Dósa Pál
| Dósa Pál | |
| Született | 1708. január 25. |
| Elhunyt | 1781. április 26. (73 évesen) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Makfalvi Dósa Pál (Jászapáti, 1708. január 25. – Jászapáti, 1781. április 26.) a Jászkun kerület nádori táblabírája és jászkapitány 1767 és 1780 között.
Életrajza[szerkesztés]
A Dósa família a családi hagyomány szerint az erdélyi makfalvi Dósa családból származott, és az 1690-es évek végén amikor Erdélyben zavarosak voltak a politikai viszonyok, a család emiatt települt át a Jászságba.[1] Az 1699-es Pentz-féle összeírásban már Jászapáti lakosokként szerepelnek.[2]
Szülei Dósa Gergely és Oláh Erzsébet 1705-ben itt kötöttek házasságot. Dósa Pál 1708. január 25-én született Jászapátiban. Az akkori kor szokása szerint már 20 éves korában családot alapított. Az 1730-as években a Délvidéken lévő zavargások leverésében vett részt. Az ott szerzett érdemeiért kapta a Dósa-család a nemességét Mária Teréziától 1755. június 20-án a Pero-féle lázadás - Szegedinác Jovánovics Péró nevével fémjelzett, zömmel szerb és magyar parasztok által vezetett felkelés[3] - leverésével szerzett érdemeiért. A család nemességét Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1755. szeptember 20-án, a Jászkun-kerületekben 1755. október 1-jén, Bács vármegyében pedig 1795-ben hirdették ki.
Dósa Pál jászkapitánynak első felesége Balajthy Erzsébet, majd második felesége Jacsó Erzsébet volt.[4] Közigazgatási tevékenységét először a helyi önkormányzatban kezdte. Az hamar kitűnt, hogy hozzáértésben és aktivitásban messze meghaladja képviselőtársait. 1747-ben Jászkun kerületi assessor (esküdt) lett.
Nemcsak tanácstagként, hanem később jászkapitányként is rendszeresen jelen volt Jászapáti tanácsának ülésein. Többször is pályázott és jelölték jászkapitánynak, először 1767-ben választották meg és 1780 júliusában kérte a nyugdíjazását.
1764-ben Dósa Pál Jászapátin megalapította a Jászság első gimnáziumát, a mai jászberényi Lehel Vezér Gimnázium elődjét. Később, 1779-ben az iskolát a Jászkerület fejlettebb városába és politikai központjába helyezték át.
Példamutatóan adakozott közösségi, egyházi célokra is. 1773-ban épült fel Dósa Pál jászkapitány adományából egy kis terjedelmű kápolna Szent Kereszt tiszteletére. Dósa Pál olyan jómódú jászapáti polgár volt, aki vagyonából támogatta a rászorulókat. Sok példa maradt fenn, amikor az adósságba maradtak részére adott önzetlen támogatást. A jászapáti templom kerítésének falán felirat jelzi, hogy "itt nyugszik nemes Dósa Pál Úr családja három öl térségben."
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dósa család. kastely.blogter.hu (Hozzáférés: 2012. november 21.) arch
- ↑ A Jászkunság eladása. vfek.vfmk.hu
- ↑ Péró féle felkelés. www.rubicon.hu
- ↑ Balajthy család. In Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék NEMES CSALÁDJAI.
Források[szerkesztés]
- Muhoray György: A makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai. Szolnok: (kiadó nélkül). 2001.
- Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény: (kiadó nélkül). 2003.
- Dozsa Istvan: ADATOK A MAKFALVI DOSA ES A SOTI CSALAD TORTENETEHEZ. jaszsag.uw.hu. Jászberény (2001)[halott link]
- Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. vfek.vfmk.hu (1935)
- Jász-Sarokpont "Összefogás a térség jövőjéért" kulturális és turisztikai információs portál. www.jaszsarok.hu (Hozzáférés: 2012. november 21.) arch