Duronelly László

Duronelly László (Monor, 1907. február 12. – Budapest, 1955. november 26.) vívómester.

Italo Santelli tanítványa volt. 1928-tól Santelli budapesti vívóiskolájában első vívómester lett. 1930-ban vívómesteri oklevelet szerzett és 1932-ig a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), majd 1941-ig a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Footbal Club) vívómestere volt. Vívómesteri működése mellett 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi oklevelet szerzett. 1941-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban testnevelési előadónak nevezték ki.

A második világháború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és a vívás tanszék vezetője lett, 1949-től főiskolai tanárként. Eközben a vívás gyakorlati oktatását is folytatta, a MAFC, a Budapesti Lokomotív, a MÁVAG vívómestereként és a Színház- és Filmművészeti Főiskola vívótanáraként is tevékenykedett. Jelentős szerepe volt a párbajtőrvívás magyarországi elterjesztésében, a később jelentős nemzetközi sikerekre vezető magyar párbajtőrstílus kialakításában.

Források

• Sportlexikon I. (A–K). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1985. ISBN 963-253-415-8
• Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 281. o. ISBN 963-547-549-0