Ecker Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ecker Ferenc
Életrajzi adatok
Született1896. november 6.
Újpest
Elhunyt1978. február 12.(81 évesen)
Budapest
Ismeretes mintmérnök, feltaláló, műszaki hivatalnok
Nemzetiségmagyar
HázastársHornyák Julianna Irén
Pályafutása
Szakterületgépészmérnök
Jelentős munkáiúj típusú bázikus tűzálló tégla és kemencefalazási eljárás
Szakmai kitüntetések
Kossuth-díj (1955)

Ecker Ferenc (Ecker Ferenc Károly, Újpest, 1896. november 6.Budapest, 1978. február 12.) Kossuth-díjas mérnök, feltaláló, műszaki hivatalnok.

Életpálya[szerkesztés]

Ecker Ferenc és Polk Ilona gyermekeként született Újpesten, vallása római katolikus. Budapesten felsőfokú képesítést szerzett, majd hajógépésznek állt. 1923-tól műhelyfőnök, majd műszaki tisztviselő. 1937. szeptember 10-én Budapesten, Kőbányán házasságot kötött a nála 11 évvel fiatalabb, tatárszentgyörgyi születésű dr. Hornyák Julianna Irén kórházi segédorvossal, Hornyák István és Jóri Mária lányával.[1] 1950-ben kidolgozta a Magnezitipari Tűzállóanyaggyár műszaki és technológiai terveit. Közreműködött az új gyárrész felépítésében, próbaüzemének beindításánál. A technológiai folyamat egyik fő egységét, a hidraulikus téglaprést is megtervezte.

Találmányai[szerkesztés]

Munkatársaival új típusú bázikus tűzálló téglát és kemencefalazási eljárást dolgoztak ki, melyet 1961-ben szabadalmaztak.

Szakmai sikerek[szerkesztés]

Szakmai munkásságát a legmagasabb szinten elismerve, 1955-ben Kossuth-díjat kapott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest X. ker. polgári házassági akv. 440/1937. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]