Eduard Albert Bielz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eduard Albert Bielz
Eduard Albert Bielz.jpg
Életrajzi adatok
Született
1827. február 4.
 Habsburg Birodalom, Nagyszeben
Elhunyt
1898. május 26. (71 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Nagyszeben
Ismeretes mint Bielz Ede Albert
Nemzetiség erdélyi szász
Pályafutása
Szakterület zoológia, történelem, statisztika
Kutatási terület Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról készített tanulmányok.

Eduard Albert Bielz vagy magyar szakirodalomban használt nevén Bielz Ede Albert (Nagyszeben, 1827. február 4. – Nagyszeben 1898. május 26. ) erdélyi szász természettudós, történész, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Bielz”.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Michael Bielz az első kőnyomó-intézet alapítója és tulajdonosa természetbúvár volt. A gimnáziumot szülővárosában 1846-ban, a jogot ugyanott az akadémián 1848-ban végezte el. Elsőnek a kamarai erdészeti igazgatóságnál vállalt hivatalt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az osztrák oldalon lévő császári és királyi Kuloz-gyalogezredben szolgált és mint hadnagy szerelt le a hadseregtől. 1850-ben fogalmazó lett a kerületi törvényszéknél Déván, majd kerületi albiztos Dobrán. 1851-ben fogalmazó a császári és királyi pénzügyigazgatóságnál, 1867-ben kerületi biztos Nagyszebenben és 1867-ben Marosvásárhelyen végül pénzügyi titkárrá nevezték ki megint Nagyszebenbe.

Részt vett az Erdély és Románia határát szabályozó bizottmány tevékenységében. 1869. októberben Budapestre hívták meg az ottani országos népszámlálási munkálatokhoz. A Földművelődésügyi, Ipari és Kereskedelemügyi Minisztériumnál az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal alkalmazásában, mint miniszteri titkár működött. 1873. május 21-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1873-ban a magyar Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium királyi tanfelügyelővé nevezték ki Nagyszebenbe és 1876-tól pedig Szeben-vármegyére is kiterjesztették a hatáskörét. Szeme világának elvesztése után 1878-ban kényszernyugdíjazták.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányokat jelentetett meg Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról. Elsősorban a szászok körében, rendkívüli alapossággal kutatta fel az Erdélyben feljegyzett természet-megfigyeléseket és természeti jelenségek a földrengések, a légköri, az időjárási és a csillagászati események feljegyzéseit. Ez az adatgyűjteménye máig is alapvető forrása a régi korok természeti jelenségeire és elemi csapásaira vonatkozó adattáraknak és feldolgozásoknak. Statisztikusként nevezetes az 1857-es országismereti kézikönyve, melyben a szabadságharc halálos áldozatainak számbavételével foglalkozott.[1]

Gyűjteménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban Julius Bielz a Brukenthal Múzeum igazgatója Eduard Albert Bielz gyűjteményét a Nagyszebeni Természettudományi Múzeunak adományozta. Ez a gyűjtemény a világon egyedülálló és tartalmazza többek között a róla elnevezett bielzitet, mely egy fosszilis gyantaféle.[2]

Természetrajzi cikkei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg:

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beiträge zur Kenntniss der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens. (Nagy-Szeben), 1851. (2. bőv. kiadás Fauna der Land- und Süsswasser-Mollusken Siebenbürgens czímmel. U. ott, 1867.)
  • Uebersichtskarte des Grossfürstenthums Siebenbürgen. U. ott, 1852.
  • Uebersicht der lebenden Fische Siebenbürgens. U. ott, 1853.
  • Karte der geognostischen Verhältnisse des Grossfürstenthums Siebenbürgen. U. ott, 1854.
  • Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen mit der neuen politisch-gerichtlichen Eintheilung. U. ott, 1854.
  • Karte der Verbreitung der Salzquellen und des Steinsalzes in Siebenbürgen auf geognostischen Verhältnissen des Landes. U. ott. 1854.
  • Kurzgefasste Erdbeschreibung von Siebenbürgen. U. ott, 1856. (2. kiadás. U. ott, 1857.)
  • Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens. U. ott, 1856. (Különnyom. a Verhandl. u. Mittheil-ból, 2. kiadás. U. ott, 1867.)
  • Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens. U. ott, 1857.
  • Beitrag zur Geschichte und Statistik des Steuerwesens in Siebenbürgen. U. ott. 1861.
  • Beitrag zur Geschichte merkwürdiger Naturbegebenheiten in Siebenbürgen. U. ott. 1862. (Különnyomat a Verhandl. u. Mitth.-ból.)
  • Die Dakischen Tetradrachmen Siebenbürgens. U. ott, 1874. (Különny. Az Archivból.)
  • J. Michealis. Erdbeschreibung und Geschichte von Ungarn, neu bearbeitet. I. Theil. 1880. II. Theil (Geschichte v. Ungarn) 3. Aufl. 1888. U. ott.
  • Reisehandbuch für Siebenbürgen, U. ott. 1881. (2. bőv. kiadás Siebenbürgen, ein Handbuch für Reisende czímmel. Wien, 1885.)
  • Siebenbürgens Käferfauna nach ihrer Erforschung bis zum Schlusse des Jahres 1886 übersichtlich dargestellt. Hermannstadt. 1887. (Különny. a Verhandl. u. Mitth.-ból.)
  • Die Gesteine Siebenbürgens. U. ott, 1889. (Különnyomat a Verhandl. u. Mitth.-ból.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hermann Róbert: 1848-forradalom, szabadságharc és polgárháború. változó világ IX. évfolyam. (Hozzáférés: 2011. június 10.)
  2. BRVKENTHAL. ACTA MVSEI (román nyelven). brukenthalmuseum.ro. (Hozzáférés: 2011. június 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eduard Albert Bielz témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bielz Eduard Albert (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)
  • Bielz Ede Albert (magyar nyelven). Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2011. augusztus 2.)