület közigazgatási szakosztályának 1888. márczius 22-iki gyűlésén tartott beszéd (Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt., 1888)
  • A marha-tüdővész (ragályos tüdőlob) veszélye Magyarország mezőgazdaságára (Budapest, Pesti Ny., 1890.)
  • A tejgazdaság állása a mai gazdasági üzletben (Budapest, Wilckens-Waidl, 1882)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bakos Batu (1942-): Egán Ede

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 00355. o.  
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. 03630. o.
  • FSzEK
  • KSH
  • Száraz Miklós György: A ruszinok megmentője (Magyar Nemzet, 2014. július 5.)