Drozdik Orsolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Drozdik Orsolya (Külföldön: Orshi Drozdik), (Abda, 1946. február 15.) magyar grafikus. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének habilitált egyetemi docense, számos külföldi képzőművészeti intézmény vendégelőadója.

Performanszokat, installációkat, fotókat, rajzokat, szobrokat, festményeket készít.

Individuális mitológia I.
(1977-2001)

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajz

1970-77-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei: Iván Szilárd, Raszler Károly. 1976-77-ben a Rózsa nevű posztkonceptuális művészeti csoporttal dolgozott együtt.

1978-ban elindult nyugati országokba és a tengeren túlra, hogy tapasztalatokat szerezzen. 1978-79-ben Amszterdam-ban, 1979-80-ban Kanadában, 1980-tól New Yorkban élt. 1975–től műveiben a nők reprezentációjának kérdése foglalkoztatta. Individuális mitológia[1] (1975-77) című performansz-, fotó-, rajz- és ofszet sorozatában foglalkozik először a nőiség ábrázolásának problematikusságával, későbbi munkásságának is központi kérdése marad ez a téma.

Munkáiban a női test a kritikai tereket kijelölő, meghatározó vonatkoztatási rendszer. A nőiség ábrázolási módszerét nemcsak művészeti, de tudományos diskurzusban is elemzi. A Biológiai metaforák[2] (1983-85), festmény installációjában saját belső testrészeit, - egy kommunista párttitkár és egy amerikai üzlet ember portréjával -, saját ironikus önarcképeivel állítja ki. 1983-tól természettudományi és orvosi múzeumokban készített Disztópium Infinit 1984-2002 című sorozatfotóit a Kaland a Technikai Disztópium-ban című installációsorozatban dolgozza fel. Ebből a szisztematikusan gyűjtött és elemzett anyagból építi fel a hiányzó tudósnőt, Edith Simpsont, mint saját, 18. századi „pszeudó perszonáját”. A Népszerű Természetfilozófia (1988) című installációja a valóság és igazság tudományos reprezentációját dekonstruktív módszerrel elemzi, a Morbid Condition (1989) a nő testének 18.-19. századi természettudományos és orvosi diskurzusát vizsgálja. A Fragmenta Naturae (1990) Linné növényekre - társadalmi modell alapján - kidolgozott szexuális taxonómiai rendszerét, nőnézőpontú posztmodern kritikai módszerrel elemzi. Az 1990-es években, Az Én fabrikálása (Manufacturing the Self)[3] című installációi sorozatában ismét a női test ábrázolási kérdéseivel foglalkozik.

Műfajai: performansz, installáció, fotó, festmény, szobor, rajz, rézkarc, ofszet.[4]

Művészetének stílusát a konceptuális művészet, a posztkonceptuális művészet és a posztmodern művészeti irányzatokba sorolják.

[szerkesztés] Ars poétikája

"A nő nézőpontja mindig a legfontosabb volt a munkáimban. Installációim posztmodern feminista stratégiákra építettek. Az írást és a vizuális tevékenységemet nem választom szét, számomra ugyanannak a dolognak különböző megfogalmazásai ezek. Amit nem írok meg verseimben, azt megrajzolom, amit nem rajzolhatok meg, elbeszéléssé alakítom, ha elkeseredem, gipszbe öntöm sebeimet, és így telik az életem."[5] (Drozdik Orsolya)

[szerkesztés] Társasági tagság

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztáy[6]

[szerkesztés] Díjak

[szerkesztés] Katalógusok

  • Drozdik Orsolya, Az Alteregók prelűdje, katalógus, Budapest Galéria, Budapest, 1984
  • CEPA, Adventure in Technos Dystopium, Orshi Drozdik, CEPA jurnal, Buffalo, 1988, USA
  • Strange Attractors: Signs of Chaos, New Museum of Contemporary Art, New York, NY, USA, 1989. Laura Trippi írásával.
  • Tierra Encantada, Kansas City Art Institute, Kansas City, MO, USA, 1990. Susan Hapgood esszéjével.
  • New Art, Harry N. Abrams Inc. New York, 1990
  • Adventures in Technos Dystopium - Kaland a Technikai Disztópiában, Ernst Múzeum, Budapest, 1990.
  • Annie Novanta, Galleria Communale d’Arte Moderna, Bologna, Olaszország, 1991, Renato Barilli írásával.
  • The Interrupted Life, New Museum of Contemporary Art, New York, NY, USA, 1991.
  • Beelden In De Keopel, Arnhem Múzeum, Arnhem, Hollandia, 1991. Anneke Oele and Eleanor Heartney esszéjével.
  • The Body - A test, The Renaissance Society at the University of Chicago, Chicago, IL, USA, 1991.
  • Science Fiction, List Visual Art Center, Massachusetts Institute of Technology, MIT, Cambridge, MA, USA, 1992.
  • Essays by Jan Avgikos, Kathy Kline, Helaine Posner and John Tower.[8]
  • Manufacturing The Self, The Non Self, Maubuisson Abbey, Herblay, Franciaország, 1993.
  • Time and Tide, The Tyne International Exhibition of Contemporary Art. Mike Collier, Corinne Diserens, Brian Hatton, írásaival, Newcastle, Anglia, 1993.
  • Boundary Rider, Sydney biennálé (Sydney Biennial), Anthony Bond kurátor, Sydney, Ausztrália, 1992-1993.
  • Manufacturing the Self; Body Self/Medical Erotic, Orshi Drozdik in Peter Kilchmann Gallery, Zürich, Svájc Anderson Gallery[9], Commonwealth University, Richmond, VA, USA, 1994. John Welchman, Rene Amman irásaival.
  • Sao Paulói biennálé (International Biennal Sao Paulo), katalógus, Sao Paulo, Brazília, 1994
  • Le corps pathologique; Orshi Drozdik, La salle Blanche, Museé des Beaux-Arts de Nantes, 1995 március, Nantes Franciaország, Jonas Storsve esszéje.[10]
  • Kunst Hallék: nyitó kiállítás a felújított Műcsarnokban, Műcsarnok Budapest,1995
  • Body (A test), New South Wales Contemporary Art Museum, Sydney, Anthony Bond írásával [11], 1997
  • Sarajevo 2000 Ludwig Múzeum, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásával, 1998
  • La Casa, Il Corpo, il Cuore, Museum Moderner Kunst, Stiftung Ludwig, Wien, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásaival, 1999
  • Modern Magyar nőművészet, szerk. Keserű Katalin, Kijárat Kiadó, 2000. Budapest
  • Kortárs Gyűjtemény a Ludwig Múzeumban, Ludwig Múzeum, lumú, Budapest 2001
  • Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. Kaland az appropriáció/kisajátítás után, Retrospektív katalógus 1975–2001. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2002
  • Orshi Drozdik, Passion After Appropriation, Szenvedély az appropriáció után, Kortárs Művészeti Múzeum és Művészeti Pavilon, 2003, Zágráb, Horvátország

[szerkesztés] Esszék, cikkek, könyvek

  • Drozdik, Orshi: Adventure in Technos Dystopium. Budapest, 1990, Ernst Múzeum.
  • Drozdik, Orshi: Manufacturing The Self: Medical Erotic. Manufacturing the Self: Body Self. Peter Kilchmann Galéria, Zürich és Anderson Galéria, Richmond, Virginia, 1994, Commonwealth University.
  • Drozdik Orsolya: Kulturális amnézia, avagy a történelmi seb. In Balkon, 1995. január, 4–7. o.
  • Drozdik Orsolya (szerk.): Fátyol alatt, feminista tanulmányok. Kézirat. 1995, 1996.
  • Drozdik Orsolya: A történelmi seb. Az én fabrikálása. A testi én. In Balkon, 1995. október–november, 21–24. o.
  • Drozdik Orsolya (szerk.): Sétáló agyak. Feminista tanulmányok, Budapest, 1998, Kijárat Kiadó.[12]
  • Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. 1975–2001. Budapest, 2002, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum.
  • Drozdik, Orshi: Individuális Mitológia, Konceptuálistól a posztmodernig, Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 9639567795[13]
  • Drozdik Orsolya: Vallomás[5]

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 500–501. o. ISBN 963-8477-44-X

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök