Dzsábir ibn Hajján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dzsábír ibn Hajján egy 15. századi európai kódexlapon

Abu Múszá Dzsábir ibn Hajján (kb. Kr. u. 721, Tusz - Kr. u. 815, Kufa) - avagy latinosan Geber - a mai Irán területéről származású arábiai tudós, polihisztor, alkímista.

Korábban neki tulajdonították a középkori alkímia és gyakorlati vegyészet egyik legmeghatározóbb könyvét, a Summa perfectionis magisterii-t, melyet Geber nevében írt a 13. századi Pszeudo-Geber.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Dzsafár as-Sadiq síita imámnál végezte (e rangban a hatodik). Gazdag természetfilozófiai és alkímiai munkássága maradt az utókorra. Élete folyamán Harún ar-Rasíd kalifa udvari alkimistája lett. Személyéhez körülbelül 2000 művet kapcsolnak, főként alkímiai és misztikus témában. A mai Spanyolország területén Geber néven vált ismertté, innen kerültek az európába művei, melynek nyomán létrejött a középkori európai alkímia. Vannak akik nevéből eredeztetik a kémia szót is. Vizsgálta a görögök négy elemről (tűz, víz, föld, levegő) szóló tanításait és arra jutott, hogy ebből a négy elemből tevődik össze a higany és a kén és ez utóbbiak különböző tulajdonságú képviselői, keverékei alkotják a fémeket. Felismerte, hogy a higany és kén keveredéséből jön létre a vörös cinóber (higany-szulfid) és úgy gondolta, e két elem helyes arányú keveredéséből áll az arany is. A 14. századi Hispániában Geber szerzősége alatt négy latin nyelvű alkímiai munkát is ismertek, amelyeket csak 1678-ban nyomtattak ki először.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]