Dzsesszgitár
| Dzsesszgitár | |
 | |
| Besorolás | |
| Kordofon hangszerek Pengetős hangszerek Fogólapos hangszer | |
| Menzúra | 650 mm |
| Hangolás | E – A – d – g – h – e' |
| Rokon hangszerek | Akusztikus gitár, Elektromos gitár |
| Hangszerjátékos | Gitáros |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsesszgitár témájú médiaállományokat. | |
A féltömör testű elektromos gitárokat nevezzük közkeletű néven dzsesszgitároknak.
Története[szerkesztés]
A gitárfajta egyik megteremtője Les Paul dzsesszgitáros volt, aki „Fatuskó” (The Log) néven ismert prototípusával valószínűleg az első ilyen hangszert alkotta meg az 1940-es évek közepén. Lényegében egy fenyődeszkára erősített hangszedőről volt szó, amit egy üreges gitártestbe integrált. 1946-ban megmutatta az eredményt a Gibson cégnek, de ők nem voltak vevők az ötletre, és inkább az ES-150-es üreges testű sorozatra koncentráltak.[1]
A 40-es évek végén aztán a Gibson – látván a Fender sikereit a tömör testű elektromos gitárok piacán – végül megfontolta Les Paul ötletét, és elektromos hangszedőt épített akusztikus gitárjaira. Az első ilyen sorozatban készülő modell a Gibson ES-350 volt, mely 1947-ben került forgalomba. A hangszedő alkalmazására azért volt szükség, mert a korabeli hangszerek hangereje már elnyomta a minden erősítés nélküli gitárhangot, nem is beszélve a magas hangokról, amelyek alacsonyabb amplitúdójuk miatt sokkal kevésbé hallhatóak.[2]
Az ES-350-es széria sikereit látva a Gibson 1949-ben piacra dobta az ES-175-öst, mely klasszikus dzsesszgitárrá vált. A kor híres gitárosai mind használták ezt a típust, kezdve Joe Passtól Pat Metheny-ig.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Les Paul Story. [2006. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. október 17.)
- ↑ a b Tony Bacon: Nagy gitárkönyv (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)
|
Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |