Duronelly László
| Duronelly László | |
| Született | 1907. február 12.[1] Monor |
| Elhunyt | 1955. november 26. (48 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | vívó |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (3/1-1-22)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Duronelly László (Monor, 1907. február 12. – Budapest, 1955. november 26.) vívómester, főiskolai tanár, tanszékvezető.
Életpályája[szerkesztés]
Italo Santelli tanítványa volt. 1928-tól Santelli budapesti vívóiskolájában első vívómester lett. 1930-ban vívómesteri oklevelet szerzett és 1932-ig a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), majd 1941-ig a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Footbal Club) vívómestere volt. Vívómesteri működése mellett 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi oklevelet szerzett. 1941-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban testnevelési előadónak nevezték ki.
A második világháború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és a vívás tanszék vezetője lett, 1949-től főiskolai tanárként. Eközben a vívás gyakorlati oktatását is folytatta, a MAFC, a Budapesti Lokomotív, a MÁVAG vívómestereként és a Színház- és Filmművészeti Főiskola vívótanáraként is tevékenykedett. Jelentős szerepe volt a párbajtőrvívás magyarországi elterjesztésében, a később jelentős nemzetközi sikerekre vezető magyar párbajtőrstílus kialakításában.
Sírja a Farkasréti temetőben található (parcella: 3/1, sor: 1, sír: 22). Végső nyughelye 2004 óta védett.[4]
Fia, Duronelly Róbert (1934-2009) szintén vívómester volt: mesteredző, a TF vívómesterképző szakának tanára és a BVSC vívómestere.[5][6]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
Emlékezete[szerkesztés]
- Sokáig egy vívóverseny őrizte emlékét.
- Nevét viseli a Testnevelési Egyetem „D” épületében található vívóterem. 2007-ben itt lettek elhelyezve Duronelly vívóeszközei. Az emlékhely kialakítását Szepesi László vívóedző kezdeményezte. A terem bejáratánál kihelyezett tábla röviden összefoglalja a vívómester szakmai pályafutásának fontosabb állomásait.[9]
| „ | Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. | ” |
| – Duronelly László[10] | ||
| „ | Versenyben csak remélni lehet, számítani soha! | ” |
| – Duronelly László[10] | ||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03595.htm, Duronelly László, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Nemzeti sírkert: Duronelly
- ↑ Syposs Zoltán: Villanó pengék, Sport, Bp., 1975, 90
- ↑ Elhunyt dr. Duronelly Róbert
- ↑ "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szeptember 26.) 1., 3. o.
- ↑ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. január 27.) 2. o.
- ↑ Duronelly emlékhely
- ↑ a b Kő 2005
Források[szerkesztés]
- Sportlexikon I. (A–K). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1985. ISBN 963-253-415-8
- Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 281. o. ISBN 963-547-414-8
- ↑ Kő 2005: Kő András: Ötvenéves rekord az öt római arany.
