Dorog népessége

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dorog lakosságszámának változása (1870-2010)

Dorog népessége 2013. január 1-jén 11 905 fő volt, a település közigazgatási területén ebben az időpontban 5 145 lakást tartottak számon. A népességszám alakulását évek óta az enyhe csökkenés jellemzi, a lakásállomány változó intenzitással bővül. 2013-ban 1032 fő élt egy négyzetkilométeren, így az ország tizenkettedik legsűrűbben lakott települése, megelőzve a legtöbb nagyvárost. Dorog a századfordulóig jelentősen nem különbözött a környék falvaitól, azonban a vasút 1896-os megnyitásának és 1911-es bányaközponttá válásának köszönhetően új lendületet vett a fejlődés, 100 év alatt a korábbi ezer lelkes sváb falu lakossága meghaladta a 13 000 főt.[1][2][3]

Nemzetiségi megoszlás[szerkesztés]

[4][5][6][7][8][9][10][11][12][13]

Nemzetiségi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Szlovák Egyéb Nincs válasz
1880 1163 117 (10,1%) 922 (79,3%) 81 (7%) 43 -
1890 1363 185 (13,6%) 1102 (80,6%) 65 (4,8%) 11 -
1900 1966 477 (24,3%) 1369 (69,3%) 55 (2,8%) 65 -
1910 1949 699 (35,9%) 1202 (61,7%) 40 (2,1%) 8 -
1920 3943 1889 (47,9%) 1810 (45,9%) 165 (4,2%) 79 -
1930 5863 4768 (81,3%) 1012 (17,3%) 43 40 -
1941 8182 7084 (86,6%) 1060 (13%) 13 25 -
1949 8855 8740 (98,7%) 73 (0,8%) 26 16 -
1960 9994 9802 (98,1%) 146 (1,5%) 24 22 -
1980 11 844 11 807 (99,7%) 17 (0,1%) 4 16 -
1990 12 798 12 528 (97,9%) 50 (0,4%) 23 197 -
2001 12 609 12 019 (95,3%) 524 (4,2%) 79 179 n.a.
2011 12 199 10 216 (83,7%) 351 (2,9%) 87 341 1976 (16,2%)

Dorog ma etnikailag homogén magyarnak tekinthető, viszont a történelem folyamán ez nem volt mindig így. 1910-ben még sváb többségű falu volt, 1911-ben azonban a bányavidék központja lett, nagy számban érkeztek magyar bányászok és tisztviselők, 1916-ban megkezdődött a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építése, így 1920-ra kis mértékben, de a magyarság került többségbe. A magyarság mellett a szlovákok aránya is növekedett, főleg a Liptó vármegyéből érkező bányászoknak köszönhetően (a rendelőintézet mellett álló korábbi munkásszálló, a Lipták-ház elnevezése utal a származási helyükre).[14] Az 1920-as és 1930-as években az ország különböző vidékeiről, és az elszakított területekről, főként Erdélyből érkező bányászok (ők építették 1936-ban az erdélyi stílusú református templomot) letelepedése és a természetes asszimiláció következtében folytatódott a magyarság fokozatos térnyerése, a századelő kevesebb, mint 500 fős magyar közössége 1941-re meghaladta a 7000 főt. A településen belül jelentő különbségek voltak, míg a falu jórészt német nyelvű maradt, addig a település új része, a folyamatosan terjeszkedő kolónia magyar volt.

A második világháború után a német lakosság hozzávetőlegesen felét, 458 főt[15] erőszakosan kitelepítettek, helyükre a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében felvidéki, főként zoborvidéki magyarok érkeztek. Ezzel egy időben jelentek meg a cigányok is, főként az elhagyott falusi sváb házakba költöztek be, bányászként dolgoztak, a Kádár-korszak évtizedei alatt jórészt asszimilálódtak a magyarsághoz, ezt jól mutatják a népszámlálási adatok, 1990-ben mindössze 3, valamilyen cigány nyelvet beszélő ember élt a városban, és 6-an vallották magukat cigánynak.[16] A szocializmus évtizedeiben a folytatódó betelepülés és az asszimiláció miatt a lakosság nemzetiségi szempontból teljesen homogénné vált, 1980-ban lakosságának 99,7%-ka magyarnak vallotta magát.

Figyelemreméltó fejlemény, hogy a korábbi évtizedekben statisztikailag szinte kimutathatatlan németség újra színesíti a város nemzetiségi arculatát, a szabadabbá váló társadalmi hangulatnak és a progresszív népszámlálási kérdőívnek (többes nemzeti identitást is meg lehetett adni) köszönhetően 2001-ben a lakosság 4,2%-ka újra németnek vallotta magát, a csekély aránnyal ellentétben sok magát magyarnak valló doroginak vannak fél vagy negyed részben sváb felmenői. A romák száma az országos trendekkel ellentétben nem növekszik, ugyanis az önkormányzat az 1990-es évek óta folyamatosan bontja el a tanácsrendszer alatt még nem szanált lepusztultabb házakat (az Ötházakat 1996-ban,[17] a Bányász köröndi sorházakat 2001-ben[18]), új lakásokat és üzleteket építenek a helyükre, a kitelepített lakók így általában kiszorulnak a városból. A németek, szlovákok, cigányok és örmények is rendelkeznek nemzetiségi önkormányzattal. A német tájház a Bécsi úton tekinthető meg.

Felekezeti megoszlás[szerkesztés]

[5][6][7][12][19][20][21][22][23][24]

Felekezeti megoszlás
Évszám Összesen Római katolikus Református Evangélikus Görögkatolikus Görögkeleti Izraelita Felekezeten kívüli Ismeretlen Egyéb
1869 1161 1116 (96,1%) 5 (0,4%) 30 (2,6%) 0 1 9 0 0 0
1890 1363 1345 (98,7%) 0 (0%) 17 (1,2%) 1 0 0 0 0 0
1900 1966 1884 (95,8%) 14 (0,7%) 42 (2,1%) 2 3 21 0 0 0
1910 1949 1885 (96,7%) 36 (1,8%) 21 (1,1%) 0 0 7 0 0 0
1920 3943 3709 (94,1%) 128 (3,2%) 59 (1,5%) 0 9 16 0 0 22
1930 5863 5309 (90,6%) 331 (5,6%) 142 (2,4%) 28 (0,5%) 9 31 0 0 13
1941 8182 7462 (91,2%) 473 (5,8%) 149 (1,8%) 40 (0,5%) 21 24[25] 0 0 13[26]
1949 8855 7776 (87,8%) 775 (8,8%) 172 (1,9%) 65 (0,7%) 23 9 2 0 33[27]
2001 12 609 7240 (57,4%) 1124 (8,9%) 101 (0,8%) 91 (0,7%) 5 9 2414 (19,1%) 1482 (11,8%) 143
2011 12 199 4377 (35,9%) 695 (5,7%) 74 (0,6%) 47 (0,4%) 8 3 2874 (23,6%) 3858 (31,6%) 262

A település a bányaközponttá válása előtt homogén római katolikus volt, azonban 1911-től kezdve a folyamatos betelepülés jelentősen átformálta a felekezeti összetételt, Trianon után főleg az erdélyi (lásd: erdélyi stílusú református templom), a szocializmus évei alatt pedig főleg a kelet-magyarországi áttelepülőknek köszönhetően folyamatos volt a reformátusok térnyerése a magyarság térnyerésével párhuzamosan, a századelő maroknyi kálvinista közössége az ezredfordulóra több, mint 1100 fősre gyarapodott. A reformátusokkal egyetemben a szintén főleg Kelet-Magyarországról érkező görögkatolikusok száma is folyamatosan növekedett. Az evangélikusok, görögkeletiek és unitáriusok közössége szintén gyarapodott egészen az 1949-es népszámlálás időpontjáig, viszont az azóta eltelt időszakban a szekularizáció és jelentősebb utánpótlás, betelepülés miatt fogyásnak indultak, a legnépesebb felekezetet alkotó római katolikusokkal együtt. Az izraeliták a népszámlálási adatok szerint nem alkottak jelentősebb közösséget, 1930-ban voltak a legtöbben, 31-en, bár az 1941-es népszámlálás idején a 24 izraelita mellett 12 "nem izraelita vallású zsidót" is összeírtak. A második világháború óta a szekularizáció következtében jelentősen nőtt a felekezeten kívüliek, ateisták száma és aránya, 2011-ben a város lakosságának közel negyede nem tartozott egyházhoz, felekezethez, további 31,6% nem adott választ.

Népességnövekedés[szerkesztés]

[2][4][28][29]

[12][29][30][31][32][33][34]

Időszak Természetes szaporodás Vándorlási különbözet Tényleges szaporodás Népesség az időszak végén
1900-1909 372 -389 -17 1949
1910-1919 259 1735 1994 3943
1920-1929 935 985 1920 5863
1930-1940 1284 1035 2319 8182
1941-1948 464 209 673 8855
1949-1959 1187 -48 1139 9994
1960-1969 572 204 776 10 744
1970-1979 626 474 1100 11 844
1980-1989 230 724 954 12 798
1990-2000 99 -288 -189 12 609
2001-2011 -296 -114 -410 12 199
A második világháború és a Ratkó-korszak népmozgalmi eseményei Dorogon
Év Születési ráta Halálozási ráta Népességnövekedési ráta
1900 47,3 25,4 21,9
1910 42,1 19,0 23,1
1920 44,1 20,5 23,6
1930 35,3 18,9 16,4
1941 20,5 (18,9) 10,3 (13,2) 10,2 (5,7)
1949 19,6 (20,6) 7,7 (11,4) 11,9 (9,2)
1960 14,4 (14,7) 7,5 (10,2) 6,9 (4,5)
1970 - - -
1980 - - -
1990 - - -
2001-2009 9,6 (9,6) 11,9 (13,1) -2,3 (-3,5)
  • Megjegyzés: Ezer főre vetítve, zárójelben az országos adat. 2001 és 2009 között abszolút adatokból származtatott átlag.[2][3][32][35][36]

Az 1890-es évekig Dorog jelentősen nem különbözött a környék falvaitól, a népességnövekedés nem volt számottevő, és főleg a természetes szaporulat függvényében alakult. A népességfejlődésben meghatározó jelentőségű volt az 1896-ra elkészült - a Fővárost a dorogi bányákkal összekötni hivatott - helyiérdekű vasút (1931-től állami vasút, ma Budapest-Esztergom vasútvonal) kiépítése, ami megalapozta a város 20. századi gyors fejlődését. A vasútépítéssel összefüggésben a bányatulajdonos Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megkezdte az Öregkolónia építését a tervezett nyomvonaltól északra, az 1892 és 1898 között felépült telepnek köszönhetően a település népessége 1900-ra megközelítette a 2000 főt. A következő évtizedben jelentősebb lakásépítés hiányában nem nőtt a falu népessége, sőt, kis mértékben csökkent, a természetes szaporulat nem tudta ellensúlyozni az elvándorlást.

1911-ben újabb fordulat következett be, Schmidt Sándor kezdeményezésére Dorog lett a bányaközpont, megindult a nagyipari bányászat, 1916-ban megkezdődött a Tisztviselőtelep és az Újkolónia építése, így 1920-ra a népességszám megduplázódott, az 1910-es években 1735 fő volt a falu vándorlási nyeresége. Az 1920-as és 1930-as években a betelepülésnek és az országos átlagot jelentősen felülmúló természetes szaporulatnak (az említett két évtizedben a születések száma átlagosan két és félszerese volt a halálozásoknak, előfordult háromszoros eltérés is a születések javára) köszönhetően a népességszám újfent megduplázódott, a második világháború előtt már több, mint 8000-en éltek Dorogon. Az 1940-es években a frontesemények és a németek kitelepítése ellenére is nőtt a népesség.

A második világháború után csillapodott a népességnövekedés üteme az előző évtizedekhez viszonyítva, az 1950-es évek jelentős bányavállalati lakásépítései és letelepítései elsősorban Tát-Kertvárosra, az új mintakertvárosra koncentrálódtak, Dorogot kevésbé érintették, így enyhe elvándorlás jellemezte a települést. A természetes szaporulat az 1950-es években ismét az országos átlagot jelentősen meghaladó szintet ért el, 1950 és 1955 között 1235 újszülött látta meg a napvilágot, ezzel szemben csak 463 dorogi hunyt el, a születések száma több, mint két és félszer felülmúlta a halálozásokét. Az 1956-os forradalom után a természetes szaporulat üteme mérséklődött az országos trendekhez hasonlóan.

A népességfejlődésnek a vasút megépülte és a település bányaközponttá válása után időrendben harmadik leglényegesebb momentuma az 1960-as években megindult szocialista városfejlesztés, panelosítás volt, azonban a népességnövekedésnél lényegesebb volt a modern infrastruktúra kiépülése. A Kádár-korszak évtizedei alatt 3000 fővel növekedett a város lakossága, a növekedést az országos átlagot kétszeresen felülmúló természetes szaporulat, és a - főleg kelet-magyarországi (lásd "Felekezeti megoszlás" szakasz) - betelepülés tette lehetővé. 1960 és 1990 között 2830 fővel növekedett a népesség, ebből 1428 fő (50,5%) volt a természetes szaporulat és 1402 fő (49,5%) a vándorlási nyereség. A születések száma az országosan megfigyelhető természetes fogyással ellentétben egészen a 2000-es évekig több volt, mint a halálozások száma, így a gyarapodás ennek - és az 1990-re elkészült Schmidt Sándor-lakótelepnek - köszönhetően töretlen volt egészen 1995-ig, ekkor érte el a város népessége a csúcspontját, 13 211 főt.

Az azóta eltelt másfél évtized alatt Dorog 1055 főt veszített a lakásállomány folyamatos bővülése ellenére, főleg a lakótelepekről a szomszédos településekre való kiköltözés következtében, 1995 és 2010 között a várossal közvetlen szomszédos falvak (Tokodaltáró, Csolnok, Leányvár, Piliscsév, Kesztölc) népességnövekedése 845 fő volt, ami közel teljes mértékben ellensúlyozta a dorogi csökkenést.

Lakásállomány[szerkesztés]

[2][12][37][38][39][40][41][42][43][44]

Év Lakások száma 1 szobás 2 szobás 3 és több szobás Egyéb lakóegység Száz lakásra jutó lakó
1949 2353 1571 (66,5%) 603 (25,5%) 109 (4,6%) 79 376
1960 2777 1574 (56,7%) 1058 (38,1%) 122 (4,4%) 23 360
1970 3191 1359 (42,5%) 1406 (44,0%) 422 (13,2%) 7 336
1980 3936 890 (22,5%) 2098 (52,9%) 935 (23,6%) 40 301
1990 4604 498 (10,8%) 2331 (50,6%) 1775 (38,6%) 0 278
2001 4839 419 (8,7%) 2430 (50,2%) 1990 (41,1%) 0 243
2011 5140 416 (8,1%) 2645 (51,5%) 2079 (40,5%) 0 237
A lakásállomány felszereltsége
Évszám Összesen Vízvezetékkel Közcsatornával Vízöblítéses WC-vel Villannyal Palackos gázzal Vezetékes gázzal
1949 2353 624 (26,5%) n.a. 277 (11,8%) 2292 (97,4%) - -
1960 2777 1256 (45,2%) n.a. n.a. 2745 (98,8%) - -
1970 3194 2348 (73,5%) n.a. 1551 (48,6%) 3166 (99,1%) 2064 (64,6%) -
1980 3936 3524 (89,5%) n.a 3015 (76,6%) 3920 (99,6%) 3320 (84,3%) -
1990 4604 4541 (98,6%) 3857 (83,8%) 4357 (94,6%) n.a. 3104 (67,4%) -
2001 4846 4819 (99,4%) 4265 (88,0%) 4736 (97,7%) n.a. 1730 (35,7%) 1591 (32,8%)
2011 5140 5113 (99,5%) 4932 (96,0%) 5089 (99,0%) n.a. n.a. n.a.

Dorog huszadik századi intenzív fejlődési ciklusa előtt, 1890-ben 204, jórészt vályogfalú lakóépületet írtak össze,[45] 1941-ben már 950, túlnyomórészt téglafalazatú lakóépület (ezek egy része többlakásos volt) állt a településen.[46] A második világháború után, 1949-ben 2353 lakást írtak össze, ezek szinte mindegyikében volt már elektromos áram (a településen az erőmű megépülte, 1906 óta van áramszolgáltatás), negyedükben vízvezeték is emelte az életszínvonalat (a vízvezeték-hálózat építése 1929-ben kezdődött[47]). A századforduló óta zsúfolt munkásteleppé nőtt falu lakásállományában felülreprezentáltak voltak az egyszobás lakások, egyetlen lakószobával rendelkezett a lakosság többségének otthonául szolgáló Öregkolónia és Újkolónia lakásainak mindegyike, és a Munkástelep jelentős része is. Az 1950-es években a folyamatosan bővülő állomány összetétele alapvetően nem változott meg, a dorogiak többsége továbbra is kis munkáslakásokban élt, igaz javuló komfortfokozat mellett; jelentős momentumnak tekinthető, hogy a dorogi hőerőmű 1950-től kezdődően távhővel és vezetékes melegvízzel látja el a település üzemeit és középületeit, megkezdődött a távhőhálózat kiépítése. Az évtized jelentősebb bányavállalati lakásépítései és infrastruktúrafejlesztései elsősorban Tát-Kertvárosra, a vállalat mintakertvárosára összpontosultak.

A kádári konszolidáció után a budapesti munkáskerületekhez, a bányászvárosokhoz és a többi ipari településhez hasonlóan Dorogon is megkezdődött a szocialista városfejlesztés, az épített környezet látványos fejlődésen ment keresztül, a félkomfortos, egyszobás, egészségtelen kolónialakások és szűk utcák helyét a szanálások nyomán tágas, összkomfortos lakások foglalták el, a korábbi külterületeket a parcellázások után családi házak vették birtokukba, 1960 és 1990 között épült a lakásállomány kétharmada. 1962-63-ban felépült a Baross Gábor-lakótelep (akkoriban Zalka Máté lakótelep), ez első panelházakból álló telep, amelynek második ütemét már távhő- és melegvízvezetékkel is ellátták. Az Öregkolónia helyén felépült a Zsigmondy Vilmos-lakótelep, a korszerűtlen Újkolónia elbontása után pedig 1985 és 1990 között a város legnagyobb lakótelepe, a 889 lakásból álló Schmidt Sándor (eredetileg Lenin), részletesen lásd: Dorog városrészei.

A már korábban is teljesnek mondható villamos hálózat mellett teljesen kiépült a vízvezeték- és a csatornahálózat is. A városi távhő- és melegvízhálózatot 1950 óta többször bővítették a lakótelepek épülésével párhuzamosan, ma a középületek túlnyomó többsége mellett 1372 (más források szerint 1287) dorogi lakás (26%) ellátása biztosított a dorogi hőerőműből. A gázvezeték-hálózat építése 1989-ben kezdődött, 1992-re hozzávetőlegesen 600, 2001-re 1591, 2008-ra már 1964 lakás (39,7%) csatlakozott rá a hálózatra, a bekötés lehetősége minden egyedi fűtéses lakás számára adott.[48] Az egyszobás lakások száma és aránya folyamatosan csökken az 1960-as évek óta, a kétszobások részesedésének növekedése folyamatos volt 1980-ig, azóta a három- és többszobás lakóegységek száma növekszik a legdinamikusabban. Az 1950-es évek óta a lakások száma több, mint kétszeresére, szobaszáma többszörösére nőtt, 2010-re a város lakásállománya meghaladta az 5000-et.[2]

Korösszetétel[szerkesztés]

[49]

A város korösszetétele nagyjából megfelel az országos átlagnak, a fiatal korosztályok (15 év alattiak) 2010-ben 14, az aktív korúak (15-64 év) 71, míg az idősek (65 év felett) 15%-kal részesedtek az össznépességből. Egészen 2009-ig a fiatalok korosztálya népesebb volt, mint az időseké (országosan 2006 óta él több idős, mint fiatal). Az egymást követő kohorszokat vizsgálva nem figyelhetőek meg olyan ingadozások, mint az ország korfáján, mivel a születések száma az 1990-es évek elejéig viszonylag egyenletesen magas volt, azonban a Ratkó-gyerekek és unokák generációja így is népesebb, mint a többi. Sokan vannak még az 1980-as évek végén és a rendszerváltás idején születettek, ez a tömeges tanácsi és vállalati lakásépítéseknek köszönhető, ugyanis a legnépesebb dorogi lakótelep, a több ütemben 1990-re elkészült 889 lakásos Schmidt Sándor az említett évtized második felében épült, ennek a lakótelepnek a korösszetétele igen torznak tekinthető, lakosainak nagy részét középkorúak és gyermekeik; tizen- és huszonéves fiatalok alkotják. A panelházakba hozzávetőlegesen 2500 embert (átlagos családnagysággal számolva), jelentős részben fiatal házasokat költöztettek be a városon kívülről is, ennek köszönhetően megemelkedett a születések száma, fiatalodott a város.

Korfák[szerkesztés]

  • 1980
    1980
  • 1990
    1990
  • 2001
    2001

Dorog leggyakoribb vezetéknevei 2010-ben[szerkesztés]

Balázs, Bartl, Bauer, Farkas, Gáspár, Hágelmayer, Horváth, Juhász, Kálmán, Karsai, Kertész, Kovács, Major, Mészáros, Molnár, Nagy, Németh, Papp, Pintér, Schmidt, Simon, Szabó, Szalai, Székely, Szőke, Tóth, Török, Varga, Vass[50]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Magyar Köztársaság helységnévtára 2011. január 1.
  2. ↑ a b c d e A Magyar Köztársaság helységnévtára, KSH, 2010
  3. ↑ a b Kovács Lajos (szerk.): Dorogi füzetek 38., Dorog és a tudományok/ Leblancné Kelemen Mária: A városiasodás jelei Dorogon (XIX-XX. század), p. 46-60, Dorog, 2010, ISSN 1215-7872
  4. ↑ a b Klinger András (szerk.): Magyarország történeti statisztikai helységnévtára, 6. Komárom-Esztergom megye, Bp. 1995, p. 56, ISBN 963-215-094-5
  5. ↑ a b A Magyar Szent Korona Országainak népszámlálása, A népesség főbb adatai településenként és népesebb puszták, telepek szerint, KSH, Bp. 1912, p. 109
  6. ↑ a b Az 1920. évi népszámlálás, A népesség főbb demográfiai adatai községenként és népesebb puszták, telepek szerint, KSH, Bp. 1923, p. 73
  7. ↑ a b Az 1930. évi népszámlálás, demográfiai adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, KSH, Bp. 1932, p. 93
  8. ↑ Az 1941. évi népszámlálás, demográfiai adatok községek szerint, KSH, Bp. 1947, p. 525
  9. ↑ Az 1990. évi népszámlálás, anyanyelv és nemzetiség településenként 1980, 1990, KSH, Bp. 1993, p. 134, p. 183
  10. ↑ 2001-es népszámlálás, a népesség nemzetiségi hovatartozás szerint
  11. ↑ Magyarország helységnévtára / Dorog
  12. ↑ a b c d 2011-es népszámlálás 4.1.1.2 A népességváltozás tényezői, 4.1.6.1 A népesség nemzetiség szerint, 4.1.7.1 A népesség vallás, felekezet szerint, 4.3.2.1 A lakások és lakott üdülők szobaszám, tulajdonjelleg és használati jogcím szerint, 4.3.4.1 A lakások és lakott üdülők felszereltség szerint
  13. ↑ Megjegyzés: 1900 és 1930 között anyanyelv, 1941 és 2011 között nemzetiségi hovatartozás
  14. ↑ Dorogi lexikon p. 167
  15. ↑ Svábkitelepítés, településlista
  16. ↑ Az 1990. évi népszámlálás, anyanyelv és nemzetiség településenként 1980, 1990, KSH, Bp. 1993, p. 85 (anyanyelv), p. 183 (nemzetiség)
  17. ↑ Dr. Tittmann János: Dorogi kalendárium 1995-2010, p. 2
  18. ↑ Dr. Tittmann János: Dorogi kalendárium 1995-2010, p. 23
  19. ↑ Az 1869. évi népszámlálás vallási adatai, KSH, Bp. 2005, p. 60, ISBN 963-218-661-3
  20. ↑ A Magyar Korona Országainak Helységnévtára 1890, KSH, Bp. 1892, p. 170
  21. ↑ A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálásának főbb demográfiai eredményei / Esztergom vármegye, KSH, Bp. 1902, p. 3
  22. ↑ Az 1941. évi népszámlálás, demográfiai adatok községek szerint, KSH, Bp. 1947, p. 524
  23. ↑ Az 1949. évi népszámlálás, vallási adatok településenként, KSH, Bp. 1995, p. 73
  24. ↑ 2001-es népszámlálás, a népesség vallás és felekezet szerint
  25. ↑ Ezen felül 12 fő "nem izraelita vallású zsidó"
  26. ↑ Ebből 11 fő unitárius
  27. ↑ Ebből 31 fő unitárius
  28. ↑ 2001-es népszámlálás, történelmi népesség (1870-2001)
  29. ↑ a b Népesség, népmozgalom, 1941-, KSH
  30. ↑ Az 1960. évi népszámlálás, Komárom megye személyi és családi adatai, KSH, Bp. 1963, p. 42
  31. ↑ Az 1970. évi népszámlálás, Komárom megye adatai, KSH, Bp. 1972, p. 413
  32. ↑ a b 2001-es népszámlálás, népszaporodás, 1970-2001. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  33. ↑ Népmozgalmi események a Közép-Dunántúl városaiban, 2001-
  34. ↑ Népmozgalom, 2010. január-június, születések és halálozások száma 2001-2009[halott link]
  35. ↑ 2001-es népszámlálás, a lakások építési éve. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)
  36. ↑ A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2009. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)[halott link]
  37. ↑ Az 1949. évi népszámlálás, részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 76
  38. ↑ Az 1949. évi népszámlálás, városias jellegű községek főbb lakásstatisztikai adatai, KSH, Bp. 1950, p. 12
  39. ↑ Az 1960. évi népszámlálás, a lakások és lakóépületek adatai, KSH, Bp. 1963, p. 180/ p. 291
  40. ↑ Az 1970. évi népszámlálás, Komárom megye adatai, KSH, Bp. 1972, p. 496-507
  41. ↑ Az 1980. évi népszámlálás, Komárom megye adatai, KSH, Bp. 1981, p. 606/ p. 612-615
  42. ↑ Az 1990. évi népszámlálás, Komárom-Esztergom megye adatai, KSH, Bp. 1992, p. 282-287
  43. ↑ 2001-es népszámlálás, a lakások és lakott üdülők felszereltsége
  44. ↑ Dorog Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája, 2010. március 26.. [2012. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 8.)
  45. ↑ 1890. évi népszámlálás, p. 171
  46. ↑ Az 1941. évi népszámlálás, 5. lakóház- és lakásadatok községek szerint, Bp. 1982, p. 66
  47. ↑ Dorogi lexikon, p. 280
  48. ↑ Nádor Tamás - Oszkó Gabriella: Jelentés a dorogi környezeti állapotokról, Dorogi Környezetvédelmi Egyesület, 2002, p. 18-19
  49. ↑ A lakónépesség korcsoport szerint (2001-2010), KSH
  50. ↑ Városi Telefonkönyv Dorog, 2010 (azonosító: 20507 1.2009)

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Demographics of Dorog
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorog népessége témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dorog_népessége&oldid=27008090”