E-learning

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában megszervezve mind a tananyagot és a tanulói forrásokat, mind a tutor-tanuló kommunikációt, mind pedig az interaktív számítógépes oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalva hozzáférhetővé teszi a tanuló számára.[1]

E-learningnek nevezhető minden olyan tanítási és tanulási forma, amiben a tananyag feldolgozásához, bemutatásához: a szemléltetéshez vagy akár a kommunikációhoz digitális médiumokat (például DVD, CD-ROM, Internet) használunk. Az e-learning szinonimájaként az online tanulás, távtanulás, számítógéppel támogatott tanulás (Computer Based Training), multimédia alapú tanulás stb. kifejezések is használatosak.

Az e-learning egyik magyar megnevezése az e-tanulás, de értelmezhető e-tanításként is.

E-learning rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

LMS - Learning Management System[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzésmenedzsment-rendszer, vagy másképpen keretrendszer.

Olyan, web-alapú rendszerek, melyekkel a tananyagok, segédanyagok és bármilyen, az oktatáshoz köthető "objektumok" rendszerezésre, tárolásra kerülhetnek.
Objektum alatt érthetünk többek között kurzusokat, tanköröket, teszteket, kérdőíveket, naptárbejegyzéseket, jegyzeteket stb.

LCMS - Learning Content Management System[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalom- (tananyag-) menedzsment-rendszer.

E-learning 2.0[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az e-learning 2.0 tanulóközpontú, irregulárisan szerveződő tanulási forma, mely a tanuló autonómiáján és spontán tudáscserén alapulva már nem hierarchikus, hanem sokirányú, decentralizált, sokcsatornás; a kollaboratív tanulásra ösztönözve kibontakoztatja a tanulói kreativitást.

Az e-learning-definíció bírálata a hagyományos pedagógiai értékeket illetően különösen hangsúlyos pontokat érint:

  • újragondolandó „a tanítási-tanulási folyamat” megszervezésének a kérdésköre,
  • a tananyag egységes keretrendszerbe foglalása,
  • valamint a tananyagnak a tanuló számára hozzáférhetővé tétele, ill. kizárólagossága.

Mindezen technológiai újítások ellenére azt kell látnunk, hogy a Web 2.0 elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli változást jelent.[2]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Forgó Sándor: Az eLearning fogalma. In: Hutter Ottó – Magyar Gábor - Mlinarics József: E-LEARNING 2005 (eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, 2005. 14.
  • Forgó Sándor: Az új média és az elektronikus tanulás. In: Új Pedagógiai Szemle, 2008. 8–9. 91-97.
  • Hutter Ottó – Magyar Gábor - Mlinarics József: E-LEARNING 2005 (eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, 2005.
  • Kulcsár Zsolt: Az integratív e-Learning felé 2008. URL: http://mek.oszk.hu/06600/06695/06695.pdf

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. FORGÓ Sándor: Az eLearning fogalma. In: HUTTER Ottó – MAGYAR Gábor - MLINARICS József: E-LEARNING 2005 (eLearning kézikönyv), Műszaki Könyvkiadó, 2005. 14.
  2. KULCSÁR Zsolt:(2008): Az integrált e-Learning felé URL: http://mek.oszk.hu/06600/06695/06695.pdf

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]