EM–29
| EM–29 | |
| Funkció | iskola- és futárrepülőgép |
| Gyártó | EMESE |
| Tervező | Szegedi József, Jancsó Endre (MSrE) |
| Sorozatgyártás | 1942–1943 |
| Gyártási darabszám | 25 |
| Személyzet | 2 fő |
| Méretek | |
| Hossz | 8,82 m |
| Fesztáv | 10 m |
| Magasság | 2 m |
| Szárnyfelület | 16,3 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 542 kg |
| Max. felszállótömeg | 845 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db MÁVAG-Hirth HM 504 A–2 |
| Teljesítmény | 78 kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 210 km/h |
| Hatótávolság | 900 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 5000 m |
Az EM–29, vagy M–29 magyar iskola- és futárrepülőgép, melyet az EMESE Kísérleti Repülőgépgyár gyártott az 1940-es évek elején.
Története[szerkesztés]
A gépet Szegedi József és Jancsó Endre tervezte 1941-ben a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnél (MSrE) a Magyar Királyi Honvéd Légierő számára az M–25 Nebuló túrarepülőgép elemeinek felhasználásával. A típusból 1942–1943 között 25 darabot gyártott a ferihegyi EMESE Kísérleti Repülőgépgyár. A gépet a légierő repülőszázadai használták futár feladatokra. A típus egy példánya újjáépítve 1945 után is repült.
Műszaki jellemzői[szerkesztés]
Alsószárnyas kialakítású repülőgép. A törzs acélból készült rácsszerkezet, melyet vászonnal borítottak. A szárny kétfőtartós, fából készült és rétegeslemez borítást kapott. A kétszemélyes kabin zárt, az ülések egymás mellett találhatók. Futóműve hárompontos, farokfutós, a futók nem behúzhatók. A főfutók szárai áramvonalas burkolatot kaptak. A főfutók kerekeinek nyomtávolsága 2 m. Az orr részbe építették a 78 kW-os (105 LE) maximális teljesítményű MÁVAG-Hirth HM 504–A2 négyhengeres, léghűtésű, lógó hengerelrendezésű soros motort, amely kéttollú fa légcsavart hajtott.
Források[szerkesztés]
- Bonhard Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1992., ISBN 963-327-182-7, p. 318.