Duméril-boa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Duméril-boa
Acrantophis dumerili.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Alcsalád: Valódi boák (Boinae)
Nem: Boa
Linnaeus, 1758
Faj: B. dumerili
Tudományos név
Boa dumerili
(Jan in Jan & Sordelli, 1860)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Duméril-boa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Duméril-boa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Duméril-boa témájú kategóriát.

Portré

A Duméril-boa (madagaszkári talajlakó boa, Boa dumerili vagy Acrantophis dumerili) az óriáskígyófélék (Boidae) családjába és a valódi boák (Boinae) alcsaládjába tartozó szárazföldi kígyófaj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár déli, délnyugati, valamint északnyugati területein élnek populáció, elsősorban a partvidékhez közel. Megtalálták egyedeit Réunion szigetén is, de egyelőre nem ismert, hogy természetes úton kerültek oda, vagy a sziget őslakosai vitték e magukkal a kígyókat a rágcsálók irtására.

Száraz fás szavannákon, nyílt erdőkben él, gyakran húzódik be a településekre is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viszonylag kis méretű óriáskígyó, 2 méternél ritkán nő nagyobbra. Ivadékai rózsaszínes árnyalatúak, de gyorsan kifakulnak. A kifejlett példányok hátoldalát sötét alapon barna foltok tarkítják, ajakpajzsaikon fekete foltok vannak. Hasi oldaluk fehér, sárgásfehér.

Mintázatuk nagyon változatos, nincs két teljesen azonos példány. A hátoldal foltjai helyenként körbe záródnak, máshol nem is érintik egymást.

Álluktól a torkukig mély barázda húzódik, amelyet különösen rugalmas bőr borít. Ez a terület nyeléskor megnyúlik, így az állkapocs jelentős tágulását teszi lehetővé.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főleg talajon mozgó kígyó éjszaka aktív. Rágcsálókra és más kisebb emlősökre vadászik, amelyeket a szája körüli pajzsokon elhelyezkedő hőérzékelő gödörszervével derít fel. Rendszerint a kisemlősök által hátrahagyott, a fák gyökerei közé ásott üregekbe költözik. Az előző lakók általában a kígyó táplálékaként végzik. Bár terráriumban feltűnőnek látszik a színezete és mintázata, a természetes, avarral borított közegében jól beleolvad a háttérbe.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kedvezőtlen időjárású hónapokat „téli álomban” vészeli át. A meleg és csapadékos évszak beköszöntével párzanak, egyszerre több hím is felkeresi a nőstényt. A hímek ekkor heves csatákat is vívhatnak a párzás jogáért. Elevenszülő, vagyis a tojásokat anyjuk a testében költi. A vemhessége kígyóknál szokatlanul hosszú, 5-7 hónap, és csak kevés utódja látja meg a napvilágot. A hamar önállóvá váló kis kígyók kezdetben 42-48 centiméter hosszúak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duméril-boa élőhelyének pusztulása, valamint állatkereskedelmi célú gyűjtése miatt erősen veszélyeztetett, ezért fokozott nemzetközi védelmet élvez.

A Természetvédelmi Világszövetség szerint besorolása "sebezhető".

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talán éppen ritkasága révén kedvelt terráriumi állat. A közönséges óriáskígyó (Boa constrictor) tartásához hasonló feltételeket kell megteremteni számára. A megfelelően nagy méretű terráriumának nappali hőmérséklete 28 Celsius-fok körül kell lennie, amelyet este csökkentsünk. Miután a természetben is a nyugalmi időszakot követi a párzás, a szaporítás fogságban is két hónapos teleltetés után (22 °C, jóval kevesebb táplálék) eredményesebb. Vizes tálat viszont folyamatosan biztosítani kell számukra.

Magyarországon a Veszprémi Állatkertben, és a Szegedi Vadasparkban, valamint a Budapesti Állatkertben tartják, szaporulat eddig a budapesti állatkertben és Szegeden volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friedrich-Wilhelm Henkel, Wolfgang Schmidt (Hrsg.): Amphibien und Reptilien Madagaskars, der Maskarenen, Seychellen und Komoren. Verlag Eugen Ulmer, 1995; ISBN 3-8001-7323-9
  • Miguel Venzel, Frank Glaw: Phylogeography, systematics and conservation status of boid snakes from Madagascar (Sanzinia and Acrantophis). In: Salamandra 39 (3/4), 2003; Seiten 181-206). Volltext (pdf)
  • Chris Mattison: Snake; 1999, Dorling Kindersley Limited, London

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]