Dorog városrészei több mint egy évszázados folyamatnak köszönhetően alakultak ki, amely folyamat csökkent intenzitással, de ma is tart. Egy kisvároshoz képest elég változatos beépítési mód és építkezési stílus jellemzi a lakóterületeket, bár a városképet alapvetően a Horthy- és a Kádár-korszakra jellemző építészeti stílusok határozzák meg, az utóbbi lényegesen nagyobb mértékben; a szocializmus alatt a város legnagyobb részét újjáépítették, a lebontott kolóniák helyén lakótelepek épültek. A város területe 11,55 km², ebből hozzávetőlegesen 3,52 km² a beépített terület, aminek közel harmadát a város északnyugati részén elhelyezkedő kiterjedt ipartelepek adják, a lakóterület 2,5 km², így 1 km²-re 4900 lakos jut. A városon belüli magas népsűrűség főként a lakótelepi beépítettségnek köszönhető.[1][2]
A városrészek kialakulása [szerkesztés]
Dorog 1905-ben szántóföldekkel és gyümölcsöskertekkel (népesség: 1949 fő 1910-ben),
Koszkol Jenő festménye
Dorog látképe 1927-ben a felépült
hőerőművel, városházával és a kiépülő kolóniákkal (népesség: 5863 fő 1930-ban), képeslap, Karinger kiadása
...lakótelepekkel és kertvárosokkal (népesség: 12 203 fő 2007-ben)
A város főlé magasodó
Pilis vonulata
A vasút megépültéig (1895) Dorog semmiben sem különbözött a többi környékbeli falutól, egyetlen részből állt, a Szent József plébániatemplom körül található kis földes utcák és földszintes házak alkotta faluból - amelynek helyén a mai városközpont kialakult - és az ahhoz nyugatról kapcsolódó Ódorogi kolóniából. A vasútvonal (eredetileg HÉV) és a vasútállomás a falutól északkeletre épült meg, ez meghatározta az elkövetkező száz évben a város terjeszkedésének irányát és jellegét. A vasút eredetileg a mai Köztársaság út (volt Lenin út) vonalában épült volna meg (a vasútállomásnak szánt épületben ma a Dorogi Sportmúzeum található), de később a vonalat a faluhoz és az épülő Öregkolóniához közelebb helyezték, amely 1898-ra készült el 9 utcával a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megbízásából a mai Zsigmondy Vilmos lakótelep helyén a bányászok letelepítésének céljából. A vasúttól északra az Öregkolónián kívül nem volt más lakóterület, akkoriban nem sokan gondolták, hogy az értéktelen vizenyős, mocsaras terület az 1990-es évekre 8-9000 ember otthona lesz.
Schmidt Sándor kezdeményezésre 1911-ben Dorog lett a bányavidék központja, 1915-ben kidolgozta terveit a szénbányászat fejlesztéséről, a munkásság, a tiszti- és mérnöki állomány letelepítéséről, a szénbányászat fejlődése következtében érkező nagyszámú betelepülőket a központi fekvésű, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Dorogon kívánta letelepíteni. A tervek szerint 1916-ban megkezdődött a tiszti- és mérnöki állomány számára az 1917-re elkészült Tisztviselőtelep, a munkásság számára pedig az Újkolónia építése amely 1925-re készült el. A 1920-as évek második felében kezdték el a Munkástelep építését, amely főleg ikerházakból álló, mintaszerűen megtervezett alaprajzú munkáskertváros lett, minden házhoz tartozott egy kis kert is. A városrész főutcája a Bányász körönd lett amely felfűzi a környék kisebb utcáit. A telep bővülése a második világháborúig folytatódott a Chorin-telep építésével, az urbanizációs expanzió ekkor érte el Esztergom közigazgatási határát, teljesen rátapadva arra, viszont ezt nem az érseki székhely vonzása idézte elő, hanem a beépíthető, sík területek sajátos, Esztergom közigazgatási határához való közelsége. Ugyanerre az időszakra tehető a város közigazgatási határán kívül eső, viszont ahhoz ezer szállal kötődő Esztergom-Tábor felparcellázása is, számos dorogi tisztviselőnek volt kertes háza, kisebb villája a korabeli Esztergom-Tábor területén. A második világháború kezdetén Dorog két társadalmilag és földrajzilag is élesen elkülönülő településrészből állt, a vasúttól délre elhelyezkedő faluból és a vasút másik oldalán található kolóniából, a városképet döntően átalakító szocialista városépítés előtt gyakran nevezték a település két részét így. A Petőfi tértől az Esztergomi útig összefüggő beépített terület jött létre.
Az 1950-es években nem történtek lényeges változások, a lakóterület alig bővült, inkább sűrűsödött, a korábban kialakult városrészek jellege megmaradt, főleg társasházak épültek, az évtized végén megkezdték a kertvárosias BSH-telep (ma Újtelep) építését a város északnyugati határában, a Munkástelep ebben az időben kapta a Béketelep nevet. Az 1960-as évektől kezdődően történtek a legnagyobb változások, a mai városrészek többségének felépülése az 1990-es évekig terjedő időszakra tehető; felparcellázták a Chorin-teleppel szemben található területet, amely a Petőfi-telep nevet kapta, a Bécsi út északnyugati végén a Hungária-hegy tövében befejeződött a BSH-telep építése, a település délkeleti határában átadták a település első paneles lakótelepét, a Baross Gábor lakótelepet, a korábbi faluszéli bolgárkertek helyét a parcellázások nyomán tágas kertvárosi házak foglalták el, a Szent Borbála lakótelep építése is erre az évtizedre tehető. Az 1970-es években kezdődött a korábbi kolóniák elbontása, legelőször a Béketelepen. Helyükön épült fel az 1970-80-as években a Hám Kálmán lakótelep és a Fáy András lakótelep. Az elbontott Öregkolónia helyén felépült a Zsigmondy Vilmos lakótelep, a patak menti Újkolónia helyén a Schmidt Sándor lakótelep és vállalati beruházás keretében az Erőmű lakótelep. A kertvárosias Kutykurutty-telep építése az 1960-as években kezdődött és az 1980-as évekig folytatódott. A Dorogi Kertbarátok Köre az 1980-as években felparcellázta a Csolnoki út mentén a VI-os akna és Fehérhegy nevű üdülőtelepeket, amelyek az 1990-es évek óta történt házépítéseknek köszönhetően kertvárosias teleppé váltak, a városrendezési terv szerint Fehérhegy kertvárosi zónának, a VI-os akna pedig hétvégi házas zónának minősül. A rendszerváltás után lassult az építkezések üteme, a meglévő városrészek átalakulása figyelhető meg; a városkörnyéki hétvégi házas területeken (a VI-os akna és a Fehérhegy mellett a Homoki szőlők területén is) nagyobb lakóházak épültek, a városközpontban található régi földszintes épületek elbontása után keletkező foghíjtelkekre többszintes társasházak épültek szolgáltató létesítményekkel.
- Nagyság szerinti növekvő sorrendben
- Zárójelben a rendszerváltás előtti vagy korábbi neve
| Kertváros |
Utcák száma |
Építés ideje |
Lakások száma (2001) |
Népesség (2001) |
| Tisztviselőtelep |
6 |
1916-1917 |
113 |
283 |
| Munkástelep (Béketelep) |
18 |
1920-30-as évek |
n.a. |
n.a. |
| Kenyérmezői-patak menti kertváros |
2 |
n.a. |
154 |
459 |
| Chorin-telep |
6 |
1930-40-es évek |
89 |
220 |
| Újtelep (BSH-telep)[4] |
4 |
1950-1960-as évek |
69 |
167 |
| Homokvasút menti kertváros |
7 |
1962-1963 |
145 |
340 |
| Petőfi-telep |
5 |
1960-as évek |
131 |
429 |
| Kálvária-hegyi lakóterület |
7 |
n.a. |
157 |
476 |
| Kutykurutty-telep[5] |
8 |
1960-1980-as évek |
223 |
653 |
| VI-os akna |
3 |
1980-as évek- |
n.a. |
n.a. |
| Fehérhegy |
6 |
1980-as évek- |
n.a. |
n.a. |
- Zárójelben a rendszerváltás előtti vagy korábbi neve
- A Kálvária-hegyi lakóterület és a Kenyérmezői-patak menti kertváros épülése rendszertelen volt, heterogén kertvárosias területeket foglal magában, így nem lehet egyértelmű építési időszakot meghatározni.
Elbontott városrészek [szerkesztés]
- ↑ Google Earth
- ↑ Dorog várostérkép, Topo Press Map Térképkiadó és Térképellátó Kft., Bp. 2006, ISBN 963-9113-22-0-CM
- ↑ Csak a négy modern épülettömb, részletesen lásd az Erőmű lakótelep cikket
- ↑ Az Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) Hungária-bányatelep néven is említi, BSH: Bányász Saját Ház vagy Bányász Segélyház
- ↑ Az IVS "Víziváros" néven is említi
Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2
- Kovács Lajos: Dorogi emlék - Város születik..., Dorog, 1999
- Tittmann János: Dorog 20 éve város, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, ISBN 963-214-771-5
- Tittmann János: Dorogi kalendárium 1995-2010, p. 40-42
|
Dorog városrészei |
|
|
Kertvárosok
|
|
|
|
|
|
Lakótelepek
|
|
|
|
|
|
Elbontott városrészek
|
|
|
|
|
