ESSA–7

ESSA–7
Űrügynökség	Environmental Science Services Administration
Gyártó	RCA Corporation
Típus	meteorológiai műhold
Indítás dátuma	1968. augusztus 16.
Indítás helye	Vandenberg Space Force Base Space Launch Complex 2 East
Hordozórakéta	Delta N
Tömeg	145
Pálya	napszinkron pálya
COSPAR azonosító	1968-069A
SCN	03345
Sablon • Wikidata • Segítség

ESSA–7 amerikai meteorológiai műhold. Önálló szolgálatával az ESSA–1, ESSA–2, ESSA–3, ESSA–3, ESSA–4, ESSA–5, ESSA–6 működését segítette.

Küldetés

A TIROS televíziós és infravörös katonai megfigyelő műholdakat váltotta. Célja, hogy az amerikai Országos Meteorológiai Központ megbízásából nappali időszakban, folyamatos képeket készítsen a felhőzetről és a Föld felszínéről. Közel négyéves szolgálata alatt, a TIROS műholdak adatszolgálatának dupla mennyiségével segítette a meteorológiai előrejelzést. Adatszolgáltatását (polgári és katonai) világszerte, 45 országban 300 fogadó állomás használhatta. A korszerűsített NIMBUS műhold felépítése adta a polgári változat létrehozását.

Jellemzői

Építette az RCA Astro Electronics, üzemeltette az ESSA (Environmental Science Services Administration), az Egyesült Államok Időjárás Elnöksége és az Országos Meteorológiai Központ.

Megnevezései: ESSA–7; COSPAR: 1968-069A; Environmental Science and Services Administration (ESSA–7); Television and Infra Red Observation Satellite/Television Operational Satellite (TOS-E); Television and Infra Red Observation Satellite] (Tiros 17). Kódszáma: 3345.

1968. augusztus 16-án a Vandenberg légitámaszpontból, a LC–2E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy háromfokozatú Thor Delta hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 114,9 perces, 101,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1431 kilométer, az apogeuma 1473 kilométer volt.

Alakja 18 oldalú sokszög, átmérője 42, magassága 22 centiméter. Teljes tömege 912, műszerezettsége (vezérlők, telemetria, energiaellátás) 304 kilogramm. A test alumínium ötvözetből és rozsdamentes acélból készült. Az űreszköz felületét napelemek (9100 napelemlap) borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását 63 nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. A Föld mágneses teréhez igazodó, mágnesesen – Magnetic Attitude Spin- Coil (MASC) – forgás stabilizált (9.225 rpm) műhold. A TIROS 9 operációs rendszerét alkalmazták. Műszerezettsége: fejlett videokamera – Advanced Vidicon Camera System (AVCS); földmegfigyelés – Flat Plate Radiometer (FPR). A kamera minden 352 másodpercben, 2000 négyzetmérföldről, 2 mérföldes felbontású képet készített. Napi 8 kép továbbítására volt képes. A világon 45 ország 305 fogadóállomása vette adását, köztük 26 amerikai egyetem, valamint 25 televíziós állomás .

1970. március 10-én 571 nap (1,56 év) szolgálata után az űreszközt kikapcsolták. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• ESSA–7. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 24.)
• ESSA–7. .nasa.gov. [2017. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 24.)
• ESSA–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 24.)
• ESSA–7. nasa.gov. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 23.)

Elődje: ESSA–6

ESSA program 1966–1969

Utódja: ESSA–8