Dragutin Dimitrijević

Dragutin Dimitrijević
Született	1876. augusztus 17. Belgrád
Elhunyt	1917. június 24. (40 évesen) Szaloniki
Állampolgársága	Szerb Fejedelemség szerb
Foglalkozása	katona katonatiszt
Iskolái	First Belgrade Gymnasium
Kitüntetései	Fehér Sas-rend
Halál oka	lőtt seb
Dragutin Dimitrijević aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Dragutin Dimitrijević témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dragutin Dimitrijevic szerb vezérkari ezredes (barátai hatalmas termete miatt az egyiptomi bikaisten Ápisz után csak Ápisnak nevezték) fiatal tiszttársaival 1903-ban – még mint vezérkari százados – létrehozott egy anarchista szervezetet, s 1903. június 11-én éjszaka Belgrádban kegyetlenül meggyilkolták Obrenović I. Sándor szerb királyt s feleségét, Draga Masint. A királyt 19 pisztolylövéssel és ugyanannyi kardcsapással, a királynét pedig 36 pisztolylövéssel és több mint 40 kardcsapással ölték meg, s a gyilkosság után meztelen holttestüket az emeletről kidobták a "Konak" (királyi palota) kertjébe.

Másnap a meggyilkolt királyhoz hű minisztereket és katonatiszteket ugyancsak megölték, s Karađorđević I. Pétert kiáltották ki királlyá, a miniszterelnök pedig Nikola Pašić lett. Az összeesküvők kapcsolatban voltak az Orosz cári birodalommal, bizonyítja ezt az, hogy az addig Osztrák–Magyar Monarchiával fennálló barátságos szerb kapcsolat hamarosan ellenségessé változott, a cári Oroszországgal ugyanakkor Szerbia szoros barátságba került.

Ez a külpolitikában is megmutatkozott. Amikor a Monarchia 1908-ban megváltoztatta a megszállt Bosznia-Hercegovina birodalmon belüli státusát, – okkupálásról (megszállás) annektálásra (a birodalomhoz csatolás) – a tartományokra igényt tartó Szerbiában a Monarchia területi épsége ellen olyan mérhetetlen izgatás indult, hogy a Monarchia kénytelen volt Szerbiát ultimátummal kötelezni az izgatást irányító Narodna Odbrana nevű társadalmi szervezet feloszlatására. A Szerb királyság a japán háborútól és az 1905. évi polgári forradalomtól legyöngült Orosz Birodalom tanácsára az ultimátumban közölt feltételeket ugyan elfogadta, de az izgatás tovább folyt a Monarchia ellen.

A szerb tisztek által szervezett anarchista összeesküvés, mely eddig Szerbiában a belpolitikai helyzetet kívánta megváltoztatni, 1911-ben – Egyesülés, vagy halál! – néven "terrorszervezetté" változott, mert alapszabálya szerint a "terrorista tetteket" előnyben részesítette az ideológiai propagandával szemben, s most már idegen országokban is tervezett gyilkosságokat, elsősorban külföldi uralkodók, magasabb rangú főtisztek, kormányfők ellen. A szervezetet más néven "Fekete Kéz"-nek (Černa Ruka) is nevezték, vezetője a királygyilkos Dragutin Dimitrijević – most már vezérkari ezredes – a szerb titkosszolgálat vezetője lett, helyettesei Vuković és a rókaképű Tankosić őrnagy voltak. A Fekete Kéz tagjai a szerb hadsereg tisztjei, főképpen törzstisztek, magas rangú szerb kormányhivatalnokok és az I. és II. Balkán-háború véreskezű szerb szabadcsapatainak katonái, – a komitácsik – voltak. Dragutin Dimitrijević szoros barátságban állt Artamanov ezredessel, az Orosz Birodalom belgrádi nagykövetségének katonai attaséjával.

A Fekete Kézzel szemben állt a trónörökös – Sándor régens – és Pašić miniszterelnök is, aki 1912-ben és 1913-ban – a két Balkán-háborúban – szerzett területeket igyekezett pacifikálni, s nem szívesen keveredett volna háborúba a Monarchiával.

A Fekete Kéz a meghódított területeken katonai közigazgatást, a Pašićhoz közelálló főbb kormánytagok és főtisztviselők polgári közigazgatást kívántak bevezetni, emiatt a két szemben álló fél között olyan ellentét alakult ki, hogy Pašić 1914. június 4-én kénytelen volt feloszlatni a szerb parlamentet, s augusztus 1-jére választásokat kiírni. (Pasic és hívei azért nem akartak a meghódított területeken katonai közigazgatást, mert sok korrupciót követtek el a pacifikáció során, amit a Fekete Kéz jól ismert.)

A Monarchia Oskar Potiorek táborszernagy – Bosznia kormányzója javaslatára 1914 júniusában a szarajevói és a raguzai hadtest részvételével Boszniában hadgyakorlatot tervezett, amit a Boszniában lakó szerbek provokációnak tekintettek. Mikor megtudták, hogy a tervezett hadgyakorlaton a Monarchia trónörököse személyesen vesz részt, elhatározták, hogy a trónörökös ellen merényletet fognak elkövetni. Ehhez azonban szükségük volt pisztolyokra és bombákra. Miután Boszniában ez nem állt rendelkezésükre, megkeresték Belgrádban tanuló, szarajevói középiskolákból kicsapott ismerőseiket, hogy szerezzenek fegyvereket a merénylet végrehajtásához. A Belgrádban tanuló boszniai szerb középiskolások, Gavrilo Princip, Trifko Grabež és Nedeljko Čabrinović nyomdász a Fekete Kéz egyik vezetőjéhez – Tankosić őrnagyhoz – fordult fegyverekért, aki Dragutin Dimitrijević ezredessel egyetértett a merénylet végrehajtásával, s a Kragujeváci Arsenalból két pisztolyt és négy kézigránátot adtak a fiúknak a merénylet végrehajtásához, s ellátták őket ciánkálival is, hogy azt a merénylet végrehajtása után vegyék be, s így megbízóikat ne tudják elárulni. A bombák és pisztolyok kezelésére pedig a Belgrád melletti topčideri katonai lőtéren a Fekete Kézhez tartozó Milan Ciganović, volt komitácsi képezte ki őket. A fiúk aztán május 18-án elindultak Boszniába, illegálisan átkeltek a Drinán, s a fegyvereket eljuttatták Szarajevóba.

A hadgyakorlatot Tarčin mellett – a szerb határtól mintegy 60 kilométerre – 1914. június 26–27-én a trónörökös részvételével a Monarchia két hadteste megtartotta. Másnap, június 28-án vasárnap, a szerbek szent Vitus napján a trónörökös főherceg feleségével együtt belátogatott Szarajevóba, ahol délelőtt 10 óra tájban Čabrinović bombát dobott a főherceg gépkocsijára, de az a gépkocsi ponyvájáról lecsúszott, s a mögötte menő gépkocsi alatt robbant fel, s több embert megsebesített. Čabrinovićot elfogták, de mivel a ciánkáli nem hatott, élve került a rendőrök kezére. A trónörökös pedig sértetlenül érkezett a városházára, ahol rövid ünnepség után visszatértek a városközpontba. A gépkocsivezetőket azonban rosszul tájékoztatták a megváltoztatott útvonalról, s a trónörököst és feleségét szállító gépkocsi Potiorek utasítására éppen ott kezdett manőverezni, ahol Princip állt egy üzlet ajtaja mellett, előlépett s néhány lépésről agyonlőtte a trónörököst és feleségét. A ciánkáli nála sem hatott. Délelőtt 11 óra volt.

A Monarchia nyomozói aztán nagyon könnyen feltárták a merénylet résztvevőinek személyét, s azt, hogy a merényletet Szerbiában egy "terrorszervezet" irányította. A Monarchia július 23-án egy 48 órán belül lejáró ultimátumot adott át Szerbiának, melyben a Szarajevóban feltárt adatok alapján megállapítható volt, hogy a merényletet Szerbiában szervezték és irányították, a merénylők a fegyvereket szerb katonai raktárból kapták, ezért követelte a szerb kormánytól, hogy a nyomozást szerb területen folytassák a Monarchia közegeinek bevonásával. A szerb trónörökös és Pašić is nagyon jól tudta (de az antant is), hogy a nyomozás kétségtelenül megállapítja, hogy a Fekete Kéz tagjai, - tehát szerb katonatisztek – a merénylet előkészítői, ha pedig ezt megállapítják, akkor a tiszteket felelősségre kell vonni, esetleg ki kell adni a Monarchiának. Ez pedig az anarchiában vergődő Szerbiában polgárháborúhoz vezetne, ami az országot megsemmisítené. Pašićnak ugyan jól jött volna a Fekete Kéz ily módon történő felszámolása, de a fenyegető polgárháború miatt ezt nem merte vállalni. A diplomácia szemétdombjáról ekkor elővették azt, hogy a Monarchia ezzel a követelésével beavatkozik Szerbia szuverenitásába, ezért – az orosz cár katonai támogatást biztosító távirata után – az ultimátumot elutasították, a Monarchia pedig 1914. július 27-én este 6 órakor a diplomáciai kapcsolatot megszakította Szerbiával. Miután pedig súlyos sérelmének orvoslására más módja nem maradt, másnap – 1914 július 28-án – hadat üzent a Szerb Királyságnak. Ezt követték a központi hatalmak és antant államok egymást követő hadüzenetei, amivel kezdetét vette az első világháború. Az antant hatalmai - Oroszország, Franciaország és Anglia - pedig vállaltak egy világháborút egy "terrorista" szervezetért, s azt megtűrő országért.

A Központi hatalmak csapatai aztán 1915 őszén tönkreverték a szerb seregeket, az ország teljes területét elfoglalták, a szétvert szerb seregek maradványai aztán Korfura és Görögországba menekültek. A szerb trónörökös és Pašić ekkor megtalálta a módját a Fekete Kézzel történő leszámolásnak, a szervezet vezetőit a menekülő csapatokban szétszórták, Dragutin Dimitrijevic vezérkari ezredest pedig egy koncepciós perben – a szerb trónörökös ellen elkövetett sikertelen merénylet vádjával – halálra ítélték, s 1917. június 26-án két társával együtt Szalonikiben agyonlőtték.