Dunkleosteus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Dunkleosteus
Evolúciós időszak: 380–360 Ma
késő devon
Dunkleosteus koponya
Dunkleosteus koponya
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Placodermi
Rend: Arthrodira
Alrend: Brachythoraci
Alrendág: Coccosteina
Öregcsalád: Dinichthyloidea
Család: Dinichthyidae
Nem: Dunkleosteus
Lehman, 1956
Szinonimák
  • Ponerichthys Miller, 1892
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Dunkleosteus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dunkleosteus témájú kategóriát.

A Dunkleosteus a Placodermi osztályának az Arthrodira rendjébe, ezen belül a Dinichthyidae családjába tartozó nem, amely 380–360 millió évvel ezelőtt élt a késő devon korban.

A Dunkleosteus ([David] Dunkle csontja) a legnagyobb méretű Arthrodira-fajok közé tartozott. A késő devon csúcsragadozójának számított. Számos Dunkleosteus maradvány került elő Észak-Amerikából, Lengyelországból, Belgiumból és Marokkóból.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dunkleosteus nem, 1956-ban David Dunkle tiszteletére kapta a nevét. Dunkle a Cleveland Museum of Natural History ősgerinces részlegének volt a kurátora. A típusfajt, a D. terrelli-t először 1873-ban írták le, de mint a Dinichthys részeként.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb Dunkleosteus, a Dunkleosteus terrelli 10 méter hosszú[1][2] és 3,6 tonna súlyú volt.[3] Csak a Titanichthys agassizi páncélos őshal tudta megközelíteni a méretét. Mivel vastag, csontos páncélzat védte a Dunkleosteus-fajok testét, ezek az őshalak lassú mozgásúak voltak; de azért erősek is. Sajnos e halakból inkább csak az elülső csontos páncélzatok kövesedtek meg, a hátsó részek nem. Emiatt a Dunkleosteusok hátulsó részének az alakját csak elképzelni tudjuk. Ebben segít a Dunkleosteusok egy kisebb rokona, a Coccosteus, amelynek hátulsó része is megmaradt mindmáig.

Fogak helyett, ezeknek az állatoknak két csontos lemez ült az állkapcsukon, amely csőrszerű képzödményt eredményezett. Miután a chicagoi Field Természetrajzi Múzeum (Field Museum of Natural History) és a Chicagói Egyetem kutatói, biomechanikus modeleken kisérleteket végeztek el, rájöttek, hogy a halak között a Carcharodon megalodon után a Dunkleosteusnak volt a legerősebb harapása. Ily módon ugyanabba a kategóriába került, mint a Tyrannosaurus és a modern krokodilok, amelyek szintén igen erős harapással bírnak.[4]

Ezek a halak igen gyorsan nyították szájaikat. Így a zsákmány beszívodott a szájba.[4] Ezt a módszert sok ma is élő hal használja. A legújabb morfológiai vizsgálatok szerint, növekedésük során, e halak állkapcsa változásokon ment keresztül. A fiatalok állkapcsa merev volt, épp úgy, mint a Coccosteusé, és valószínűleg csak puhatestű élőlényekkel táplálkoztak; a felnőttek állkapcsa viszont mozgékonyabbá, hajlékonyabbá vált és így nagyobb és erősebb páncélzatú állatokat is zsákmányolhattak.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tudósok szerint, ezek a halak élőhelyüknek minden részét birtokba vették, úgy a partmenti vízeket, mint a nyílt tengert és a mélységeket is.

Számos páncélzaton Dunkleosteus fognyomok találhatók, amely arra hagy következtetni, hogy ezek a halak egymást is zsákmánynak tekintették. Sokszor a kövületek közelében, csontokkal teli „köpetek” is vannak. Valószínűleg amit nem tudtak megemészteni, azt visszaöklendezték.[5]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meglehet, hogy mint a cápák, a Dunkleosteusok is belső megtermékenyítéssel szaporodtak.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 9 faj tartozik:[6][7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ancient Fish With Killer Bite. Science News. May 19, 2009.
  2. szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions (1999). ISBN 1-84028-152-9 
  3. Monster fish crushed opposition with strongest bite ever. The Sydney Morning Herald. November 30, 2006.
  4. ^ a b Roy Britt, Robert: Prehistoric Fish Had Most Powerful Jaws. LiveScience, 2006. november 28. (Hozzáférés: 2009. április 26.)
  5. Dunkleosteus Placodermi Devonian Armored Fish from Morocco. Fossil Archives. The Virtual Fossil Museum. (Hozzáférés: 2009. április 26.)
  6. Denison, Robert. Placodermi Volume 2 of Handbook of Paleoichthyology'. Stuttgart New York: Gustav Fischer Verlag, 128. o (1978). ISBN 978-0-89574-027-4 
  7. Carr, R.K. & W.J. Hlavin, 2010: Two new species of Dunkleosteus

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dunkleosteus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]