Dreux-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dreux-i csata
BatailleDreux1562.jpg
a csata 1588-as ábrázolása

Konfliktus első francia vallásháború
Időpont 1562. december 19.
Helyszín Dreux, Franciaország
Eredmény a katolikus királyi hadsereg győzelme
Szemben álló felek
hugenották francia királyi hadsereg
Parancsnokok
I. Louis de Bourbon-Condé (hadifogoly)
Gaspard de Coligny
Anne de Montmorency (hadifogoly)
Jacques d’Albon de Saint-André
François de Guise
Szemben álló erők
13 000 fő, ebből
4500 lovas
5 ágyú
19 000 fő, ebből
2500 lovas
22 ágyú
Veszteségek
4500 fő 3800 fő

A dreux-i csata (1562. december 19.) volt a francia vallásháborúk első jelentősebb összecsapása a katolikusokat támogató királyi hadsereg és a lázadó hugenották között. Bár a csata a királyi sereg diadalával zárult, a katolikus pártot vezető triumvirátus egyik tagja, Jacques d’Albon de Saint-André marsall elesett, egy másik, Anne de Montmorency connétable pedig fogságba került. A hugenották egyik vezére, Condé hercege is fogságba esett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1560-ban trónra került IX. Károly helyett édesanyja, Medici Katalin tartotta kezében a tényleges hatalmat, aki kezdetben igyekezett megbékíteni a mind nagyobb számú és befolyású hugenották táborát a többségi katolikusokkal. Az 1562 januárjában általa kiadatott saint-germaini ediktum a tolerancia jegyében engedélyezte a protestáns vallásgyakorlatot és egyházszervezést a zárt városokon kívül. A rendelet azonban nemhogy békéhez vezetett volna, de inkább felhergelte a szélsőségeseket. A hugenották templomokat foglaltak és helyenként betiltották a katolikus misézést, míg katolikus részről a párizsi parlament februárban megtagadta a dekrétum ratifikálását. Amikor az informálisan kialakult ún. katolikus triumvirátus egyik feje, François de Guise herceg csapatai március 1-jén egy illegális hugenotta gyülekezet több tucat tagját kardélre hányták (ld. wassyi mészárlás), és százakat megsebesítettek, az ország protestánsai fellázadtak, számos várost kerítve hatalmukba Normandiában, a Loire-völgyben és Aquitaniában. Ezzel kitört az első francia vallásháború.

A lázadók kezdeti sikereit vereségek követték: Saint-André marsall július 4-én Blois-t, július 29-én Poitiers-t, augusztus 31-én pedig Bourges városát szerezte meg a református lázadóktól, megakadályozva, hogy a déli és északi hugenotta seregek egyesüljenek. Eközben Guyenne-ben is vereségeket szenvedtek a helyi királyi erőktől: július 15-én Targonnál, október 19-én pedig Vergtnél maradtak alul csapataik. A vereségek láttán a hugenotta párt élén álló Condé hercege és Gaspard de Coligny admirális I. Erzsébet angol királynőhöz fordult segítségért, akinek átadták Le Havre kikötőjét az anyagi segítségéért cserébe. Az így szerzett pénzt svájci és német zsoldosok toborzására fordították.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Így megerősödve november közepétől kezdve Párizs külvárosait támadták, de a decemberi ellentámadás elől Le Havre felé indultak, hogy ott beszerezzék a zsoldosok ellátmányát és zsoldját. A szintén német és svájci katonákkal, valamint II. Fülöp spanyol király segélycsapataival megerősített királyi sereg Dreux közelében, Párizstól kb. 80 kilométerre nyugatra érte utol a hugenottákat, ahol csatára kényszerítette őket. Eleinte úgy tűnt, hogy a protestánsok vannak győztes helyzetben, mert sikerült foglyul ejteniük Anne de Montmorencyt, a katolikusok tekintélyes hadvezérét. A katolikusok azonban kitartottak, és a számos támadásból és ellentámadásból álló, rengeteg áldozatot követelő csata során ők is előkelő fogolyra tettek szert Condé hercege személyében. A csata során Saint-André marsall elesett, ennek ellenére Guise hercege győzelemre vitte a katolikusokat.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dreux-i diadal közvetlen következményeként elhárult a hugenotta fenyegetés Párizsról és környékéről, így a katolikus hadsereg tovább vonulhatott Orléans ostromára. Saint-André eleste, illetve Guise két hónapon belül bekövetkezett halála lehetővé tette, hogy Medici Katalin a kiszabadulva mellé álló Montmorency segítségével a békepolitikát érvényesítse. Az 1563 márciusában kiadott amboise-i ediktum nyomán négy évre helyreállt a béke, Le Havre-ot pedig a két párt maradékai együttes erővel hódították vissza az angoloktól.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battaille de Dreux (1562) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Papp Imre: A francia vallásháborúk és a nantes-i ediktum. In A kora újkor története. Szerk.: Poór János. Budapest: Osiris. 2005. 312–331. o. ISBN 9633897564  
  • Georges Delumeau: Reneszánsz és vallásháborúk. In Franciaország története I. Szerk.: Georges Duby. Budapest: Osiris. 2005. 490–538. o. ISBN 9789632760131