Edward Schillebeeckx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Edward Schillebeeckx OP (Antwerpen, 1914. november 12. - Nijmegen 2009. december 23.) belga domonkos szerzetes, római katolikus teológus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward Schillebeeckx domonkos szerzetes volt, dogmatikát tanított Leuveni Katolikus Egyetemen (1958-1982). A II. Vatikáni zsinaton Bernard Alfink holland bíboros személyes szaktanácsadója volt. Műveit számos nyelvre lefordították, a XX. sz. legjelentősebb teológusai közé tartozott.

Teológiai tanulmányait a Leuveni Katolikus Egyetemen kezdte, majd a II. világháború után Párizsban két tudós szerzetestársával, Yves Congarral és Marie-Dominique Chenuval állt szoros munkakapcsolatban. Munkásságával erősen hatott a zsinat utáni krisztológia antropocentrikus irányzatára.

A 68-as diáklázadások idején nyílt konfliktusba került a Hittani Kongregációval, amely többek között eukarisztia-értelmezését, az áteredő bűnre és a szeplőtelen fogantatásra vonatkozó nézeteit kifogásolta.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schillebeeckx az ú. n. "Nouvelle Théologie" (új vagy megújult teológia) egyik fontos képviselője volt. A dogmatika területén Schillebeeckx elsősorban azzal vált jelentőssé, hogy a tomista krisztológiai megközelítés helyett a kereszténység legősibb forrásaira, különösen a Szentírásra mint elsődleges forrásra támaszkodó megközelítést alkalmazott. Erre az sarkallta, hogy a legfrissebb egzegetikai szakirodalom olvasása közben egyre inkább úgy érezte, hogy a Szentírás kicsúszik a dogmatikai érvelés mögül, és a hagyományos dogmatikai kijelentések már nem támaszkodhatnak az újonnan értelmezett bibliai szövegekre. Ennek a szemléleti fordulatnak jelentős állomása a "Jézus, egy élő története" (1974) valamint a "Krisztus és a keresztények" (1976) c. két vaskos kötete. A spekulatív teológia és a modern egzegézisre alapozó teológia ma már nem válik szét annyira, mint az ő korában, de akkor ezzel a szemléletével más korszakalkotó teológusok közé tartozott.

Az egyháztan területén Schillebeeckx először a cölibátus problematikájával foglalkozott, később inkább az egyházi hivatal rigiditását bírálta. Szemléletét a kor kihívásaira való kritikus odafigyelés (szaknyelven az "idők jelei"-nek vizsgálata) kiemelten jellemezte. Egyik utolsó jelentős műve egyfajta krisztológiai antropológia.

Erőteljesen hatott rá a II. Vatikáni zsinat és az azt előkészítő és követő, pezsgő teológiai élet, amelynek hazájában és egész Északnyugat-Európában fáradhatatlan szószólója volt. Szakértőként vett részt a zsinaton és a holland szinódusokon.

Az utóbbi 20 esztendőben visszavonultan élt, jelentősebb publikációt nem közölt. Szellemi örökségét az 1989-ben alapított Edward Schillebeeckx Foundation gondozza, melyet Nico Schreurs irányít.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De sacramentele heilseconomie (Antwerpen 1952)
  • Christus, sacrament van de Godsontmoeting (Bilthoven 1959)
  • Op zoek naar de levende God (Nijmegen 1959)
  • Openbaring en theologie (Bilthoven 1964) (Theologische Peilingen, 1)
  • God en mens (Bilthoven 1965) (Theologische Peilingen, 2)
  • Wereld en kerk (Bilthoven 1966) (Theologische Peilingen, 3)
  • De zending van de kerk (Bilthoven 1968) (Theologische Peilingen, 4)
  • Jezus, het verhaal van een levende (1974) ISBN 90-244-1509-8, ISBN 90-244-1510-1
  • Gerechtigheid en liefde : genade en bevrijding (1977) ISBN 90-244-1513-6, ISBN 90-244-1523-3
  • Kerkelijk ambt (Nelissen, Bloemendaal, 1980) ISBN 90-244-1518-7, ISBN 90-244-1520-9
  • Pleidooi voor mensen in de Kerk (Nelissen, Baarn, 1985) ISBN 90-244-1527-6
  • Mensen als verhaal van God (1989) ISBN 90-244-1531-4

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zsinat mérlege [ford. Weissmahr Béla]. Róma: Zsinati Biz., 1968.
  • A domonkos szellemiség [ford. Skultéty Kornélia] in: Tanítvány: a magyar domonkosok lapja. 6. (2000) 3-4., p. 3-22.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holland, német és angol vonatkozó oldalak.

Katolikus lexikon szócikk

Szabó Ferenc megemlékezése, az Evangélikus élet megemlékezése

,