Edward Schillebeeckx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edward Schillebeeckx
Edward Schillebeeckx.jpg
Született
1914. november 12.
Antwerpen
Elhunyt
2009. december 23. (95 évesen)
Nijmegen
Foglalkozása teológus
egyetemi tanár
pap
író
Iskolái Párizsi Egyetem

Edward Schillebeeckx OP (Antwerpen, 1914. november 12. - Nijmegen 2009. december 23.) belga domonkos szerzetes, római katolikus teológus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward Schillebeeckx domonkos szerzetes volt, dogmatikát tanított Leuveni Katolikus Egyetemen (1958-1982). A II. Vatikáni zsinaton Bernard Alfink holland bíboros személyes szaktanácsadója volt. Műveit számos nyelvre lefordították, a XX. sz. legjelentősebb teológusai közé tartozott.

Teológiai tanulmányait a Leuveni Katolikus Egyetemen kezdte, majd a II. világháború után Párizsban két tudós szerzetestársával, Yves Congarral és Marie-Dominique Chenuval állt szoros munkakapcsolatban. Munkásságával erősen hatott a zsinat utáni krisztológia antropocentrikus irányzatára.

A 68-as diáklázadások idején nyílt konfliktusba került a Hittani Kongregációval, amely többek között eukarisztia-értelmezését, az áteredő bűnre és a szeplőtelen fogantatásra vonatkozó nézeteit kifogásolta.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schillebeeckx az ú. n. "Nouvelle Théologie" (új vagy megújult teológia) egyik fontos képviselője volt. A dogmatika területén Schillebeeckx elsősorban azzal vált jelentőssé, hogy a tomista krisztológiai megközelítés helyett a kereszténység legősibb forrásaira, különösen a Szentírásra mint elsődleges forrásra támaszkodó megközelítést alkalmazott. Erre az sarkallta, hogy a legfrissebb egzegetikai szakirodalom olvasása közben egyre inkább úgy érezte, hogy a Szentírás kicsúszik a dogmatikai érvelés mögül, és a hagyományos dogmatikai kijelentések már nem támaszkodhatnak az újonnan értelmezett bibliai szövegekre. Ennek a szemléleti fordulatnak jelentős állomása a "Jézus, egy élő története" (1974) valamint a "Krisztus és a keresztények" (1976) c. két vaskos kötete. A spekulatív teológia és a modern egzegézisre alapozó teológia ma már nem válik szét annyira, mint az ő korában, de akkor ezzel a szemléletével más korszakalkotó teológusok közé tartozott.

Az egyháztan területén Schillebeeckx először a cölibátus problematikájával foglalkozott, később inkább az egyházi hivatal rigiditását bírálta. Szemléletét a kor kihívásaira való kritikus odafigyelés (szaknyelven az "idők jelei"-nek vizsgálata) kiemelten jellemezte. Egyik utolsó jelentős műve egyfajta krisztológiai antropológia.

Erőteljesen hatott rá a II. Vatikáni zsinat és az azt előkészítő és követő, pezsgő teológiai élet, amelynek hazájában és egész Északnyugat-Európában fáradhatatlan szószólója volt. Szakértőként vett részt a zsinaton és a holland szinódusokon.

Az utóbbi 20 esztendőben visszavonultan élt, jelentősebb publikációt nem közölt. Szellemi örökségét az 1989-ben alapított Edward Schillebeeckx Foundation gondozza, melyet Nico Schreurs irányít.

Legfontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De sacramentele heilseconomie (Antwerpen 1952)
  • Christus, sacrament van de Godsontmoeting (Bilthoven 1959)
  • Op zoek naar de levende God (Nijmegen 1959)
  • Openbaring en theologie (Bilthoven 1964) (Theologische Peilingen, 1)
  • God en mens (Bilthoven 1965) (Theologische Peilingen, 2)
  • Wereld en kerk (Bilthoven 1966) (Theologische Peilingen, 3)
  • De zending van de kerk (Bilthoven 1968) (Theologische Peilingen, 4)
  • Jezus, het verhaal van een levende (1974) ISBN 90-244-1509-8, ISBN 90-244-1510-1
  • Gerechtigheid en liefde : genade en bevrijding (1977) ISBN 90-244-1513-6, ISBN 90-244-1523-3
  • Kerkelijk ambt (Nelissen, Bloemendaal, 1980) ISBN 90-244-1518-7, ISBN 90-244-1520-9
  • Pleidooi voor mensen in de Kerk (Nelissen, Baarn, 1985) ISBN 90-244-1527-6
  • Mensen als verhaal van God (1989) ISBN 90-244-1531-4

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zsinat mérlege [ford. Weissmahr Béla]. Róma: Zsinati Biz., 1968.
  • A domonkos szellemiség [ford. Skultéty Kornélia] in: Tanítvány: a magyar domonkosok lapja. 6. (2000) 3-4., p. 3-22.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]