Antonín Dvořák

Antonín Dvořák
Életrajzi adatok
Született	Csehország Nelahozeves 1841. szeptember 8..
Származás	cseh
Elhunyt	Csehország Prága 1904. május 1. (62 évesen)
Pályafutás
Műfajok	opera, klasszikus zene
Hangszer	zongora
Tevékenység	zeneszerző

Antonín Leopold Dvořák (kiejtés: kb. dvorzsák [ˈdvɔr̝ɑːk]) (Nelahozeves, 1841. szeptember 8. – Prága, 1904. május 1.) cseh zeneszerző.

Életpályája

Szülőháza

Dvořák egy Prága melletti településen, Nelahozevesben – a Monarchiában Mühlhausen – született, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hentestanulónak állt, de később németet tanult Zloncéban. Zenei érdeklődése azonban egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház (a Prágai Nemzeti Színház elődje) zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét, ami szinte minden szabadidejét felemésztette, ezért 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak komponált. Szerelmes lett egyik tanítványába, aki azonban visszautasította. Bánatát a Ciprusok című dalciklusában fejezte ki. Rövid idő múlva korábbi szerelme húgát, Anna Cermakovát vette feleségül.

Dvořák temetése 1904. május 5-én országos jelentőségű volt.

Fáradhatatlanul komponált, 1874-ben 15 művet (többek között a 3. szimfóniát) nyújtott be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, ami a készpénzen kívül az egyik zsűritag, Brahms bátorító támogatásával, később barátságával is járt. Dvořák ezután sorra mutatta be műveit, 1878-tól már a saját vezényletével. Sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt a Szláv táncokat Amerikában is. 1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium kompozíciótanárává, majd egy évvel később elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre. 1895-ben írta remek Gordonkaversenyét, majd anyagi gondok közepette visszatért Prágába. Itt ismét elfoglalta konzervatóriumi állását, 1901-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor írta szimfonikus költeményeit. Három év múlva, 62 éves korában hunyt el szívelégtelenségben.

Művei

Szimfóniák

• 1. c-moll, „Zvonicei harangok” 1865.
• 2. B-dúr, 1865.
• 3. Esz-dúr, 1873.
• 4. d-moll, 1874.
• 5. F-dúr, Op.76, 1875.
• 6. D-dúr, Op.60, 1880.
• 7. d-moll, „Londoni”, op. 70, 1885.
• 8. G-dúr, Op.88, 1889.
• 9. e-moll, „Az új világból”, Op.95, 1893.

Szimfonikus költemények

• A vízimanó, 1896.
• A déli boszorkány, 1896.
• Az aranyrokka, 1896.
• A vadgalamb, 1896.
• Hősi ének, 1897.

Versenyművek

• Románc, Op.11, 1877.
• g-moll zongoraverseny, Op.33, 1876.
• Mazurek, hegedűverseny, Op.49, 1879.
• a-moll hegedűverseny, Op.53, 1879-1880.
• h-moll gordonkaverseny, Op.104, 1895.

Operák

• Alfred, 1870.
• Király és szénégető, 1871., átdolgozva 1874.
• A keményfejűek, 1881.
• Vanda, 1875.
• A ravasz paraszt, 1877.
• Dimitrij, 1882., átdolgozva 1894 – az opera cselekménye Muszorgszkij Borisz Godunovjának „folytatása”.
• A jakobinus, 1888., átdolgozva 1897.
• Az ördög és Kat’a , 1899.
• Ruszalka, 1900.
• Armida, 1903.

Egyéb zenekari művek

• 3 szláv rapszódia, Op.45, 1878.
• Szláv táncok I, Op.46, 1878.
• Szláv táncok II, Op.72, 1887.
• Hazám – nyitány, Op.62, 1882.
• Husziták – nyitány, Op.67, 1883.
• A természetben – nyitány, Op.91, 1891.
• Karnevál – nyitány, Op.92, 1891.
• Othello – nyitány, Op.93. 1892.
• E-dúr szerenád vonószenekarra, Op.22, 1875.
• Szimfonikus variációk, Op.78, 1877.
• b-moll szerenád fúvósokra és mélyvonósokra, Op.44, 1878.
• Cseh szvit, Op.39, 1879.
• Tíz legenda, Op.59, 1881.
• Scherzo capriccioso, Op.66, 1883.

Kamarazene

• a-moll vonósötös, Op.1, 1861.
• f-moll vonósnégyes, 1873.
• a-moll vonósnégyes, Op.16, 1874.
• B-dúr zongoratrió, Op.21, 1875.
• D-dúr zongoranégyes, Op.23, 1875.
• g-moll zongoratrió, Op.26, 1876.
• E-dúr vonósnégyes, Op.80, 1876.
• d-moll vonósnégyes, Op.34, 1877.
• A-dúr vonóshatos, Op.48, 1878.
• Esz-dúr vonósnégyes, Op.51, 1879.
• C-dúr vonósnégyes, Op.61, 1881.
• f-moll zongoratrió, Op.65, 1883.
• C-dúr terzetto, Op.74, 1887.
• A-dúr zongoraötös, Op.81, 1888.
• Esz-dúr zongoranégyes, Op.87, 1889.
• Dumky-trió, Op.90, 1891.
• F-dúr („Néger”) vonósnégyes, Op.96, 1893.
• Esz-dúr vonósötös, Op.97, 1893.
• Asz-dúr vonósnégyes, Op.105, 1895.
• G-dúr vonósnégyes, Op.106, 1895.

Oratóriumok

• Stabat Mater, 1877.
• 149. zsoltár, 1879, 1887.
• A kísértetmenyasszony, 1884.
• Szent Ludmilla, 1886.
• D-dúr mise, 1887, 1892.
• Requiem, 1890.
• Az amerikai zászló, 1892.
• Te Deum, 1892.
• Ünnepi dal, 1900.

Kórusművek

• Három szlovák népdal, Op.43, 1877.
• Négy sorozat a capella kórus, Op.29, 1876., 1877., Op.27, 1878., Op.63, 1882.

Szóló művek

• Négy darab hegedűre
• Három darab gordonkára
• 17 zongoradarab

Dalok

• 71 dal

Külső hivatkozások

• Antonín Dvorák – Last.fm
• Anton Dvorak

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
• John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.