ENIAC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az ENIAC munka közben
Programozónők kezelik a fő kontrollpanelt a Moore School of Electrical Engineering-ben.

Az ENIAC (angolul Electronic Numerical Integrator And Computer)[1][2] 1946. február 14-én készült el, ami hivatalosan az első programozható, elektronikus, digitális számítógép volt. 17 468 elektroncsövet, 7200 kristálydiódát és 1500 jelfogót építettek bele. 2,5 m magas volt, 40 m hosszú és 30 tonna. Körülbelül 5 millió kézi forrasztást tartalmazott. Az összeadást és a kivonást 1/5000 sec alatt végezte el, ami 500-szor gyorsabb volt, mint az akkoriban megjelent MARK II. Elektroncsöves rendszerű volt, a csöveket modulárisan építették be, ezért a karbantartása gyors és egyszerű volt, két naponta negyedórás szerelést igényelt.[3]

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az építését 1943-ban kezdték a Pennsylvaniai Egyetemen (Philadelphia, USA) John W. Mauchly főtanácsadó és ifj. J. Presper Eckert főmérnök vezetésével. Az amerikai hadsereg mint megrendelő részéről dr. Herman Goldstine tartalékos hadnagy, civilben matematikus, volt az összekötő tiszt.[4]

Célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború nagy lendületet (pénzt) adott az 1. generációs számítógépek építésének, fejlesztésének, és a kutatásoknak. A cél egy olyan gyors számítógép kifejlesztése volt, amivel bonyolult katonai – például bombázási, tüzérségi – feladatok számításait lehetett elvégezni.

Adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ENIAC paraméterei:

  • U-alakú
  • 30,5 méter hosszú
  • 1 méter széles
  • 3 méter magas
  • 140 kW teljesítmény felvétel
  • órajel: 100 kHz
  • 17 468 elektroncső
  • 7200 kristálydióda
  • 1500 jelfogó
  • 70 000 ellenállás
  • 10 000 kondenzátor
  • 6000 kapcsoló
  • 200 mikrosecundumos összeadási sebesség
  • 3 millisecundumos szorzási sebesség
  • 30 millisecundumos osztási sebesség

Az ENIAC tízes számrendszerben működött, tízjegyű előjeles számokat kezelt – aritmetikai egységei több feladatot is elvégeztek egyszerre. Az elektroncsöves flip-flopokból összeállított regisztereibe impulzussorozatokkal vitték be a kívánt számokat és az állandókat kapcsolókkal állították be. A programot lyukkártyákra lyukasztották, és az adatokat 20 db tízjegyű regiszterben tárolták. Működési sebessége viszont ezerszer gyorsabb volt, mint a Mark I sebessége.

Az elterjedt tévhittel ellentétben az ENIAC nem csak a négy alapműveletre volt képes, hanem háromdimenziós, másodfokú differenciálegyenletek kiszámítására is. Ezért főleg ballisztikai számításokra használták. Innen ered a computer elnevezés is, mivel a hadsereg részére röppályatáblázatokat számító matematikusokat nevezték korábban így.[3]

1947-ben átszállították az USA hadseregének Marylandben lévő Aberdeen Proving Ground telephelyére, és 1947. július 29-től folyamatosan itt működött 1955. október 2-ig.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Goldstine, Herman H.. The Computer: from Pascal to von Neumann. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1972). ISBN 0-691-02367-0 
  2. The ENIAC Story. Ftp.arl.mil. (Hozzáférés: 2008. szeptember 22.)
  3. ^ a b Az ENIAC születésének igaz története
  4. [1]Weik, Martin H.: The ENIAC Story, 1961

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ENIAC témájú médiaállományokat.