ERS–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ERS–2
Típus ERS
Indítás dátuma 1995. április 21.
Indítás helye Guyana Űrközpont 2. indítóállás
Hordozórakéta Ariane–4
COSPAR azonosító 1995-021A
SCN 23560

Az ERS–2 az ESA (Európai Űrügynökség) második földmegfigyelő műholdja.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ERS–1 földmegfigyelő műhold programját folytatta. Feladata műszereinek segítségével a tengerek, a felhők hőmérsékletének mérése, a légköri nedvességtartalom, szélsebesség, szélirány megfigyelése, a tengerek hullámzásának vizsgálata, a sarki jégtakaró kutatása. A program kiegészült klorofill és vegetáció vizsgálattal. Kiegészítő mérőegysége a GOME (Global Ozone Monitoring Experiment) az ózonréteg ibolyántúli és látható részeit vizsgálta. 1996-ban az ERS–1-től átvette az irányító felderítő szerepet. Ellenőrzési, mérési fázisai 3 napos, 35 napos és egy 168 napos periódusban ismétlődtek.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995. április 4-én Francia guyanai Kourou űrközpontból egy Ariane–4 hordozórakétával indították Föld körüli, közeli pályára. Energiaellátását kettő napelemtábla (11,7 x 2,4 méter) biztosította a felszerelt 22 260 napelemen keresztül, körülbelül 2,5 kilowatt értékig. Négy nikkel-kadmium (NiCd) eleme a földárnyékos időszakok alatt zavartalanul ellátta. A stabilitást infravörös horizontérzékelő biztosította. Több egység elromlása ellenére 16 éven keresztül biztosította a mérési adatokat. 2001-ben a giroszkóp elromlott, 2003-tól csak egy földi vevőállomás volt képes az adatait rögzíteni (a gyors technikai beavatkozás következtében több állomást átalakítottak az adatok vételére).

Egy poláris pályán keringő űreszköz a Föld pólusai közelében halad el minden keringésnél, vagyis a pálya inklinációja az egyenlítőhöz képest 98,5° volt. Az orbitális egység szinkronpályája 100 perces elliptikus pálya perigeuma 800 kilométer, az apogeuma 800 kilométer volt. Hasznos tömege 2516 kilogramm 2011. szeptember 5-én pályamódosító rakétájának indításával Föld közeli pályára érve a légkörben elégve fejezte be aktív szolgálatát.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ERS–2. esa.int. (Hozzáférés: 2012. december 7.)
  • ERS–2. esa.int. (Hozzáférés: 2012. december 7.)

Elődje:
ERS–1

ERS műhold
1995–től

Utódja:
ENVISAT