EF–111A Raven
| EF–111A Raven | |
 |
|
| Eglin AFB honi bázisú EF–111A Raven a Solid Shield '87 hadgyakorlaton | |
|
|
|
| Funkció | Harcászati elektronikai lefogó repülőgép |
| Gyártó | General Dynamics/Grumman |
| Gyártási darabszám | 43 db F–111A lett átépítve (egy időben 42 db szolgált) |
| Rendszeresítők |  USAF |
|
|
|
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1977. március 10. |
| Szolgálatba állítás | 1983 |
| Méretek | |
| Hossz | 22,40 m m |
| Fesztáv | 19,20 m 9,74 m hátranyilazva m |
| Magasság | 5,22 m m |
| Szárnyfelület | 61,07 m² 48,77 m² hátranyilazva m² |
| Szárnykarcsúság | 1,95 7,56 hátranyilazva |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 21 537 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 37 577 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Pratt & Whitney TF30–P–3 később TF30–P–9 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2*92,7 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | Mach 2,5 (2 985 km/h) nagy magasságban |
| Hatósugár | 2 140 km |
| Hatótávolság | 5 185 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 17 270 m |
| Emelkedőképesség | 131,5 m/s |
| Tolóerő–tömeg arány | 0,61 |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | nincs |
| Háromnézeti rajz | |
 |
|
| Az EF–111A Raven háromnézeti rajza | |
Az EF–111A Raven (magyarul Holló) az F–111 Aardvark bázisán létrehozott rádióelektronikai zavaró és -lefogó repülőgép. Az altípust a Grumman Aerospace fejlesztette ki a General Dynamics segítségével az Amerikai Légierő igényeinek megfelelően, főként az RB–66 Destroyer leváltására. A pilóták a nevet eltorzítva, Sparkvark-nak (szabadfordításban szikrázó földimalac-nak) nevezték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Raven fejlesztése 1975 januárjában kezdődött, mikor a Légierő szerződést kötött a Grumman Aerospace-szel 2 db F–111A átépítésére, hogy alkalmassá váljanak az elektronikai hadviselésre. Az első prototípus (sorozatszáma 66-0049) 1977. március 10-én szállt fel először. Két éves tesztelés után a Légierő 42 db F–111A átépítésére megkötötte a szerződést a Grumman-nel. A projekt megközelítően 25 millió USD volt gépenként, a teljes fejlesztés 1,5 milliárd USD lett. Az első EF–111A 1981. június 19-én hagyta el a Grumman gyártelepét, majd az idahói Mountain Home Légierő-bázison (AFB = Air Force Base) települő 388. harcászati elektronikai század (388. TAS) állományába került 1981 novemberében, hadrafoghatóvá 1983-ban vált.
Az Avionikai Modernizációs Program (AMP = Avionics Modernization Program) keretében 10 új alrendszert építettek be a gépekbe, valamint egy új Doppler-radart és belső navigációs rendszert is. A módosítást, ami 1994-ben fejeződött be, mind a 42 db gépen elvégezték. 1990-ben indult egy másik program, amiben az eredeti analóg repülésvezérlő rendszert, ami sok Aardvark veszteséget okozott, digitálisra cserélték. Ez 1997-ben fejeződött be.
Az Új-mexikói Cannon Légierő-bázison települő század repülte utoljára a típust, SEAD-bevetéseket végeztek (SEAD = Suppression of Enemy Air Defense, magyarul ellenséges légvédelmet elfojtó). 1997 végén a Védelmi Minisztérium a gépek kivonásáról döntött. Helyüket a Haditengerészettől átvett EA–6B Prowler-ek és a HARM-okkal felszerelt F–16-osok vették át. Később felismerték, hogy kevés Prowler áll rendelkezésre mind a Légierő, mind a Haditengerészet számára, ezért a Védelmi Minisztérium 12 db Raven-t reaktiváltatott, amíg megfelelő mennyiségű Prowler nem áll majd rendelkezésre. Utóbbi típust a Haditengerészet állományából az EA–18G Growler váltja le. Az utolsó gépet (67-0039) 1998. június 19-én állították le az arizona állambeli Tucson mellett található Davis-Monthan Légierő-bázison működő AMARC-ben (AMARC = Aerospace Maintenance And Regeneration Center).
[szerkesztés] Szerkezeti felépítése
[szerkesztés] Futómű
[szerkesztés] Hajtómű
[szerkesztés] Avionika
[szerkesztés] Gyártás
A szerződés szerint 42 darab, meghatározott kritériumok alapján kiválasztott F–111A lett átalakítva. A 66-0026 sorozatszámú gép elvesztését később pótolták a 66-0044 sorozatszámú átépítésével, amit noha nem terveztek, de az utólagos megrendelést teljesítették.
A Légierő sorozatszámai [1][2]:
A Légierő sorozatszámának első két betűjele az eredeti repülőgép gyártási évének utolsó két számjegyét jelöli.
Az 1966-ban gyártott F–111A-kból 31 db-ot építettek át:
66-0013 – 66-0016, 66-0018 – 66-0021, 66-0023, 66-0026 – 66-0028, 66-0030, 66-0031, 66-0033, 66-0035 – 66-0039, 66-0041, 66-0044, 66-0046 – 66-0051, 66-0055 – 66-0057
Az 1967-ben gyártott F–111A-kból 12 db-ot építettek át:
67-0032 – 67-0035, 67-0037 – 67-0039, 67-0041, 67-0042, 67-0044, 67-0048, 67-0052.
[szerkesztés] Alakulatok
[szerkesztés] Harci alkalmazása
A Raven altípust az El Dorado Canyon hadműveletben vetették be először 1986-ban, a Líbia elleni megtorló hadműveletekben. Később a Just Cause hadműveletben, Panamában szerepelt 1989-ben, majd két évvel később, 1991-ben a Perzsa-öböl térségében alkalmazták a Desert Storm hadműveletben. A nyitó napon, 1991. január 17-én egy EF–111A (legénysége: James Denton és Brent „Brandini” Brandon századosok) intenzív manőverekkel a földbe vezette az Iraki Légierő egyik Mirage F.1 típusú gépét, ezzel elérve a típus első és egyetlen „légi győzelmét” (valószínűleg a repülőszázad viseli a címet). A gépek az 1990-es évek elején a Deny Flight [3] és Deliberate Force hadműveletek [4] segítésére az olaszországi Aviano-ba települtek.
[szerkesztés] Veszteségek
- 1984 a légi közlekedésben. március 13-án lezuhant a 66-0026 sorozatszámú a Mountain Home Légierő-bázis közelében. A legénység katapultált.
- 1991 a légi közlekedésben. február 13-án Szaúd-Arábia közelében a 66-0023 sorozatszámú EF–111A (hívójele RATCHET 75) éjszakai földközeli manőverezés során a földbe csapódott, miután átlépte az iraki határt. A vizsgálat szerint az iraki radarbefogásból akartak alacsony repüléssel kikerülni. A pilóta, Douglas L. Bradt és Paul R. Eichenlaub (EWO) századosok meghaltak. Ez volt az egyetlen repülőgépszerencsétlenség az altípus történetében a háromból, amiben a legénység meghalt.[5]
- 1992 a légi közlekedésben. április 2-án a 66-0056 sorozatszámú Raven (20. FW 42. ECS, azaz a 20. Vadászezred 42. Rádióelektronikai-harc százada) lezuhant és megsemmisült Angliában Barton Hartshornnál, Finmere Buckinghamshire közelében. Az esetet kivizsgáló bizottság jelentése az üzemanyagrendszert tette felelőssé. Jeff Coombe és David Gevenish (EWO, EWO = Electronic Warfare Officer) századosok katapultáltak, sérülés nem történt.
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ↑ A sorozatszámok több forrásból ellenőrzött adatokat mutatnak!
- ↑ http://www.f-111.net/downloads/acftdata.pdf
- ↑ Globalsecurity - Op. Deny Flight
- ↑ Globalsecurity - Op. Deliberate Force
- ↑ Ld. f-111.net Combat Operations. Mindkét pilóta megkapta a Flying Cross-t (Repülő Kereszt) és a Purple Heart-ot (Bíbor Szív). Emlékükre a Cannon bázioson kiállított 66-0016 gyári sorozatszámú gépre felfestették a nevüket.
